Interjú Kovács Dorkával, vagyis Azanyjával

Kovács Dorkával, és az első könyvével, a Derült égből terhesség című regényével, egy könyvmarketinges csoportban találkoztam (mily meglepő, hogy ilyen helyeken járok). Nem vetélytársat láttam benne, mint azt sokan tették volna a helyemben, hanem inkább arra gondoltam, miért ne működhetnénk együtt? Elvégre mindketten fel mertük vállalni, hogy az anyaság – már a várandósságtól kezdve -, nem csupán móka és kacagás. Viszonylag gyorsan összebarátkoztunk és ennek apropóján most egy Dorkával készített interjút olvashattok.

Ha jól tudom, te először blogot kezdtél el írni az anyaságról. Mesélnél erről egy kicsit, hogy és miért kezdtél blogolni és hogy lett ebből könyv?

Amikor 33 évesen anya lettem, rá kellett döbbennem, hogy életem legnehezebb munkájára vállalkoztam. Azt mindig is sejtettem, hogy anyának lenni baromira nehéz, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Hozzáteszem, kicsit nehezített terepen játszottam, hiszen a lányom hasfájós volt, ráadásul az alvásigénye is minimális volt a kezdetektől. Kis túlzással élve, a kislány, az első egy évét gyakorlatilag végig sírta (bármit tettem, bárhogy próbálkoztam). Mondhatni egy csöppet morcos voltam, és nem éreztem magam túl jó anyának. Főleg, hogy bárhova néztem, bármilyen cikkre kattintottam, azzal találkoztam, hogy az anyaság a világ legjobb, legszebb dolga, amit illik élvezni. De az én szemeim előtt, bevallom, nem épp a csillámpónik ugrándoztak 😉

Aztán ahogy egyre több emberrel és anyukatárssal beszélgettem, és ki mertem nekik mondani – a magam ironikus módján -, hogy bizony, én nem erre számítottam, akkor legnagyobb meglepetésemre sokan bólogattak. Hogy bizony! A mai kirakatvilágban nem éppen a reális képet láthatjuk az anyaságról. Ők bíztattak, hogy ha már amúgy is olyan nagy a szám, akkor osszam meg az érzéseimet, gondolataimat, és ezzel is segítsek más anyáknak is, hogy ne érezzék magukat olyan egyedül, olyan „szaranyának”, mint ahogyan én éreztem magamat eleinte. Így kezdtem el blogolni, és azért álnéven, Azanyjaként, hogy a lányomnak nehogy bármi hátránya származzék abból, hogy az anyukája nem éppen tökéletes anyuka.

Egész hamar sok követőre tettem szert, akiktől rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és kapok a mai napig. Megköszönik, hogy végre valaki kimondja és felvállalja, hogy az anyaság nem (mindig) habostorta, és hogy hála nekem, nem érzik magukat magányosnak.

Aztán 2020 májusában teherbe estem a fiammal, és újabb élményekkel lettem gazdagabb. Rájöttem, hogy bizony a terhesség sem mindig leányálom. A szülésről meg ne is beszéljünk. A fiam születése után néhány héttel közzétettem egy részletet a blogomon a világrajövetele történetéből. Később még egyet, majd még egyet. Sokan olvasták ezeket a bejegyzéseket, és ők mondták, hogy ennek a sztorinak napvilágot kell látnia könyvként is, mert szeretnék tudni az egész történetet. Szóval így született meg a Derült égből terhesség.

Milyen volt a Derült égből terhesség fogadtatása?

Hm. Megkérdeztem anno a szerkesztőmet, hogy szerinte milyen eladásra számíthatok. Azt mondta, hogy első könyves íróként, és azt alapul véve, hogy mennyire nem olvasnak ma már az emberek könyveket, veregessem vállon magamat, ha eladok száz példányt. Ha eladok háromszázat, akkor nagyon jó vagyok. Ha pedig eladok ezret, akkor nyugodtan tekintsek magamra bestseller íróként. Maradjunk annyiban, hogy már vállon veregettem magamat. 😀 Amúgy azt gondoltam, hogy többen fogják megvenni a könyvet és szeretni is fogják, akik olvasták.

Ehhez képest (egyelőre) kevesebben vették meg, mint gondoltam, hogy fogják, cserébe annyira jó visszajelzéseket kaptam, amiről álmodni sem mertem.

Végül is, talán fontosabb is a minőség, mint a mennyiség.

Vagyis, köszi a kérdést, a könyvkritikusok és az olvasói visszajelzések alapján jó könyv a Derült égből terhesség.

Nekem nagyon nyerő volt a könyv borítója, de ha jól tudom egyes részeit megkérdőjelezték. Mesélnél kicsit arról, hogy találtad ki az egész borítót?

No igen. A borító sok embernél kiverte a biztosítékot. Azt tudtam, hogy nem egy szokványos, a pocakját réveteg mosollyal simogató nő képét szeretném a könyvemen látni. Az nagyon nem én vagyok. Mivel a könyv naplóregény formátumban íródott, így ezt szerettem volna megjeleníteni a könyv elején. Sok borítót megnéztem és leginkább a rajzos, grafikai megoldások tetszettek. A gólya, a terhesteszt, az ultrahang kép adta magát, és szerettem volna a blogomat is bevonni a borító képi világába, így az Azanyja logó is fölkerült.

Amikor ezzel megvoltunk, úgy éreztem, valami hiányzik. Túlságosan is idilli volt a kép, ami nem fedi a történetemet. Sokat gondolkodtunk a grafikussal és a szerkesztővel, hogy miképp tudnánk megjeleníteni azt, hogy a Derült égből terhesség nem egy klasszikus kismamanapló. Végül ezt ki is írtuk az alcímbe, és megjelent némi vér is a borítón. Ez utóbbiról nem egy olyan visszajelzést kaptam, hogy na, emiatt biztosan nem fogják megvenni a könyvemet. Én viszont így már tökéletesnek láttam a képet, így volt számomra önazonos, szóval maradt a vérpaca.

A facebook oldalad nagyon aktív, úgy vettem észre sokan hozzászólnak a posztjaidhoz megvitatnak az anyasággal kapcsolatos dolgokat, nem egyszer akár tabutémákat. Ez mindig tud békésen menni vagy megtaláltak már a trollok? Hogyan tudod kezelni az esetleges kényes helyzeteket?

Azt mondják marketinges körökben, hogy addig nem vagy elég jó, amíg nem érnek támadások a felületeiden. Szuper hír, ezek szerint már jó vagyok 😊 Voltak trollok. Voltak olyanok, akik kritizáltak engem vagy a követőimet. Az a kedvencem, amikor egy engem bántó kommentre tízen ugranak rá és védenek meg engem.

Amúgy az ilyen embereket tiltom. Nem tűröm, hogy a saját kis szférámban bárki engem és az engem kedvelőket bántsa. Liberális és demokrata nézeteim nem engedik, hogy hagyjam, hogy bárki is pálcát törjön mások felett. Persze vannak témák, amikről én is radikális véleményt mondok, vannak elveim, de szerintem jól tudom kezelni a konfliktusokat és csírájában elfojtom a támadásokat.

Milyen további terveid vannak az írás területén?

Nem tudom. Tényleg nem. Szeretek írni. De szomorúan tapasztalom, hogy valóban egyre kevesebben olvasnak. Mindenki videókat néz, az egymondatos szösszeneteket olvassa el, talán egy hosszabb blogposztot akkor, ha az nagyon érdekes, megosztó, aktuális, stb.

A könyvírás drága hobbi. Meglátom még, hogy a Derült égből terhesség eladásai milyenek lesznek év végére. Sok ötletem van, tudnék még kapásból 2-3 könyvet írni. De realista vagyok, így most nem ez van a teendői listám első helyén.

Kiknek ajánlod a könyved a nyilvánvaló célközönségen kívül és miért?

Nagymamáknak. Hogy nosztalgiázzanak. Az idő megszépíti a múltat nagyon. Sok esetben látom, hogy nagy a nyomás az anyukákon, akár a saját édesanyjuk, akár az anyós részéről. Nem árt, ha ők is kicsit felidézik, hogy min megy keresztül ilyenkor egy kismama.

No és persze férfiaknak. Csak hogy tudják, hogy milyen lelki állapotban vannak a nők, ha állapotosak.

És az utolsó kérdésem az lenne, hogy mit üzennél azoknak, akiknél éppen úton van a baba?

Fúúú. Először is kívánom nekik, hogy egy nyugodt, jól alvó, jól evő babát kapjanak az égiektől.

Aztán azt, hogy ha ez ne adj isten, mégsem így történne, akkor ne ostorozzák magukat. Vegyék meg a Derült égből terhességet és a Csillámpóni könyveket, amiket te írtál, és tudom, hogy máris sokkal jobban érzik majd magukat.

Sőt, vegyék meg már most a könyveinket, hogy eszükbe se jusson magukban keresni a hibát 😊

Köszönöm a válaszokat Dorka 😊

A Derült égből terhesség című kötet megvásárolható Kovács Dorka írónő webáruházában: ITT ahol a csillamponi kuponkóddal 10% engedménnyel rendelhetitek meg. 

Itt pedig bele is olvashattok a könyvbe, az első 7 fejezet ingyen hozzáférhető: OLVASS BELE

10 gondolat a testvérféltékenységről

A testvérféltékenység nagyon érzékeny téma, sok anyukának okoz fejtörést és nehéz pillanatokat. Összeszedtem néhány dolgot, amit mindenképp érdemes szem előtt tartani a téma kapcsán.

1. A legfontosabb mindenek előtt, hogy elfogadd nincs olyan módszer, ami kizárja vagy egy csapásra megoldja a testvérgféltékenységet. Sokszor olvasom anyukák kommentjeit, miszerint úgy voltak szokatva, le voltak fektetve a szabályok, azokat mindenki betartotta és  ezért nincs tesóféltékenység. Szerintem meg nála, náluk működőtt a módszere, de egyáltalán ne biztos hogy másnál is fog.

 

Nincs tökéletes korkülönbség sem a tesóféltékenység megelőzésére sem. Bár sokan állítják,hogy 2 éves kora előtti dolgokra nem emlékszik a gyerek, tehát nem fog arra emlékezni, hogy ő valaha egyeduralkodó volt otthon, később a dackorszakban még vígan felütheti a féltékenység a fejét.

 

2. Megelőzés. Ezzel nem mondok sok újat, mielőtt jön a kistesó a neked szimpatikus kistesó érkezésével kapcsolatos mesekönyvet olvasgatni, felkészíteni a gyereket. Visszautalnék az első pontra: tutibiztos módszer, könyv nincs.

 

3. Azt tapasztalom a nagyszülők, rokonok figyelmét fel kell hivni arra, hogy kerüljék a “ha te nem adsz puszit a tesód majd ad” és hasonló borzalmas szófordulatokat, mert alapjában rengeti meg a gyereket.

 

4. Ugyanúgy érdemes megkérni a babalátogatóba érkezőket, hogy a nagytesónak is hozzanak valami csekélységet. Esetleg ha tudod, hogy ebben nem lennének partnerek, akkor készülj te valamivel, amit majd a nagyobbik gyerkőc kaphat.

 

5. Tudom unalomig ismételt és néha kegyetlen nehéz megoldani, de kell minőségi idő a naggyal. Ezt könnyű leírni, könnyű tanácsolni a megvalósítás és sokat siró, cicin lógó babával és egy sokat dolgozó férjjel, pláne messze lévő nagyszülőkkel már-már lehetetlen küldetésnek hangzik. Nem is mondom, hogy minden nap tölts több órát a naggyal a kicsi nélkül. 20-30 perc is elég lehet. Nincs telefon, tv a kicsi alszik csak ti ketten. Remélem sikerül megoldani!

6. Örök kérdés hogy aludjatok? Hogy lesz kevésbé féltekeny a nagy? Kicsi nagy külön, együtt, szülőkkel, nélkülük? Erre sincs recept. Alakítsátok a saját igényeitekhez, lehetőségeitekhez mérten. Míg mindenki számára eljön a tökéletes, addig biztos variáltok párszor. Aztán persze majd lesznek akik hüledeznek hogy tényleg így alszanak, alszotok? Egedd el a füled mellett. Ha nektek valami bevállt és jó, akkor nincs benne másnak vétójoga.

7. Beütött a féltékenység most mi lesz? A nagy nem bírja elviselni ha a kicsi sir, ha eteted, hogy egyáltalán létezik. Ez változó mikor üt be vagy bekövetkezik-e egyáltalán és menyire lesz durva. Akár a kórházból hazaérkezés napján, eseteg hetekkel később történik meg, amikor a gyerek realizálja,  hogy ja, “ez” ittmarad. A legfontosabb, nyugodj meg, na, nem azert mert attól megnyugszol, de tudatosítsd magadban, hogy nem a te hibád és egy teljesen természetes dolog ami törtenik, mondhatni a legjobb családban is megesik.

8. Ne hasonlíts. “A te gyereked féltékeny? Jaj hát az én szomszedomban olyan imádás van, annyira babusgatja a nagy a kicsit blablabla.” Újsagolja egy ismerősöd, miután elpanaszkodtad neki az otthoni helyzetet. Tudom, a szíved is belefacsarodik. Nem kell máshoz mérned magatokat. Szerencsére vannak facen is olyan megértő babásmamás csoportok, ahol bár jópáran leírják a testvérféltékenységes kérdésekhez hogy náluk nincs, mert és imadás van (ismét így), de azért lehet kapni együttérző vigasztaló kommenteket is.

9. Alternatív és kreatív megoldások. Sokszor csak az ösztöneidre kell hallgatni. A könyvem első részében is leírtam, lányom féltékeny volt az öccsére a szoptatás miatt. Konkrétan volt, hogy lehúzta a mellemről a kicsi fejét. Egyszer meguntam és megkérdetem: szeretnéd megkoóstolni? Naná, nem szopizott konkrétan(pedig 5 hónappal azelőtt még igen, 20 hó van a két gyerek közt) csak bekapta, megnyalogatta. Egy párszor kérte, aztán felhagyott vele. A férjem hülyeségnek gondolta, a védőnő szerint a legjobb dolgot csináltam amit lehet. Volt hogy leoltottak ezért amiért a saját példám alapján ezt tanácsoltam valakinek, mert hallott olyat, hogy 3 évesen visszaszokott a cicire (és akkor amúgy mi van). Nálunk mindenesetre bevállt, mert ezek után a nagy nem lehúzta a kicsi fejét hanem amikor elfordult inkább visszafordította a cickóra. Ahogy én te is nyugodtan hallgass az ösztöneidre és megérzéseidre konfliktuskezelésben.

10. Mert segítséget kérni! No, nem csak egy babamama csoportban. Szerencséd van ha jó védőnőtök van, akitől bátran kérhetsz és kaphatsz jó tanácsokat. Azonban nem muszáj itt megállni. Ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor érdemes, pszichológus és családterápiás szakember segítségét kérni. Ahogy azt a könyvem második részében is írtam, valamiért kishazánkban nem nagyon dívik szakemberhez fordulni, ciki, tabu. Ne legyen az! A szakember olyat láthat amit esetleg te nem, olyan módszert, tanácsot mutathat ami nem jön zsigerből.

Hogyan éld túl dackorszakot?

Ha épp benne vagytok már a dackorszakban biztos tapasztaltad már annak a nyűgjeit, biztosan tudod, milyen:

  • kiakadni a hisztiktől 🤯
  • szúrós tekinteteket és hülye tanácsokat kapni a környezetedtől 😕
  • megkérdőjelezni, hogy jól teszed-e a dolgokat anyaként 😨

Úgy érezheted, a mindennapok egyre halmozódó nehézségei lassan magunk alá temetnek.

Jólesne egy kis támogatás, egy lelkifröccs, jólesnének az őszinte szavak, tabuk nélkül? 💃🧘‍♀️🍸

Akkor ez az anyagom, ez a kis útikalauzom pont Neked szól! A neved és az emailcímed megadása után megérkezik a “lelkifröccs” emailben!

Ráadásul most megkapod az A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak című könyv első fejezetét is elektronikusan!  

Picsart_22-01-08_16-52-26-047p

Érzékenyítés? Ugyan kérlek…

Nemrég jutott tudomásomra, hogy egy érdi oviban a szülők aláírást kezdtek el gyűjteni egy autista kisfiú ellen. Sérelmezték, hogy a csoportba jár az ő gyerekeikkel. Az óvoda ehhez csendben asszisztált, miközben pontosan tudták, hogy az intézmény van kijelölve a kisfiúnak. 
Tapasztaltam: meghallják azt a szót, hogy Apsergeres, autista és egyből megjelenik az emberekben az előítélet. “Fogyatékos, hülye, nem normális, beteg, problémás” és akkor még csak a finomabb szavakat használtam. 
 Habzó szájjal és vérben forgó szemmel támadnak egy ártatlan gyerekre. “Vigyék el innen, ide ne járjon, az én gyerekemmel ne legyen ilyen egy helyen.”
 
Egy MÁV kalauz hölgy osztotta meg tapasztalatát az egyik közösségi médium felületén. Több utas is szólt neki, hogy egy, a gyerekével utazó anyukát szállítson le a vonatról, mert a gyerek túl hangos, elviselhetetlen, zavarja az utasokat. Egy idősebb hölgy egyenesen azzal fenyegetőzött hogy szállítsa le a gyermeket és az anyját vagy “bejelenti” a kalauznőt.
A gyerek autista volt és soha nem ült még vonaton, ezért félt és “tombolt”. A kalauz hölgy végül meg tudta nyugtatni a gyereket. Elmondás szerint a legszebb mosolyt látta akkor.  Egyúttal élete legszörnyűbb élményét élte át, a többi utas viselkedése miatt.
 
Macedóniában az egyik iskolában, egy Down szindrómás kislányt zaklattak az osztálytársai, a szülők, pedig petíciót indítottak a 11 éves kislány ellen, hogy ne járjon a gyerekeikkel egy iskolába. A kislányt Észak-Macedónia elnöke, Stevo Pendaroski kísérte személyesen az iskolába.
“Az elnök szerint elfogadhatatlan azok viselkedése, akik a gyerekek jogait veszélyeztetik, főleg, ha a nem tipikus fejlődésű gyerekekről van szó.”

Fotó forrása: Freepik

 

Azon tűnődöm, amikor ilyen “emberek” kivont karddal rohannak gyerekek felé, vajon mit gondolnak az érzékenyítésről?
Mivel manapság nagy divat az érzékenyítés. Sajnos csak egy divatirányzat, ami apropót ad annak, hogy egy bizonyos mesekönyv miatt acsarkodva essenek egymásnak a kommentelők, a lényeg pedig totálisan elvész. Felkapott lett egy könyv amiben van egy mese két homoszexuális királyfiról. Mindenesetre remek reklám volt az egész hacacáré, a könyv “nagyon nagyot ment” beszéltek róla sokan és sokszor, politikainézet-kérdést csináltak belőle, hangos volt tőle minden. 
Mindeközben vannak könyvek az autista gyerekekhez való érzékenyítésről (Dr. Stefanik Krisztina: Csillagbusz), de mivel nem kapott ekkora visszhangot, pont le van tojva. Meg úgy egyáltalán, a fenti példákból alapján a valóságban pont le van tojva az érzékenyítés. 
 
Véleményem szerint a felnőtteknek először magukat kell(ene) érzékenyíteni!
A szülőket kell érzékenyíteni! Ha én azt mondom  a gyerekemnek: nézd, Pistike nem egy agresszív hülye, hanem gondjai vannak és többet kell vele foglalkozni és nem az ő hibája, hogy olyan amilyen, akkor a gyerekem oda fog menni és megpróbálja megérteni Pistikét! És ez biztos, mert a lányom megtette. 6 évesen a szárnyai alá vett egy gyereket, aki a “problémás”. 6 évesen, tiszta szívvel, mert még nem rontotta el a világ, még hisz abban, hogy az ember eredendően jó és Pistikét meg tudja szelídíteni.  Míg máshol felnőtt emberek gyűjtenek aláírásokat gyerekek ellen! Kit is kell akkor érzékenyíteni?
 
Majd ha a felnőttek magukba szállnak és képesek lesznek nem fintorral meg undorral nézni egy gyerekre aki más, mint a többiek, na, onnantól beszélhetünk arról, hogy a gyereket érzékenyítjük! Addig csak mellédumálás, vagdalkozás, sarazás megy.
A fenti esetekben tehát  a legmegrázóbb számomra az, hogy szülők, akik gyerekeket nevelnek, a jövő nemzedékét, ilyen aljas dologra képesek. Mindeközben belengi a közösségi médiát és egyéb felületeket az érzékenyítés mondva csinált, hamis szele. 

Egy dackorszakos gyerek képzeletbeli levele

Nem azért hisztizek, hogy bosszantsalak. Tudom sokszor azt érzed, azért hisztizem, hogy próbára tegyem a türelmed, de nem így van. Sőt, néha én sem értem miért kerülök olyan állapotba amilyenbe, ne hidd hogy nekem ez kellemes.

Sokan azt várják tőlem, egy kisgyermektől  hogy kontrollálni tudjam mindenféle érzelmi reakciómat, miközben sok felnőtt sem képes mindig arra, hogy leplezze a dühét, a csalódottságát, a fájdalmát vagy a könnyeit. Tőlem miért várják, hogy kifogástalanul viselkedjek? 
Makacs vagyok és akarnok? Nem tudom mit jelentenek ez a szavak. Azt tudom  hogy ismerkedem a világgal, nem mindig világos, hogy mit, miért nem szabad, nem tudhatom, nem értem, hogy esetleg veszélybe sodrom magam azzal ha nem fogadok szót. Mintha te egy idegen országba és ezzel együtt egy ismeretlen kultúrába csöppennél, akaratlanul is csinálnál helytelen dolgokat.  Tanulok és mint a nagy tudósok, akik elhagyják a járt utat és ezzel fedeznek fel fantasztikus dolgokat, én is megpróbálok néha az általad kijelölt útról letérni… hátha valami fantasztikus felfedezésre teszek szert (és többnyire így is történik csak általában nagy rumlival jár)
Te jelented nekem a biztonságot. Ha úgy érzed, hogy a heves érzelmi reakcióimat csak neked produkálom, akkor gondolj arra, hogy azért teszem, mert tudom, hogy megtehetem. De nem ám azért, amit sokan mondanak, hogy palira veszlek, hanem, mert tudom, hogy szeretsz és meg fogsz bocsájtani nekem. 
A hisztim nem nevelés kérdése. Nem kinevelni kell belőlem, hanem segíteni nekem. Segíteni lehiggadni, megtanítani kezelni ezeket a reakcióimat. Ez bizony nem fog menni egyik napról a másikra, ahogy az idegrendszer sem fejlődik szupergyorsan, a fejlett idegrendszer pedig szükséges a hisztik elkerüléséhez.
Ne is figyelj amikor valaki belekezd a “bezzegrégen” mondatokba! Hisz annyi minden más, mint gy generációval ezelőtt volt! Sokkal több inger ér engem, mint régebben a gyerekeket, ezért máshogy viselkedem. Neked és nekem a mostani helyzetre kell koncentrálni és ezt megoldani. Ahogy 40-50 évvel ezelőtt más volt a divat is, a gyerekek fejlődése is más már…
Picsart_22-01-08_16-52-26-047p

Ha szeretnéd megkapni a Hogyan éld túl a dackorszakot anyagomat, csak add meg neved és az e-mail címed és már küldöm is! Ráadásként most megkapod az A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak könyv első fejezetét is!

Novella – Benedek úr karácsonyi ajándéka

A férfi idegesen gyújtott rá a cigarettára. Toporgott a fagyott sárban és visszanézett a rogyadozó viskóra. Elegáns öltözetével nemigazán illett ebbe a környezetbe. 

– Még a kémény sem füstöl! – morgott magában. Ránézett az órájára, fél kettő, szívott még egyet a cigarettájába, majd a félig elszívott bagót eldobta és elindult a ház felé. Az ajtónál mély levegőt vett, majd bekopogott. Nem jött válasz, ezért benyitott.
– Most már nem tudok tovább várni – kezdte szigorú hangon – szedjétek a cókmókot és indulás. Odabent 3 gyermek kuporgott az édesanyja körül, válaszul csak még közelebb húzódtak anyjukhoz. A legnagyobb Izuka 10 éves, öccse Petike 7, a legkisebb Annácska csak 4 éves. Az asszony szemében könny csillogott. A férfi körülnézett, szegényes, de rendezett ház tárult elé. Egy kis komódon a gyerekek fényképei és megsárgult fénykép egy fiatalemberről, még katona korából. Az asszony erőt vett magán és szólt a gyerekeknek:
– Fogadjatok szépen szót… a bácsinak – majd zavarodottan nézett a férfira
– Benedek János, asszonyom. – mondta és biccentett a fejével.
A nő bólintott, majd nyelt egyet, könnyeivel küszködve mondta:
– Menjetek szépen!
A három gyerek sírni kezdett.
– Látja? Látja hogy nem akarnak? 
A férfi szelídebbre fogta:
– Gyerekek mi a jó itt? Vár az otthonban a puha, meleg ágyatok, kaptok meleg vacsorát, utána szaloncukrot is, gyertyagyújtás, ajándék is lesz!
– Én cak anukamat akajom! Válaszolt a legkisebb és fejét belefúrta az anyja ölébe. Még így is látszott, hogy szőke haját gondosan, féltő szeretettel fonta be édesanyja. 
– Jöjjön ki velem asszonyom, kérem!
 Az nő magára vett egy rosszacska meleg csizmát és vastag pulóverére még egy kopott kabátot. Kiment a férfival az udvarra. A férfi idegesen vett elő egy szál cigit és miközben meggyújtotta belekezdett a mondandójába:
-Nézze! Estére vissza kell vinnem a gyerekeket. Ha itt hagyom akkor azzal veszélyeztetem őket, és ezzel veszélyeztetem az én állásom is. 
– Veszélyezteti? –  kérdezte az asszony hüledezve – ha a saját anyjukkal hagyja őket az veszélyeztetés? 
– Kapjon már észhez! – csattant fel magából kikelve a férfi – Mit gondol, miért vették el magától őket? Ez a viskó mindjárt összedől, tél van és még a tűz sincs megrakva, még rendes ételt se tud adni a gyerekeknek! 
– Tüzelőm van még, csak spórolni kell vele, estére begyújtok. Egy kis hajában sült krumpli meg egy kis sült alma, talán még cukor meg fahéj is akad rá itthon. De szenteste napja van! Kérem! Csak ma estére! 
A férfi idegesen elfordult.
– Hogy juthatott idáig?
– Azt hiszi csak az én hibám? Miután a férjem meghalt a munkahelyi balesetben, tönkrementünk. A főnöke kijátszott mindenkit, semmit nem fizettek utána. Ügyvédet fogadtam, de az is csak elvitte a félretett pénzemet. Az én munkahelyem megszűnt. El kellett adni a normális házunkat és kiköltözni a ebbe a viskóba, hogy ne haljunk éhen. Munkát nem kapok. Nézzen rám!  Egy roma asszony vagyok. Senki nem akar alkalmazni! Mert én lopok, csalok, hazudok szerintük! Benedek úr! Én világéletemben nem vettem el senkitől semmit! De tőlem elvették az életem és maga most szentestére se akarja itt hagyni velem a gyerekeimet? Legyen már szíve! Én nem dohányzom – ekkor kicsit ijedten nézett a férfi kezében füstölő cigire – és nem is iszom – tette még hozzá. 
– Zavarja a füst? – kérdezte habozva a férfi.
– Nem az zavar, hanem hogy…- de nem tudta újra elmondani.
Benedek úr arra gondolt először, hány ilyen történetet hallott már, de most pontosan emlékezett a balesetre, amiről az asszony beszélt. Megírták az újságok, foglalkozott vele a híradó. A legkisebbik gyerek talán egyéves sem volt még, nem is ismerhette igazán az apját. Megint félig elszívva dobta el a cigit. Majd zavarodottan fel akarta venni a földről.
– Bocsánat! – mondta az asszonyra nézve.
– Hagyja csak! – mondta maga elé meredve a nő.
 – Nemsokára visszajövök. – mondta Benedek úr, azzal beült a kocsiba, elővette a mobilját és elkezdett telefonálni, majd elhajtott.
Néhány órával később egy platós autó fordult be a ház elé, fával megpakolva. Az asszony kiment szólni, hogy biztos rossz helyre jöttek, de ekkor megállt mellette Benedek a kisbusszal. Egy manósapkás, szemüveges fiatal nő ült az anyósülésen. Nagy vigyorral pattant ki a férfi mellől. 
– Jó napot kívánok! Terike vagyok – nyújtotta a kezét a meglepett nő felé – maga biztos a három Horváth gyerek anyukája! Terike zöld kabátjával és bordó szoknyájával, mintha egy egészen más univerzumból csöppent volna ide. Az asszony egy darabig a kezét sem engedte el, majd eszébe jutott, hogy válaszolni illene.
– Igen, bo-bo-bocsánat – kezdte dadogva az asszony –  Horváth Józsefné, Kati vagyok.
Addigra Benedek úr is kiszállt az autóból. Kinyitotta a csomagtartót majd azt mondta a megpakolt táskákra nézve:
– Akkor talán pakoljunk be! 
– Hé! Mikulás! – kiabált a teherautó sofőrje, arra utalva, hogy Benedek úr ősz hajával és szakállával pont úgy néz ki, mint a Mikulás – a fát hová tegyük? 
– Csak pakolja a ház elé, majd elrendezzük, válaszolt Benedek, majd az asszony szólalt meg a kocsiban lévő temérdek dologra nézve.
– Ez mégis mi?
– Elég élelmiszer, amivel kihúzzák a karácsonyt, de után el kell vinnem őket – emelte fel szigorúan a mutatóujját férfi!
– Van szaloncukor is és egy kis fenyőfát is hoztunk, meg díszeket – mondta mosolyogva Terike. 
– De én nem, én nem – kezdett szabadkozni az asszony.
– Pakoljunk mielőtt meggondolom magam! – dörmögte a fogai közt a férfi.
A gyerekek nagyon meglepődtek, ahogy Terike beperdült a fenyőfával az ajtón
– Sziasztok! Na, segítettek nekem? A gyerekek egyszerre pattantak fel, hisz Terikét igencsak szerették, ismerték az otthonból a mindig kedves, mosolygós lányt. Míg bepakoltak Horváthné nem tudta abbahagyni a sírást, még rá is mordult Benedek, hogy vegyen már magán erőt. Mikor végeztek, szólt, hogy Terike üljön be a kocsiba, majd az asszonyhoz fordult. 
– 26-án a gyerekekért jövök – majd egy kis szünet után így folytatta – Megüresedett egy takarítói állás az otthonban, januártól kezdhetne.
– Az nagyon jó lenne – csillant fel a nő szeme, aztán elkomorodott, – de hogy járjak be dolgozni, az 80 km innen? 
– Lenne egy alkalmazotti szoba is. Ott lakhatna és mindennap találkozhatna a gyerekeivel is, ameddig össze nem szedik magukat.
– Istenem, – csuklott el az asszony hangja – ezt el se merem hinni! 
– Higgye csak el! Akkor újévben meg magáért jövök. Majd beszállt az autóba és elindult. Terike széles mosollyal integetett neki. 
Az asszony bement a házba. A gyerekek a karácsonyfa körül énekeltek, ő maga pedig sírva rogyott le a kis komód elé, amin a fotók volt. A gyerekek mind odaszaladtak hozzá és átölelték anyjukat. 
– Józsi, hallottad Józsikám! Minden rendbe fog jönni, Józsikám! – zokogta miközben levette a képet amin az egykor fiatal katona, a férje volt. Magához ölelte, könnyel áztatta, míg egyre csak ismételgette, “minden rendbe fog jönni Józsikám!” 
 
A gyermekotthon már elcsendesedett, Terike halk suhanása alig hallatszott a folyosón. Bekopogott  az egyik irodába. Bentről egy szigorú “Igen” hallatszott. Terike benyitott:
– Igazgató úr! Indulhatunk? – kérdezte. Ha későn kell hazamennie, a Benedek úr viszi haza, úgyis útba esik neki és nem is túl jó a környék, így mégis biztonságosabb. 
Benedek lecsukta a laptopját, majd vette a kabátját. 
– Még elszívnék egy szál cigit, ha nem haragszik érte.
– De igazgató úr… – kezdte a fiatal lány.
– Majd új évtől lemondok Terike, nem változhat meg minden egyetlen nap alatt!
Terike kuncogott, majd annyit mondott magában: Dehogynem! Minden megváltozott!

Iratkozz fel most a hírlevelemre és azonnal megkapod  a Karácsony könnyedén e-bookot, mely egy tündéri útikalauz egy stresszmentes karácsonyhoz!

December 1-től pedig indul az adventi naptár! Minden nap emailben kapsz egy szép képet egy kedves, elgondolkodtató, szívhez szóló vagy éppen vidám, vicces idézettel vagy történettel. Már alig várom hogy megosszam veled! 

És ezzel még nincs vége! Az emailben megtalálod másik két e-bookom az Anyaságról cukormáz nélkül és az anyukáknak szóló túlélőkalauz letöltési linkjét is!

Hírlevél

Láttam egy anyát, aki…

“Láttam egy anyát, aki…”

Újra és újra belefutok az ilyen kezdetű mondatokba. Posztban vagy kommentszekcióban feljön a téma “Láttam egy anyát, aki ezt és ezt csinálta és de sajnálom a szegény gyerekét, milyen borzasztó anyja van, hogy tehetett ilyet stb.” Újra és újra gratulálni tudok azoknak az anyáknak akik a nap egyetlen pillanatából le tudnak vonni messzemenő következtetéseket. Kérdésem az lenne, ha már ennyire okos vagy, vajon láttad-e azt az anyát máskor? Láttad mennyit aludt, hányszor kelt? Láttad aggódva számolni a pénzét az édességes vagy a játékos polc mellett? Tudod mit tervezett el mára és tudod, hogy a felénél sem tart és szívja miatta a fogát? Láttad, hogy a most cuki és tüneményesnek tűnő gyerek egyébként már brutál hisztiket nyomott le ma? Láttad ezt az anyát sírva elaludni, kétségek közt vergődni, de újrakezdeni minden nap? Nem? Mégis rásütöd a szaranya bélyeget! Ráadásul sunyi és alattomos módon, hogy ő ne tudjon védekezni, az internet népe elé tárod, hogy a szuperanyu barinőiddel fröcsöghess rajta. Ha egy cseppnyi jóérzés lenne benned odamennél és megkérdeznéd segíthetsz-e? Tudod, olyan finom úrinő módjára. Ha tényleg azt gondolod valamit rosszul csinál és segítség kell neki, miért nem segítesz? Azzal nem fog semmi megoldódni, hogy a háta mögött ócsárolni kezded, ezen gondolkodtál már? Nem, persze, hogy nem, hiszen nem vagy úrinő, neked marad a kedvenc tevékenységed, az önfényező fröcsögés, hogy mást sz@rnak, magad meg szupernek állítsd be! Pedig minden vagy csak nem szuper! 
Láttam egy anyukát aki… aki türelmetlen volt, aki felemelte a hangját, aki odacsapott, aki bocsánatot kért, aki nem tudott megnyugtatni, megvigasztalni, aki inkább bekapcsolta a TV-t, édességet adott, csakhogy csend legyen. Láttam egy anyukát aki sírt, mert úgy érezte túl farasztó a mindennapos küzdelem és a világ legrosszabb anyjának gondolta magát. Láttam, ahogy a sírás után megmosta az arcát és nagyot sóhajtva visszanézett rám a tükörből.
Láttál egy anyukát aki…? Nézz tükörbe kérlek mielőtt ítélkezel!

