A cumizással kapcsolatban eléggé megosztóak a vélemények. Egyesek óvva intenek tőle, míg mások engedékenyebbek.
A fogorvosok fogják a fejüket, a szánkba rágják, hogy ez nem jó, közben a cumira rá van írva hogy „fogszabályozós” jelentsen ez bármit is! Aztán arra gondolok, hogy egy fokkal mégiscsak jobb, mint az évekig tartó ujjszopás…
Volt olyan anyuka, aki egy baba-mama klubban mesélte, hogy ő nagyon csalódott volt, amiért a kisbabája cumira szokott. Annyit mondtam, szerintem a cumit babáknak találták ki. Na, meg ugye a gyereknevelés során megtapasztaljuk, hogy az elvek kámfor-módra illékonyak.
Nekem volt szerencsém cumis és nem cumis gyereket is nevelni.
Tulajdonképpen egyáltalán nem akartam a lányomnak cumit venni, sőt nem is vettem, bőven volt a repicuccok közt. Aztán néha a gyerek szájába adtam, már egész korán, de nem igazán igényelte. Aztán történt egyszer úgy 2 hónapos korában, hogy éjjel fél 11-kor még elaltatni próbáltam, de valahogy sehogy nem akart a beste kölke aludni, csak sírt, sírt. Én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a szájába adtam a cumit. Ordítás Off. Szunya On. Onnantól társa volt a cumi kb 2,5 éves koráig.
A fiam inkubátorba került születése után. Kértél, hogy vigyek be neki cumit. Azzal nyugtatta magát, az anyai érintés hiányában. Otthon nagyon kevés ideig kellett neki, 1-2 hónapig talán. A lányom nagyon édes volt, ahogy szaladt a cumijáért, mikor sírt a kicsi, adta a szájába hogy ne sírjon. A kicsi meg köpte ki, persze. Szóval a cumi nem kellett, néha szopta az ujját, de nem igényelt leszoktatást.
A két gyerekem példája alapján meg vagyok győződve arról, hogy van gyerek (baba) aki igényli és van amelyik nem. Kár rágódni rajta. Persze amikor este 10-kor az 5 szájbatekert pusztulat cumiból egyet se találunk és már tizedjére nézünk át minden kis zugot, ahová a legutóbb is dugta a gyerek, akkor szidjuk magunkat, hogy mi a jó büdös francnak adtuk a gyerek szájába anno és hogy a fenéért nem találnak még ki olyan cumit amin valami nyomkövető van, mert bombabiztos siker lenne. Vagy amikor éjszaka keresgetjük a telefonfényével, hogy ne verjük fel vele mégjobban a gyereket, vagy az alvó tesót, mert hiába f@szom világítós cumi, hajnal kettőre elszállt belőle a foszforeszka és ugyanúgy tapogatva keressük, mintha más, mezei, világítás nélküli cumit. Én egyszer a gyerek hálózsákjában találtam meg. Olyan is volt, hogy eltűnt egy cumi. 2 nap múlva meg a gyerek kutatott az egyik szekrényben aztán már csak azt láttam, hogy az etűnt cumival a szájában parádézik…
Sokan azért vannak a cumi ellen, mert ha nincs, nem kell leszoktatni a gyereket, egy idegbajjal kevesebb. Szerintem erre is meg kell érni, de mint ahogy az általában lenni szokott a szülő ráfeszül a témára, amivel jól keresztbe tesz a dolognak. Tippeljetek ki kapott agyérgörcsöt, mert aszonták márpedig szoktassa le a gyereket a cumiról, mert amiatt nem beszél… (igen, én!) Utólag visszatekintve mégis szépen sikerült, bár a felmerülő tényezők (leejtette az udvaron és hangyák másztak rá, szöszös lett a plédtől) kétségtelenül a kezünkre játszottak abban, hogy a gyerek megundorodjon tőle és ne érdekelje tovább.
Cumi? Igen vagy nem? Ha igen meddig stb. Kérdések amelyekre választ csak a gyerek egyénisége és igényei tudnak majd választ adni. Ez sem egy könnyű menet és néha igazán túl van a csillámpónin!
Add a Comment