Megmondom őszintén rühellem a versenyzős főzőműsorokat. Kimondottan csak a versenyzős főzőműsorokat, azt hogy bámilyen szakács készít egy finom ételt azt szívesen megnézem. Viszont utálom, ahogy pattognak a versenyzők idegbeteg módjára. Utálom a drámát. És legfőképpen azért utálom, mert szerintem ennyire idegesen, ilyen nyomás alatt nem igazán lehet jót főzni. Hogy hangyányit spirituális legyek, a feszkó belemegy a kajába.
Az igazi főzőverseny egyébként akkor kezdődik, amikor hazaesel a két gyerekkel munkából, és készíteni akarsz egy sima rakott bolognait. Különböző szint-nehezítésekkel. A darálthúst kivetted a fagyóból, ki is olvadt, hurrá nem kell mikrót lesni mikor olvad már annyira ki, hogy a hagymára borítva szét tudjad trancsírozni a fakanállal, mint a múltkor. Most kivetted reggel. Na, akkor kapjuk elő az edényt amiben készíteni szeretnéd. Aha. Első nehezítés: az edény amiben készíteni szeretnéd a hűtőben pihen, némi maradékkal amit már senki nem fog megenni. Oksa, semmi baj csak egy kis mosogatás. Közben egyik szemed fénye odacsörtet, hogy neki cukor kell (masodik nehezítés random kívánságteljesítés). Ám legyen, az oviban úgysem kap nasit. Na, hol tartottunk? Jah az edény. Míg kiüríted természetesen sikerül a padlóra is juttani, csak hogy érdekesebb legyen, ekkor már kipréselődik a fogaid között egy halk „fuck”. Gyors mosogatás. Hagymapucolás.
– Anyaaaaaaa! Mi ez a büdiiiii? Kiabál ki a szobából az egyik csemete
– A hagyma szivem! Válaszolsz szemet törölgetve és azon gondolkozol ez a gyerek ugyan miért csinál úgy, mintha uri pics@ból pottyant volna ki. A gondolat végére nem látsz, a fürdőnek veszed az irányt, hogy megmosakodj és megesküszöl, hogy veszel egy búvárszemüveget hagymavágáshoz és azon gondolkodol a TV-ben miért nem könnyeznek a szakácsok? Mire visszaérsz, majdnem seggreülsz a rémülettől, mert az egyik gyerek épp a hagyma aprító kést tartja a kezében, de mire sikítanál már bedobta a mosogatóba, majd közli veled okos felnőttel, hogy a kést nem hagyjuk elől.
„Anyád!” Gondolod magadban. Edény a túzhelyen, bontod fel az olajat, de a jó édesanyjába hát nem beleszakad a teteje. Hogy anyadnak is inkább sérve lett volna helyetted! Morgod az orrod és reméled egyik gyerek se hallotta meg és nem fogja holnap viccből valamelyik ovistársának mondani. Kipiszkálod a mosogatóba dobott késsel, majd vissza is teszed a kést oda, nem akarod hogy a gyerek megint zsonglőrködjön vele. Nemsokára pirul a hagyma sínen vagyunk. De még a tésztavizet is oda kell rakni, de ekkor kicsattog megint az egyik, hogy szomjas (újabb szint nehezítő random kívánság). Kiszolgálod, közben persze a hagyma odakapódik, mindegy, szarod le jóvanazúgy, füstös íze lesz ahogy nagyanyád mondta. Tésztavízbe bele a spagetti rotyog minden, hirtelen tényleg mesterszakácsnak érzed magad amikor…
– Aaaaanyaaaa ANYAAAAA! öcsike elvette a babámat! Gyorsan rendezed a nézeteltérést majd rohansz vissza a konyhába, mert sistereg a tésztavíz a tűzhelyen. Ó hogy aza…. kutyafüle macskabajsza fejezi be egy vékonyka hang a mondatot mögötted és visszanyeled a mondatot amit a fazék, a víz és a tűzhely szerelmi életéről meg az édesanyjukról gondoltál. Azon morfondírozol a konyhafőnök műsor picsafüst, mert nem nekik kell utána összetakarítani, meg elmosogatni. Na igen az már a jutalomjáték nekünk. Ami fűszert találsz otthon és úgy gondolod köze van az olasz komyhához azt beleszórod, nem azért vetted elvégre, hogy rádrohadjon. Tészta a szószos husival összekevre a hőállo tálban mehet rá a sajt. Oh, hogy azt a farmotoros hegyikecske anyádat! Sajt csak fagyasztott van (újabb szint nehezítés). Na, de a sajtot fagyasztani? Gondolod magadban valamelyik mesterszakács biztos beszólna erre a konyhai rémtettre, te meg azt valaszolnád ne fossá’ tesó, neked úgyse adnék belőle, nekünk meg poooont jó! Elő a reszelővel valamennyit csak rá bírsz forgácsolni a fagyottból is…
– Óh bassz ez kurva hideg, – de ez már hangosan kicsúszott a szádon, mire odatipeg a gyerek és visszakérdez:
– Mi kurva hideg anya?
– Ööö… azt mondtam durva hideg… és a sajt az! Persze eszed ágában sincs firtatni, a kimondott szót miért nem szabad használni, mert akkor holnap tuti lesz az oviban kurva labda meg kurva kakaó. Mondjuk mázlidra még terelni sem kell:
-Kérek sajtot! – kezd nyafizni. Oh, remek ez hianyzott, hogy diplomata módra magyarázd, miért nem tudsz most sajtot adni. „Mertrohadtfagyosbaszdmeg!” De ezt ugye nem mondhatod. Valahogy lerázod a minizsarolót, fele annyi sajt sincs a spagettin mint tervezted, de „jóvanazúgy” mehet a sütőbe. Ugorhatsz neki mosogatni (bonusz-szint). Utána már csak a tálalás marad. A nagyobbik széken áll és várja hogy hűljön a kaja, mert a spagetti a kedvence persze extra adag ketchuppal, mint minden más is.
Apa is befut, mindenki éhes szájjal és hálás szemmel és gyomorral majszolja a spagettit. Ennél a zsűrinél tuti továbbjutó vagy! Sőt! Te vagy a konyhafőnök. A nehezítettpályás nemfőzőversenyen!
Add a Comment