Töltsd le ingyen az e-bookjaimat!

A cukormázat hagyd a sütire, de az anyaságról beszéljünk őszintén!
 Töltsd le az Anyaságról cukormáz nélkül e-bookot amiben az anyasággal kapcsolatos, tabut feszegető témákról többek között:
-mi van ha nem földöntúli, átszellemült boldogságban éled meg a várandósságot?
 tévhitek a császármetszésről
-szülés utáni nemi élet
– szülés utáni érzések, búskomorság és depressszió. Te tudod hány %-ban érinti az anyákat?
– szoptatás, ami messze áll a magazinok idilli képeitől 

– rossz anya vagy ha sokat sír a kisbabád? 

-anyákhoz előszeretettel vágják hozzá, hogy manapság milyen könnyű. Te is így gondolod? 

Összeállítottam egy kis e-bookot egy pár olyan dologról, amelyek valamiért kimaradtak a felkészítő könyvekből. Tapasztalatom szerint azonban jó, ha beszélünk ezekről a dolgokról, még jobb, ha ezt fesztelenül és őszintén tesszük. Néhány hasznos tipp, egy-két történet és jónéhány poénos dolog  az anyaságról, kicsit másképp!

Néhány dolog amiről írtam:

  • túl van tolva  a kelengyelista és a kórházi csomaglista
  • mi a helyzet a cumival? 
  • vajon tényleg “el lehet kapatni” egy kisbabát? 
  • babanapirend? mennyire kell komolyan venni?
  • humorszösszenet: milyen a szex a baba érkezése előtt és után?

Szoptatás vs. tápszer – ahogy még nem olvastál róluk

Az egyik követőm kérte, hogy keveset beszélünk a szoptatás hátrányairól. Jó lenne erről is több szót ejteni. Ne pontosan erről szól ez az írás, hanem mindenféle tudományt nélkülözve, pusztán élvezetből összehasonlítottam, milyen problémákkal néznek szembe a  szoptató vs. a tápszerező anyák. 

SZOPTATÁS

Csesztetni fognak amiért nem választod le egy idő után – “Adjál már neki inkább tejet!”

Előfordul, hogy fáj a mellbimbó és hosszan tartó szoptatástól megereszkedik a melled

Csesztetnek hogy azért olyan “nagy” a babád mert túl sokat adod neki a cickót – “Nem kell minden nyikkanásra mellre tenni.”

Csesztetnek, hogy azért nem hízik elég jól a babád, mert nem elég zsíros a tejed – “Adjál neki inkább pacalt!”

 

 

Előfordulhat tejláz, stressz vagy hormonális változás, ami miatt kevés lesz a tejed

Nem mindegy mit eszel, mert fájhat, görcsölhet a baba hasa, sokáig is eltarthat mire kitalálod, melyik élelmiszer okozza és lehet, hogy diétáznod is kell

Egyesek szerint:

-Önző vagy és csakis a te érdekeid szolgálja az, hogy nem választod le x évesen

 

-Lusta vagy és inkább szoptatsz ahelyett, hogy 3 hónaposan elkezdenéd a hozzátáplálást

-Túlságosan magadhoz láncolod a szoptatással

TÁPSZER

Csesztetni fognak a kezdetektől egészen addig amig tápszert kap “Adjál már neki inkább tejet!

Fáj a pénztárcádnak és hosszan tartó tápszerezéstől lesoványodik.

 
Csesztetnek, hogy azért olyan nagy a babád mert a tápszer felfújta – “Nem kell állandóan a cumisüveget a szájába tömni!”
 

Csesztetnek, hogy azért nem hízik elég jól a kisbabád mert a tápszer rossz, nincs benne semmi – “Adjál neki inkább rántotthúst

Előfordulhat, hogy az egyetlen tápszer ami bevált hiánycikk lesz

Néha sokáig tart mire találsz egy olyan tápszert, amit nem sugárba hány vissza, nem fáj tőle a hasa és nem visz csődbe
 

Egyesek szerint:

-Önző vagy, mert nem igyekeztél, hogy szoptatni tudj.

-Lusta vagy, mert nem is akartál szoptatni, mert aki akar az tud

-Elidegeníted magadtól a tápszerrel, nem fog kötődni.

Tanulság: bárhogy is eteted a kisbabádat, garantáltan lesz aki beszól, aki megkérdőjelezi a szoptatás vagy a tápszert létjogosultságát, aki jobban tudja mit, mikor, hogyan tegyél a kisbabáddal, akkor is ha most látja életében először. (Sőt ha előtte csak TV-ben látott kisbabát).  Mi anyák pedig csak annyit tehetünk, hogy összetartunk és segítünk egymásnak átvészelni a nehéz napokat, annak tudatában, hogy akár szoptat akár tápszerezik anyatársunk, valamilyen szinten ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint mi magunk.
 
Ha szívesen olvasnál nem a megszokott szemlélettel baba-mama témában, akkor töltsd le az Anyaságról cukormáz nélkül című e-bookot! 
Az e-mail címed és a neved megadása után, automatikusan kapsz egy emailt a letöltési linkkel!
 
 

Töltsd le most az Anyukáknak szóló mini túlélőkalauzt!

Összeállítottam egy kis e-bookot egy pár olyan dologról, amelyek valamiért kimaradtak a felkészítő könyvekből. Tapasztalatom szerint azonban jó, ha beszélünk ezekről a dolgokról, még jobb, ha ezt fesztelenül és őszintén tesszük. Néhány hasznos tipp, egy-két történet és jónéhány poénos dolog  az anyaságról, kicsit másképp!

Néhány dolog amiről írtam:

  • túl van tolva  a kelengyelista és a kórházi csomaglista
  • mi a helyzet a cumival? 
  • vajon tényleg “el lehet kapatni” egy kisbabát? 
  • babanapirend? mennyire kell komolyan venni?
  • humorszösszenet: milyen a szex a baba érkezése előtt és után?
SŐT! Most egy extra ajándékot is kapsz az e-mailben! 🎁🥳🤩
 

Az e-mail címed és a neved megadása után, automatikusan kapsz egy emailt a letöltési linkkel!

A gyerek csak vendég nálunk

A gyerek csak vendég nálunk! Sokszor, sok helyen olvastam már ezt a mondást, különbözőféleképpen kiegészítve, szárnyak meg gyökerek adásáról, hogy a szülők, hogy s miként engedik útra csemetéjüket a képzeletbeli batyuval, aminek a tartalma az otthonról hozott értékeket szimbolizálja, a magokat amiket zsenge gyermekkorunkban ültettek szívünkbe, szeretetet, összetartozást, olykor persze némi terhet is visznek magukkal. 

Útra engedtek, de visszavárnak. Csakhogy vannak olyan szülők, akik nemcsak hogy várnak hanem elvárnak, sőt, egyenesen követelnek! És itt most a kezdeti romantikát átfordítom egy kijózanító írássá. Sokszor mondogattam (írogattam) azt, hogy nem ildomos az anyák panaszkodására azt felelni, hogy “Te akartad a gyereket!” Azt az esetet kivéve, amikor egyes szülők úgy gondolják, nekik joguk van felemlegetni azt, hogy ők megszülték, felnevelték, taníttatták, útjára indították hamuba sült pogácsa helyet, minden földi és/vagy lelki értékkel a csemetét. Sőt, cserébe elvárják, hogy a gyerek, az csak a gyerekük legyen 30-40-50 évesen, családdal és gyerekekkel is és a végletekig hálás legyen a szüleinek. Mert ez nekik jár! Én pedig azt gondolom, hogy egy normálisan felnevelt gyerek, nem fordul el a szüleitől (mert nincs oka elfordulni) és megmarad egy egészséges szülő-gyermek viszony ami a szeretetre épül és nem elvárásokra. 
Egyesek csak beszélnek arról a szárnyadásról, de mégis magukhoz láncolnák a gyereküket…
Face posztok alatt sokszor alakult már ki parázs vita a szülő-gyerek viszony kapcsán és erre reflektálva, itt most bizony rálépek egy-két tyúkszemre. Sokan ítélkeznek azok felett akik “bedugják” egy öregotthonba, idős, beteg hozzátartozóikat. Ítélkeznek anélkül, hogy mélyebbre vagy magukba néznének. Jönnek az “Anyád is kicserélte alattad a pelenkát, te miért nem teszed meg ezt érte?,” meg az “Addig persze jó volt anyád míg segített!” fordulatok, folyamatosan generálva a lelkiismeretfurdalást a “gyerekben”.
Itt álljunk meg és térjünk vissza a szárnyakhoz, meg hogy a gyerek csak vendég nálunk… óh és ja a Te akartad kezdetű mondathoz! Mert igen, aki akarta a gyereket annak kötelessége tisztességesen felnevelni és nincs joga ezt bármikor számon kérően felemlegetni vagy a szemére hányni. 
Továbbá senki, mondom SENKI ne vállaljon gyereket azért, hogy idős korában legyen aki gondozza, aki rányitja az ajtót, aki kicseréli alatta a pelenkát, ha sajnálatos módon odáig fajul a helyzet! Ezért gyereket vállalni az önzőségnek és egoizmusnak egy igen magas foka. Édesanyám soha de soha nem vetette a szememre, hogy mit meg nem tett értem, pedig letett néhány dolgot azt asztalra, vagy mondhatnám még az asztalt is ő hozta. És már évekkel ezelőtt megmondta, hogy ő bizony ha megöregszik és leesik a lábáról, nem akar a terhemre lenni. Én pedig már most azt mondom történjen bármi nem várom el a gyerekeimtől azt a bizonyos pelenkacserét, mert nem olyan sorsot szánok nekik, hogy a szárnyukat lenyesve, magam mellé láncolva, házirabszolgát csináljak belőlük. Különben eleve bugyutaság egy pár kilós gyerek, meg egy 75 kg-os felnőtt pelenkacseréjét egy lapon említeni. Valamint az öregotthonba bedugni, meg az olyan intézményt keresni neki ahol megfelelő ellátást kap, amit a gyereke nem tud és nem pedig nem akar neki megadni, között hatalmas különbség van.
Sokan azt gondolják a gyermeknek a szülőért áldozatot kell hozni, a szeretet és a hála nevében. Szerintem nem kell. A gyökerek célja, -amiket adnak a gyerekeknek- nem az, hogy visszarántsa őket, hanem, hogy biztonságot és támaszt nyújtson. Hogy tudja visszatérhet, amikor úgy érzi vissza kell térnie, hálával telt szívvel, szeretettel és nem kényszerből. 
A hálát nem lehet követelni vagy elvárni,  annak azokból a magból kell fakadni, azokból az útravalókból amiket magunkkal viszünk a szülői házból vagy amit továbbadunk a gyermekeinknek. Azt szeretném, ha kinyílna előttük majd a világ és ebben nincs helye az én önző elvárasaimnak…

Mozogj a gyerekkel!

Nekünk anyáknak nem egyszerű megoldani a testmozgást, főleg ilyen ínséges időkben, amikor kezdődik a harc a “karanténkilók” ellen. Töredelmesen bevallom mikor tavalyi nagy bezárás alatt bizony szépen felszaladt rám jó pár kiló. Bár én amondó vagyok, hogy napi fél óra jár(na) az anyáknak arra, hogy sporttal karban tartsák a testüket, nem mindig egyszerű megoldani, néha lelkiismeretfurdalásunk is van miatta, nem beszélve arról, hogy a gyerekek nagy vehemenciával követnek minket és ők is edzeni akarnak velünk. Persze így már nem egészen lesz olyan az mozgás, ahogy elképzeltük. Nálunk volt olyan, hogy konkrétan lerúgtam az egyik gyereket, mert hiába lestem a szemem sarkából, az egyik percben itt volt, a másikban amott, vagy csak simán betotyogott mögém halálos csendben és bumm. Na, azóta jobban figyelünk, én is és ők is.

Van azonban olyan edzés amiben a gyerek kimondottan az edzőpartnered lehet! Ez pedig Péntek Enikő Zónakid edzése. Szerintem 3 éves kortól már lehet próbálkozni a gyakorlatokkal.

Mindig bemelegítéssel kell indítani és nyújtással zárni, ami hozzátartozik a DVD programjához. 

Változatos mozgások, összesen 8 féle videó (a bemelegítésen és nyújtáson kívül) amit akár kedvetek szerint kombinálhattok, vagy követhetitek az edzésprogramot. Személyes kedvenceim a gyereksúlyzó, -mondjuk ezt a törpök is nagyon csípik, mert lehet a hátamon fetrengeni, meg kapaszkodni- pacsiparti, comb-popsi, a gyerekek pedig imádják a labdajátékot. Ha egy edzést csináltok meg, akkor kb. 25 percre jön ki, ha kombináljátok 35-40 perc körül. Amikor pedig éppen hajlandó volt normálisan mérni a miband4 aktivitásmérőm, akkor 250 körül kalóriaégetést mért, ami szerintem egész jó.
Mire jó az edzés? Nyilvánvalóan fittebb leszel, a gyereknek is fejlődik a mozgáskoordinációja, megtanulja milyen csapatban dolgozni és mindketten jól érzitek magatokat, összekötitek a kellemest a hasznossal! Mindezt pedig a bulis zene teszi még jobbá, kellemesebbé, hogy ne veszítsd el a motivációd. 
 
Enikő elmondja, hogy ez a gyerekkel való edzés egy baba-mama tornából a Fittmama DVD-ből nőtte ki magát. Ezt ugyan nem ismerem, de mivel Enikő jónéhány tornájára mozogtam már, szerintem abba is belerakta az elvárhatót! Szóval, ha még babával vagy otthon, akkor ebbe vágj bele!
Hajrá!
 
 
 

Tíz dolog, amit senki nem mondott el neked az anyaságról

Vannak dolgok amikre nem lehet felkészülni. Gondolom te is belevetetted már magad mindenféle olvasmányba, ami az anyaságról szól! Senkit nem akarok megijeszteni, de van amire nem lehet felkészülni! Mert mindnyájan mások vagyunk, másképp éljük meg a  várandósság szépségeit és nehézségeit, ahogy a szülést és a szülés utáni állapotot. Hibát követnek el, amikor általánosítanak, pláne amikor nem beszélnek a nehézségekről vagy elbagatellizáljak azt!

Pregnancy flat icon set with pregnant women attributes for child and health vector illustration
1. A kismama lét is már felhőtlen öröm… vagy aggódás, az eleje, rosszullétekkel tarkított a közepe (vagy az egész) és félelemmel teljes várakozás a vége. Mégis azt várják, hogy rózsaszín ködben lebegjenek a kismamák. Pedig nem kell! 
 
2. A szülést meg kell tervezni! Igen meglehet, csak körülbelül annyira rugalmasnak kell maradni, mint amikor felújítás van a metróvonalon, de a villamos is kiesik, mert felpúposodott a nyári melegben a sín, pótlóbusz lófütty, mert fele annyi ember sem fél fel rá, közben letörik a cipőd sarka,  a taxis nem fogadja el a bankkártyádat, a telód lemerült és… hát tudod amikor semmi nem úgy jön össze, de természetesen mindig van B verzió és minden megoldódik, de lehet nem úgy, ahogy terveztük.
 
3. Szülés után = boldogság a köbön! Igen valóban az, míg nem szembesülsz a fizikai nehézségekkel és a  hormonális változások is gondoskodnak az érzékeny hangulatról. Nem veled van a baj! Sőt! Senkivel sincs! Azzal sem, aki a kórház folyosóján táncikál és azzal sem akin erőt vesznek a törékenynek tűnő állapottal kapcsolatos érzések.
 
4. A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, meg a legegyszerűbb is… ja, nem. Néha kicsit nehézkes, mire úgy beindul, hogy elég a babának és közbejöhetnek nehézségek, mint a tejláz, de erről csak nagyvonalakban írnak. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi történik velem. Lázas voltam, amit nehezen viselek, a mellbimbóm hólyagosra volt szívva, a mellem masszíroztam, borogattam, már fejre is álltam volna, ha valaki azt mondja az segít. Szakmai csoportban kértem segítséget, már azzal sem törődtem hány férfi kolléga olvassa a nyűgöm. Amikor egy kolleganő írt, hogy ő szoptatási tanácsadó is, még a mellbimbóm is lefotóztam és elküldtem neki, nem-e bleb-em van… amikor egy vadidegen nőnek küldözgetsz ilyen képet, azért már elég kétségbe lehetsz esve… 
 
5. Ahogy tápszert adsz a babának rögtön elkezd apadni a tejed. Vannak esetek amikor szükségszerű valamilyen pótlás én tapaszaltam mindkét gyerekemnél. A lányomnál tápszerrel, a fiamnál lefejt tejjel pótoltam. Egyszerűen hiába raktam a fiam egyik cickóról a másikra, nem aludt, sírt. Na, elő a cumisüveggel. Mire az utolsó kortyokhoz ért már aludt, 22 hónapig szoptattam. Persze szép dolog, hogy mellre teszed amikor kéri, de van, hogy nem ELÉG akárki akármit mond! De az, hogy alkalomadtán pótolsz, nem fog a sikeres szoptatás útjába állni.
 
6. A sírás stresszhormon dömpinget és helyrehozhatatlan károkat okoz a babának. Ezt részben  igaz is, meg nem is. Akkor okoz károkat ha szándékosan és rendszeresen (nevelési célzattal) sírni hagyod és meg sem próbalod megnyugtatni. Hány anyuka tudna mesélni a hosszú körökről, amikor mindent bevetnek, mégsem sikerül megnyugtatni a babát. Ettől nem vagyunk rossz anyák, pláne nem vágtuk tönkre a gyerek jövőjét!
 
7. Napirendet KELL kialakítani! Pont. Kőbevésve egyes ajánlások szerint! Hát persze, mi sem egyszerűbb, mint egy kis ösztönlényt, – akinek nincs más kívánsága, mint hogy tele legyen a pocak, tiszta legyen a pelus és anya elérhető közelségben legyen – időkorlatok közé szorítani. Inkább hallgass az ösztöneidre! A gyerekorvosunk pedig azt mondta 1-1,5 éves korukra kell kialakult bejáratott napirend… az sem kőbevésve.
 
8. Táblázatok, táblázatok mindenhol! Növekedés, gyarapodás, hozzátáplálási táblázat, percentilis kalkulátor stb. amelyek ajánlanak, nyomonkövetnek leginkább pedig az anyukák idegeire mennek. Már a lányom is túltápláltnak minősült, az egyik népszerű babaápolási márka kalkulátora szerint, a fiam adatait meg be sem mertem írni. Ki tudja ezt nyomon követni? Szerencsés vagy ha van egy rendes, aranyos védőnőd vagy egy őszinte barátnőd akik felhomályosítanak, a babák nem papírforma szerint működnek.
 
9. Nincs olyan, hogy tökéletes anya! A társadalom tesz róla. Ha még egy-egy szuperanyu ki is kiáltja magát tökéletes anyának többségünk csak valahol a sor végén kulloghat, és bármit tesz mindig hibázik valahol. Túl korán/ későn jön a kistesó, túl korán/későn mész vissza dolgozni, kezded a hozzátáplálást, bízod a nagyszülőre, veszel neki fejlesztő játékot… a végtelenségig ragozható! Én pedig azt mondom ez a gyerek téged választott Édesanyjának. És ennek oka van! Számára tökéletes vagy a hibáiddal együtt!
 

10. Az anyuka lét felhőtlen öröm.  Az anyaság csodálatos, boldognak kell lenned 0-24-ben és ne panaszkodj, mert te akartad a gyereket. Az igazság az, hogy az anyaság piszoknehéz és fárasztó tud lenni, van hogy egyre-másra jönnek a gondok és a megoldandó problémák, amitől a legkevésbé sem vagyunk csillámporos hangulatban. Ilyenkor pedig jogunk van panaszkodni vagy segítséget kérni, mint bárki másnak! Mert akármilyen életet is választottál, akármilyen hivatást, nem mindig mennek a napok szupergördülékenyen és rózsaszín csillámmal meghintve. Vajon miért várják az anyáktól, hogy mindenhez jópofát vágjanak?

Ehhez viszont nem kell jópofát vágnod, viszont annál többet derülhetsz rajta:

Töltsd le most az Anyukáknak szóló mini túlélőkalauzt!

Összeállítottam egy kis e-bookot egy pár olyan dologról, amelyek valamiért kimaradtak a felkészítő könyvekből. Tapasztalatom szerint azonban jó, ha beszélünk ezekről a dolgokról, még jobb, ha ezt fesztelenül és őszintén tesszük. Néhány hasznos tipp, egy-két történet és jónéhány poénos dolog  az anyaságról, kicsit másképp!

Néhány dolog amiről írtam:

  • túl van tolva  a kelengyelista és a kórházi csomaglista
  • mi a helyzet a cumival? 
  • vajon tényleg “el lehet kapatni” egy kisbabát? 
  • babanapirend? mennyire kell komolyan venni?
  • humorszösszenet: milyen a szex a baba érkezése előtt és után?
SŐT! Most egy extra ajándékot is kapsz az e-mailben! 🎁🥳🤩
 

Az e-mail címed és a neved megadása után, automatikusan kapsz egy emailt a letöltési linkkel!