Jön a karácsony, amikor megajándékozzuk szeretteinket. Mit tagadjam, igyekszem meglovagolni a vásárlási-láz hullámot és többet adni el a könyveimből. Egyesti beszélgetés alkalmával a ferjem azt kérdezte:
– Milyen erzés?
-Mi? – kérdeztem vissza.
-Belegondoltál már abba, hogy a te könyved lesz valakinek az ajándék karácsonykor?
Jesszusom! Most már igen! És ilyenkor mintha gyomorszájon vágnának. Mert félek és megijedek.
Mert az én könyvem amit – bár már sokan méltattak – lesz a karacsonyi ajándék. Mi lesz ha nem tetszik? Úgy értem, ekkora teher, még nem nagyon nyomta a vállam. Hiába, lelkiismeretes vagyok. Gyanítom hogy van, lesz, akinek nem jön be a stílusom vagy a mondanivalóm. Akik csalódnak. Én is vettem/olvastam már olyan könyvet, ami nem tetszett. Ez mindig benne van a pakliban szerzőként. Az érzés amikor pozitív visszajelzést kapok, viszont sokszorosan kárpótól. Néha, amikor arra gondolok, hogy egy anyuka olvassa a könyvem, olyan érzésem van, mintha csendben odalopozhatnék az elfáradt, elcsüggedt anyukához, letörölhetném a könnyeit, megvigasztalhatnám és megnevettethetném őt. Igen! Talán ez a legjobb leírás a könyvemre. Mert sokminden más mellett, ezt akartam elérni a leginkább. Lehet hogy van szebb, jobb karacsonyi ajándék mint az én könyvem. De nekem, mint szerzőnek, a tudatnál, hogy egy anya elkezdni olvasni a könyvem, holnaptól könnyebb, hogy kevesebbet szomorkodik, vagy ostorozza magát, hogy ki mer állni magáért, hogy elhiszi magáról, hogy a hibák ellenére jó anya, szebbet nem nagyon lehet adni!
Add a Comment