A terhesség és a szülés nem betegség… vagy mégis?

Olyan sokszor hallottam már hogy a várandóssag nem betegség, szülni meg megszültek 100 éve, otthon is. Mit kell akkora feneket keríteni annak? Legutóbb, a tömegközlekedésen az ülőhely átadásával kapcsolatban olvastam erről velős véleményeket. Mindenki jobban tudta, a férfiak főleg. Mert neki a felesége tök jól viseli, nem is érti azt aki nem…

Pedig drágáim mindenkinek magára kell erőltetni némi empátiát és beleképzelni magát a másik helyzetébe. Ugyanis tetszik vagy sem, hiszitek vagy sem, van, aki nehezen viseli a terhességet. Erről bőven írtam az Anyaság a csillámpónin túlban. És igen az olvasóim is jelezték, hogy bizony nem illik arról panaszkodni, hogy nehéz a kismamának. (Meramúgymegminehéz, ugye? Autómata mosógép tralalala) De nemcsak nem dívik a panaszkodás, hanem szimplán nem is lehet sz*rul az ember lánya. Mert ha ismersz valakit aki jól bírta a terhességet akkor mindenki más is végintáncikolja. 
Pedig a terhességnek BNO kódja is van, szüléssel gyermekággyal együtt. Bezony. Ha nem is akarom betegségnek hívni, de bizony másállapot. És ez mindenkinél máshogy csapódik le, illetve előjöhetnek olyan dolgok várandósság alatt, amire tessék megkapaszkodni: gyógyszer is kell. A teljesség igénye nélkül szemezgetek ezekből az állapotokból: Terhességi magas vérnyomás, cukorbetegség, de ezekbe még bele tudjuk magyarázni, hogy az életmóddal kivédhető (vagy nem), van olyan, ami teljesen független attól, nem kell messzire menni, ugye nálam a fincsi epepangás, de lehet savasodás, hogy az inkontinenciát már ne is emlegessem, a nagyon durva, sokszor tragikus eseteket pedig  tényleg csak említés szintjén: HELP szindróma, lepényleválás. Na, és persze van aki veszélyeztetett terhes, ez pedig valakinél azt jelenti tetszik vagy sem bizony végig kell feküdnie az egészet.
No, és a szülés… Szülni amúgy mindenki tud, a férfiak is, sőt sokszor ők tudják a legjobban, hogy kell. Szülés után lábadozni is jobban tud mindenki, más előszeretettel emlegetve azt, hogy nagyanyáink a “kapafődön”megszültek, utána hazasétáltak. Ezt így, mindenki, nincs kivétel, volt egy idő amikor mindenki születési anyakönyvi kivonatában az volt a születés helyén,  “kapafőd” vagy szántó vagy ilyesmi szerepelt. Ugye érződik a maró gúny? És mint azt már olyan sokszor emlegettem, falun igencsak hordták 6 hétig a komatálakat.
Azt se feledjük milyen magas volt a gyermekágyi halandóság Semmelweis Ignác előtt. Azokban az időkben és korábban is, a szülés nagyon veszélyes volt. 
De, mint olyan, a szülés is egyénfüggő. Valakinek rohamszülése van, van aki napokig vajúdik és igen olvastam olyat akinek meg se kottyant a fájdalom, meg olyan is van, aki epit kér. Tessék elhinni, hogy mindenki a legjobb tudománya szerint terhes meg szül, vagy legalábbis azt próbálja, csak folyton belekotyognak! Hogy az egyik kismama féllábon ugrál hazáig a másik a klotyóig alig bírja elvonszolni magát. És ez természetes, mert nem vagyunk egyformák. Én az első terhességem alatt kb 2-3 naponta hánytam. Mégsem gondoltam azt hogy ez mindenkivel így van és mit rinyálnak mások, ez nem is vészes.
Mostanában egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésére. Sokan mondhatják régen nem volt ilyen. Talán azért kell az EQ-t fejleszteni, mert a felnőttekben sincs már érzelmi intelligencia, nincs empátia? Tudom, hogy könnyebb (jobb) verni a billentyűzetet és okoskodni, magunkat jobb színben feltüntetni, de néha próbáljunk már meg kommentelés előtt belehelyezkedni a másik helyzetébe. Talán picit jobb lesz a világ….

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *