Alvás, együtt, külön, bárhogy jó!

Nagy dilemma a gyerekkel alvás. Együtt vagy külön? Külön szoba vagy csak külön ágy? Esetleg babaöböl? Nekünk volt aki beszólt, hogy hogy lehetünk ilyenek, hogy a lányom külön szobába rakjuk. Egyébként csak egy ajtó választott el, tehát a mi szobánkból nyílt az övé, így ha nem zártuk be (és általában nem), igazából egy légtérben voltunk. Aztán jött a szeparációs szorongásos korszak, amikor is sokat feküdtem a kiságy melletti matracon a gyerekkel együtt. Majd költözés, kistesó és hopp a gyerekszobában találtam magam matracon… a gyerekeimmel egütt.

Tehát most a gyerekeimmel alszom (és mindenki nyugodjon meg, átlopózgatok az apjukhoz egy-egy forró randira). A beste kölkök nem veszik fel a hálózsákot, így éjszaka ha megébredek, ellenőrzöm, be vannak-e takarva? Nyugodtabb vagyok. Kicsik még. A fiamnak ráadásul nagyon kifinomult radarja van arra, hogy az éjszaka közepén ráérezzen, hogy nem vagyok ott mellette. Anno én is nagymamámmal aludtam. Néha úgy érzem, nekem „életidegen”, hogy ilyen pici gyerekek egyedül aludjanak (persze ketten vannak, nem lennének egyedül, de érthető mire gondolok). Van, hogy irigykedve gondolok azokra akik elég következetesek és külön alszanak a gyerektől. Bár, mi is is úgy indultunk, csak másképp alakult. A minap a fiam a napi sokadik hisztije és a zuhany után mellémbújva aludt el. Éreztem a kis szuszogását a bőrömön, ahogy hozzám bújt és pontosan tudtam, hogy neki a bőröm illata nyújtja a megnyugvást, a biztonságot, olyasvalamit, amit szavakkal nem lehet leírni. Kicsit nem figyelek és már ciki lesz neki anyához bújni. Úgyhogy meg lehet kövezni, valószínűleg messze nem vagyok tökéletes anya és magamra kapatom őket, de basszuskulcs jólesik a lelkemnek. Ismerek olyan anyukát, aki elmondása szerint, minden rezzenésükre felriadna és nem tudna nyugodtan, pihentetően aludni, így maradt a különalvás. Az alvás kényes téma. Talán a legklasszikusabb esete annak, hogy a tervezettekhez képest, totál másképp alakul a dolog. Néha én is szívom a fogam, hogy ez így nem a legjobb megoldás, mikor és hogy szokatom le őket erről, aztán emlékeztetem magam, hogy milyen klassz összebújni velük, milyen jó hogy nem esek össze hullafáradtan napközben, mert tíz kört futottam a hálószoba meg a gyerekszoba közt éjszaka és különben is… visszasírom még ezeket az édes együtt alvásokat. Gyanítom, hogy a sok karikatúra, amelyeken a gyerek az ágy közepén, elnyúlva elfoglalja az egész ágyat, apa lerúgva az ágy mellett, anya meg az egyik szélen összekucorodva, nemcsak a fantázia szüleménye.