Anyaműszak

Megvan még a sláger a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás ugye? A szórakozást nyugodtan kihúzhatom a listáról, de még az 8 óra alvásba is gyakran hiba csúszik. Igazából nem lehet pontosan meghatározni mikor is kezdődik, se azt, mikor végződik, mert gyakorlatilag egy állandó készültség, egy állandó ügyelet.
Reggel kel az ember lánya, vagy kelti a gyerek, aztán kapjuk össze magunkat öltöztetés, kakaó és máris indulni kell. Autó, vonat, BKV kinek mi hogy, sodródunk az árral. A melóhelyen pikk-pakk eltelik az idő vagy pont nem, hogy aztán rohanhass a gyerekért, aztán majd otthon fáradtan összeeshess, miután főztél, teregettél vagy hajtogattál, ráncba szedted a lakást, mindeközben hallgattad a csipogó gyerekeket, vagy épp megakadályoztad, hogy megöljék egymást. Apa is hazaesik valamikor, talán jut idő egy kis beszélgetésre, a közös vacsora már nonplusultra, de általában a gézengúzok tesznek róla, hogy ne legyen nyugi. Majd folytatódik az esti rutin, bekészíted a holnapra való dolgokat, hogy ne kapkodj reggel (de akkor is kapkodni fogsz), fürdetés, 10 mese és 20 altatódal után 9-re ki is nyúlnak, miközben pontosan tudod, hogy hamarabb kellene aludniuk, de sose akar összejönni. Ha nem aludtál bele az altatásba átszöksz a párodhoz egy forró randira, ha igen akkor gyanús, hogy mire felébredsz, ő már rég az igazak álmát alussza, de lehet hamarabb alszik be, mint a gyerek. Utóbbi esetben megpróbálsz valamit foglalkozni a kicsi lelkeddel (például írsz), olvasol, megnézel egy részt a sorozatodból, mindkettőbe jó eséllyel belealszol, de pár pillanatig tűnődsz hová tűnsz el mint nő, mint egyéniség. Éjszaka jó eséllyel kelt fel valamelyik, ha ők mégis alszanak neked kattog az agyad, mit kellett volna ma még csinálnod, mi lesz holnap, mikor lesz egy kis nyugi. Hétvégén? Na, persze amikor a gyerek hajnal 5-kor a fejeden ugrál… Pörgünk a mókuskerékben. (És még nem is kell egyikkel sem tanulnom.) Pici babával, meg nem is kell részleteznem a 0-24 órás szolgálatot…
Szerintem simán járhatna az anyáknak műszakpótlék. De ehelyett maradnak a cukiskodások, göndör kacajok, ölelések, összebújások, puszik, rajzok amiken anya mosolyog, “Anyaszeretlek” mondatok, (ezek leginkább elalvás előtt huszonháromszor) végeredményben van, ami kárpótol, csak épp piszok nehéz! Anyaság, én így szeretlek!

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *