Karantén a csillámpónin túl

Maradj otthon a szlogen. És valóban számtalan példa és magyarázat van arra, miért kell otthon maradnunk. Jómaga is homeofficeban tolom, két, kicsi gyerkőc mellett. Hát mit mondjak, isteni… Persze mindenki pozitív akar maradni, mint úgy minden más esetben. Még én is írtam egy bejegyzést arról, mi kell a karantén mentális túléléséhez. De akarva vagy akaratlan az ember, a gyarló és az esendő anya kibukik. Mert a gyerekek a normálisból péntekre fenevadakká váltak, vísítottak, gyepálták egymást, ölembe kucorodtak, nem aludtak és még jöttek a rossz hírek itthonról és  a nagyvilágból. Nincs egy nyugis ebéd, vonaton kifelé bambulás utazáskor, kellemes csevej a kollegákkal, de még a gyereket se viheted el egy épkézláb programra ugyebár. Könnyen befásul az ember lánya, szinte duzzogva pörgeti a facebookot, ahol a maradjotthon szlogen minden második posztban van, vagy az, hogy hejdejó otthon! A francokat! Se otthon nem jó, se a hírek és ki tudja hol a vége? Bassza meg, én kieresztem a gőzt, mert megpukkadok ha állandóan a “csak pozitívan” (néha hazug) szemléletmódban próbálok élni! És morgok és sírok és kétségbeesek és amellett hogy baromi hálás vagyok azért, mert dolgozhatok otthonról, nem tudok nem gondolni azokra, akiknek lehet, hogy összeomlik az életük, mert elküldik őket a munkahelyükről. Nem tudok nem gondolni azokra, akik a belüket kidolgozzák és ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Talán túlbuzog bennem az empátia vagy a franc tudja mi bajom van, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni, csak mert nekünk jó! És mellesleg ki tudja meddig tart és hol a vége és mi jön még? Bizonytalanság, kiszipolyozás szünet nélkül, péntekre úgy éreztem nem bírom tovább, pedig ez csak az első hét volt. Meg sem próbáltam jókedvre derülni vagy mantrázni magamban valami pozitív mondatot. Szerencsémre hétvége jött és kialudtam a frusztráltásgom (pedig még bort sem ittam). Hiába vesszük fel a pozitív állarcot, a könnyek ki fognak folyni alóla. Van ideje a mosolyoknak, az örömnek, a “húdecsodásezazélet” közhelyeknek, de van ideje a szomorúságnak kétségbeesésnek és befelé fordulásnak. És teljesen természetes, ha ezekben a nehéz időkben az utóbbiak kerülnek felszínre. Próbáljuk egymásban tartani a lelket, könnyíteni a másik helyzetén vagy lelkén, mégha csak virtuálisan is, megyünk és tesszük a dolgunkat házon belül ha kell, de nem szégyen, pánikolni, idegeskedni, kiabálni, kimondani, hogy nem bírod és eleged van, pláne nem szégyen sírni! Ki kell engedni azt a bizonyos fáradt gőzt! Megmosni az arcod, megenni egy szelet csokit és ráfogni a gyerekre vagy inni egy pohár bort (azt már ne a gyerekre fogd) vagy sutyiba baileyst önetni a kávédba (mikor lettem én ekkora alkesz?), benyomni egy mesét  a gyereknek, csakhogy bekénhagyjon 10 percig, mert úgyse nézi tovább nyugiban, de legalább addig csak nézhess ki a fejedből… Vége lesz ennek is! Még nem látjuk a fényt a végén, de hinnünk kell benne azokon a bizonyos nagyon szürke, nagyon nyamvadt napokon is! Kitartás a karantén cseppet sem csillámpónis napjaira!

Mit ne mondj egy anyukának aki…

Mit ne mondj egy anyukának aki maga alatt van, aki babybluesos vagy szülés utáni depressziója van? Egy anyukának, aki szomorkás, sírós, boldogtalannak tűnik. Ha olyan kivételes helyzetben vagy hogy mindennek szemtanúja lehetsz, esetleg még panaszkodni mer neked az anyuka, akkor nagyon vigyázz, mit mondasz és a következő fordulatokat kerüld:
– Neked boldognak kellene lenned. Örülnöd kellene amiért…. – Igen ezt ő is tudja. Ha nem tudta, akkor a társadalom valószínűleg már rázúdította hogy egy friss anyukanak illik kedvesnek, mosolygósnak és a lehető legboldogabbnak tűnnie. Nem tehet róla, hogy másképp érez, nem tehet arról, hogy szar napja van, hogy összejöttek a dolgok és ezt nem a legnagyobb boldogsággal és megelégedettséggel fogadja.
– Más a helyedben örülne! Gondolj bele hány nő lenne a helyedben! – Ha bármikor megfogalmazódott benne, hogy érdemtelen az anyaságra akkor ezzel a mondattal aláírtad és 10x alá is húztad neki. Ha nem, akkor most már, neked  köszönhetően úgy érzi, érdemtelen rá.
– Nem értem mi bajod van? Ezt akartad! – Igen, csak nem így képzelte. A szülés utáni hormonalis változások pedig, egy galamblelkű nőt is meg tudnak borítani.
– Nehogy már depis legyél! – Ez nem választás kérdése. Lehet neked úrizalásnak, feltűnési viszketegségnek tűnik vagy kitalált betegségnek gondolod a depressziót, de nem az!
– Ne sírj annyit! – Ne nevess, ne legyél éhes, ne érezz! Ilyeneket is meg szoktál tiltani az ismerőseidnek? Inkább vigasztald meg.
– A babára nagyon rossz hatással van, ha ilyen szomorú az anyukája. – Ezt már valahol ő is sejti, de ettől a mondattól sem lesz boldogabb. Sőt!
Na, jó, de akkor mit mondj vagy tegyél?
Hallgasd meg! Ne szakítsd félbe. Ha igény van rá segíts be a babával (ha épp ott vagy és nincs fizikai korlátja a dolognak). Biztosítsd arról, hogy nincs egyedül az érzéseivel és ez nem helytelen, nem elítélendő ahogy érez, sőt sok anyuka átesik rajta. Bátorítsd, hogy a férjenek/párjának is beszéljen róla, vagy más családtagnak, pláne egy védőnőnek! Ne próbálj a háta mögött intézkedni, beszélni valakivel az érdekében az nagyon rosszul is elsülhet. Ha azt veszed észre (ha van rá lehetőséged és észreveheted), hogy tartósan 6-8 hétnél tovább fennáll az állapota akkor mindenképpen bíztasd arra hogy, szakemberhez forduljon.
Az anyaság nem csillámpónis vágta. Az anyák 65-70% a szülés utáni babyblueson átesik. 15%-a pedig szülés utáni depresszióban szenved. Ezt azt jelenti hogy az anyáknak csupán 15%-a az, aki zökkenőmentesen veszi az anysággal járó akadályokat, aki tényleg felhőtlenül boldog. Megértés, törődés, elfogadás! Ezekre van aszüksége egy anyukának nem arra, hogy a fejére olvassák, hogyan is kellene éreznie!

Felhomályosítás császáros témakörben

Sok butaságot na és talán direkt piszkálódást hallottam és olvastam már a császármetszés kapcsán. Való igaz, két császár után az ilyenektől falnak megyek vagy olyan leszek mint a bika, aki előtt lengetik a vörös posztót. Most jöjjön egy kis felhomályosítás a témakörben.

Akit császároztak az nem szült. -Ennek az állítasnak jogi oldalról mennék neki. Az anya személyét ugye nem lehet megkérdőjelezni. A gyermek születési-anyakönyvi kivonatában pedig az van, hogy született, vagyis valaki megszülte. Ez a valaki pedig, csak az anyja lehet, hiszen akkor ha nem ő szül, hanem az orvos, akkor sok gyereknek a szülészek lennének az anyukái, akkor is ha férfiak, az meg végképp hülyén nézne ki…

Mindenki tud szülni, csak akarni kell! – Vannak esetek amikor alapból kontraindikált a természetes szülés. Például egy cukorbetegségnél. Továbbá olyan is előfordulhat, hogy vajúdás közben derül ki, van valami baj, mert durván esik a baba szívhangja. Ilyenkor a baba egészsége érdekében is kell császármetszést alkalmazni. Mellesleg én akartam… aki nem hiszi járjon utána

A császármetszés mindig altatásban történik. – Ma már nem. Sürgősségi császárnál altatnak, egyébként ha az nem indokolt, ébren van az anyuka.

Császár után napokig fogsz feküdni! – Egy műtét után a vérrögképződés elkerülése érdekében minnél korábbi mobilizáció szükséges. A fiam délután 5kor sírt fel. Éjszaka 11 óra magasságában, felkeltettek, hogy egy kicsit sétáljak. És mi van a vizeletes zacsival? A lábamhoz volt kötve.

A császármetszés nem fáj. – Kezdjük ott, hogy a gerincbe adnak érzéstelenítőt és nem mindenki olyan szerencsés mint én, aki meg se pisszentem ezalatt. Sokaknak sokadjára sikerül, és később is fáj a helye. A második császárom… hú… az orvosom mondta hogy nehéz lesz, mert húztam előtte az időt (merhogyéntermészetesenszülök) konkrétan azt éreztem a műtőasztalon, hogy megrángatnak. Még mindig bennem van az “élmény”, de ugye, magamnak köszönhettem. Az érzéstelnítő okozta remegés pedig szintén nem a kellemes dolgokhoz sorolható még ha nem is fáj hivatalosan. Na és amikor elmúlik a hatása… mit gondoltok, miért adnak kábító hatású fajdalomcsillapítót? Szóval én nem mondanám, hogy nem fáj!

Császár után nem lesz tejed! – Lesz! Ha inger éri a mellet, még akkor is ha ez órákkal vagy akár egy nappal később van (a fiamnál például úgy alakult), akkor be fog lövelni. 22 hónapig szoptattam… A császár nem egyenes út a tápszerhez és a természetes szülés sem a szoptatáshoz!

Az aranyóra pótolhatatlan és nem fog kötődni a kisbabád. – Most komolyan! Tedd a szívedre a kezed… nem inkább a fejedre tedd, mert ott az agyad. Tényleg elhiszed ha “elcsesződött” a gyerek első 2 órája akkor az örökre tönkrevágja az életét meg a kettőtök kapcsolatát? Ugye hogy nem valószínű?! Másrészt! A fiam inkubátorban kezdő baba volt. Még másfél évesen is taknyosra sírta magát utánam. Bújós kis manó. Sokkal bújósabb, mint a testvére. Egyebként vannak helyek ahol apuka tölthet aranyórát a picivel. Nyilván ez sem pótolja teljesen az anyás aranyórát, alapvető anatómiai különbségek miatt.

Ha császárral szülsz, nem lehet bent a párod/férjed, nem lehet apás szülés. – Intézményfüggő! Nálunk bent ülhetett a fejemnél, majd lőtte az első sztárfotót a gyerekekről.

Egy császáros szülés soha nem szállhat versenybe egy természetes szüléssel! – Mégis minek versenyezni? Sem ebben sem az anyaság más kérdésköreiben nem kell versenyezni.

A császármetszés nagyon rossz a babának – Persze. Sokkal jobb lett volna neki ha oxigénhiányos állapitban születik meg… már ha egyáltalan túléli a szülést.

Ha először császárral szültél, másodjára sem lehet másképp. – De, lehet. Én megpróbálhattam és ismerek olyat aki a második szülése, (ami az első császára volt) után elő volt jegyezve programcsászárra, de a baba másképp gondolta és épp hogy bértek a kórházba.

A császáros babák nem küzdöttek meg a világrajövetelért. Az életben, mindig hátrányból indulnak majd. – Mindenkinek aki ezt mondja a nyaka köré dobnék egy kötelet aztán 2 percenként rászorítanék egyet, hogy megnézzük mennyire küzd. Amúgy biztos nagy előny puncin kinyomódni… nyilván vannak kutatások, felmérések, amelyek azt bizonyítják hogy… de mindenre van ellenpélda. Én azt mondom szinte mindent be lehet hozni vagy pótolni!

A sztárok mind így szülnek. – Vagy mindenki sztár, aki császárral szül. Természetesen nem minden sztár szül így, bár ha sztár vagy celeb hozza világra így a gyerekét akkor egyből nekiugranak. Nyilvá egy színész, egy énekes vagy egy modell osztja az észt az orvosoknak és senki nem akar természetesen szülni mert sztár…. ja nem! Normális ember nem gondolja komolyan, hogy valaki “nagyzolásból” választ a természetes szüléshez képest rizikósabb, nagy hasi műtétet.

Szülés utáni nemi élet – Interjú Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyásszal

Vannak kérdések amelyekre mindenki tudni szeretné a választ, de vagy nem merjük feltenni a szakembernek, vagy ráhagyatkozunk a barátnők, ismerősök tanácsaira, esetleg elveszünk az internetes rengetegben. Ha pikáns a téma, mint a szülés utáni nemi élet, akkor még inkább a fent leírt mondat igaz! Én most megkérdeztem a témáról Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyászt a Budai magánorvosi centrum orvosát, aki maga is két gyermek édesanyja, így véleménye jóval túlmutat a száraz szakmai könyveken.

– Amikor a klinikáról elengedtek, annyi tájékoztatást kaptam, hogy 6 hétig tilos a házasélet. Jómagam ezt betartottam, de volt, aki azt mondta, annyira nem kell szigorúan venni. Mennyire kell komolyan venni és miért?

L.M. – Picit más a hüvelyi szülés és a császár után, de alapvetően kettő oka van. Hüvelyi szülés után, akár volt gátmetszés, spontán repedés, akár történt varrás akár nem, sebek, sebfelületek mindenképp vannak. Áthaladt a szülőcsatornán a magzat, mechanikai sérüléseket akkor is okoz, ha nincs szükség öltésekre.

Amennyiben gátmetszés vagy repedés történt, öltések is vannak akkor annak is meg kell gyógyulnia. Ha azt újabb mechanikai hatás éri, akkor az a seb részben vagy egészben szétszakad, újra össze kell varrni.

 

Nyílván nem feltétlenül 6 hét ameddig egy ilyen gátseb meggyógyul, de átlagosan ennyi idő szükséges ahhoz, hogy biztosan „állja” a nemi élet okozta mechanikai hatást. Illetve a 6 hetes időszak után történik egy orvosi ellenőrző vizsgálat. Ilyenkor megnézzük, van-e olyan sérülés, egyéb eltérés, bármi probléma amivel foglalkozni kell, vagyis ez egy felszabadító vizsgálat. Miért pont 6 hét? Nyilván egy didaktikusan meghúzott időpont. Ha valaki jól érzi magát és van hozzá kedve a hatodik hét előtt valamivel, nem feltétlenül fog bajt okozni vele.

 

Másik ok, hogy a méhszáj a szülés alatt kitágul, hüvelyi szülés esetén „eltűnik”… ennek a folyamatnak a regenerációja 6 hét. Ez alatt éri el szülés utáni végelegesnek tekinthető állapotát tehát közel zárt lesz és addig a felszálló fertőzéseknek is szabad az útja. Továbbá heteken keresztül távozik a lochia (vörösvértestek, fehérvérsejtek, hámsejtek…), tehát higiéniailag sem ajánlatos ennél előbb nemi életet élni.

Császár után, ezenkívül pedig történt egy nagy hasi műtét, és a méh falát is öltéssor (ok) zárja(ák) össze, ahogy a hasfal rétegeit is. Amennyiben a császármetszést vajúdás előzte meg a méhszájra vonatkozó fentiek itt is igazak.

 

  • És ugyanúgy távoznak a dolgok…

 

L.M. – Így van és a lochia ugyanúgy távozik. Nagyon kevés nőt ismerek, aki ennél hamarabb vágyik házas életre. A férfiak lehet, de ez egy másik kérdés.

 

– Tehát akkor végül is nem kell mindenképpen, ha az anyuka úgy éri, de minimum az egy hónap, ami mindenféleképpen.

 

L.M. – Minimum, de azért is van a 6 hetes javaslat, mert akkor ellenőrzi az orvos.

 

  • Egy pár dolgot felsoroltál, hogy mi történhet például sebszakadás, de milyen problémát okozhat a szülés utáni, túl korai házasélet?

 

L.M. – Felszálló fertőzést. A pénisz nem egy steril szerv, mindig van rajta kórokozó és a szülés során mindig van hámsérülés. Okozhat a hüvelyben, gáton sebfertőzést, illetve magasabbra is feljuthat, lehet belőle fertőzés a méhtestben, amely egyébként is a végbement jelentős változások miatt fogékonyabb arra, hogy infekció alakuljon ki. És megtörténhet a gátseb repedése, ha néhány héten belül a szüléshez képest él nemi életet. Volt sajnos olyan a praxisomban, hogy szülés után két héttel kellett újra összevarrni egy anya gátsebét.

 

  • Említetted a péniszen lévő baktériumokat, de gondolom a gumióvszer sem steril.

 

L.M. – Nem, az sem steril, és a mechanikai hatás ugyanúgy megtörténik. Általában a síkosítás sem megfelelő még ilyenkor a megváltozott hüvelyviszonyok és a pszichés tényezők miatt sem, ez még inkább megnehezíti a dolgot.

 

  • Mi van akkor, ha a nőgyógyász mindent rendben talál a 6 hetes vizsgálaton, az anyukának mégsem minden jó az együttléteken, sőt kifejezetten negatív élményei lesznek? Mi a teendő? Melyek azok a tünetek, amelyekkel mindenképpen orvoshoz kell fordulni és mi az, ami csak türelem és az újra egymásra találás kérdése?

 

L.M. – Általában türelem és újra egymásra találás kérdése. Ha a hathetes vizsgálaton minden rendben volt nem valószínű, hogy fizikai probléma okozná azt, hogy valami nem kellemes. Helyre kell állni a rendszernek. Ez egy hormonális, pszichés és fizikai változás csomag, amit együttesen kell megélni. A szexualitás maga is összetett. Nem „segít”, hogy nem alszunk eleget (vagy egyáltalán nem), minden gondolatunk a gyerek körül forog. Nehéz ettől elrugaszkodni, elengedni magunkat. Eközben óriási fizikai és hormonális változások zajlottak le, ezek együttese eredményezi, hogy nagyon kevesen vannak, akiknél minden flottul megy. Legalábbis az ritka, hogy minden úgy megy, mint ahogy abbahagytuk előtte. Fél év vagy akár egy év is ameddig visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba. A szoptatás szerepe is fontos, mert a magasabb prolaktin szint az negatívan befolyásolja a libidót is. A  prolaktin is hozzájárul ahhoz, hogy nincs meg a megfelelő kedv. Ha nincs kedv, akkor nem lesz megfelelő a síkosság sem, ami további kellemetlenségeket okoz.

Tehát az esetek túlnyomó többségében ennek nem fizikai oka van, csak türelem kérdése!

 

  • Mi a helyzet az intimtornával? Mennyire hasznos? Mindenképpen oktató kell hozzá, vagy megfelelőin instrukciókkal (internet, DVD) könnyen elsajátíthatjuk a megfelelő mozdulatokat, könyvekből például, mert ugye egy kisbabás anyukának fontos, hogy az elején ne nagyon kelljen kimozdulni.

 

L.M. – Abszolút elsajátítható könyvekből. Végül is itt az oktató sem tudja megmutatni, hogy mit kell csinálni. Jó könyvek és jó oktató anyagok vannak. Nagyon jó dolog az intim torna minden szempontból. Nem feltétlenül azért, hogy jobb legyen a szex ebben az időszakban. Általában nem az a probléma, hogy valamilyen az intim tornával helyrehozható probléma az oka, hogy nem élvezzük a nemi életet, hanem sokkal inkább a pszichés tényezők. Maga az intim torna nagyon jó dolog, szülés után fennmaradó inkontinens panaszokra vagy idegentest érzése esetén, vagy ha úgy érzi a kismama, mintha lesüllyedt volna a méh. Ezekre a panaszokra akkor is jó lehet a torna, ha az orvos látható elváltozást nem talál. És persze gyönyörfakasztásra, fokozásra is jó, de azt gondolom az első időszakban, amiről most beszélgetünk elsősorban a türelem az, ami segít. Bele kell rázódni, bele kell törődni abba, hogy ideiglenesen a baba került az első helyre. Az anyukának türelmes és támogató partnerre van szüksége, aki azt el tudja fogadni. Ahogy telik az idő egyre többször lesz hozzá kedvünk, ideális esetben.

 

  • Igen, ideális esetben. Ezek szerint legyenek az anyukák türelmesek magukhoz, és a testükhöz, az apukák pedig az anyukákhoz. Kicsit minden új és szokatlan, újra fel kell fedezni egymást egymásra hangolódni. Nem könnyű ez sem, ahogy megtalálni az egyensúlyt az anya és a feleség szerep között. De tudjuk, hogy a türelem, rózsát terem!

Szülés utáni depresszió – Interjú Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyásszal

A szülés utáni depresszióval kapcsolatban még mindig azt érzem, hogy hatalmas tabu. Bár az, hogy egy anyuka, vagy bárki más pszichológushoz, jár egyre elfogadottabb kezd lenni, mégis a szülés utáni depressziót sokszor nehéz felismerni, és sokan, akár maga, az érintett anyuka vagy  a családtagjai inkább figyelmen kívűl hagyják. Sok ember fejében az van, hogy lehet egy újdonsült anyuka szomorú, pláne depressziós, hisz az élet legnagyobb ajándékát kapta, illetve az, hogy nem tudják egyesek, jó dolgukban mit csináljanak? Pedig nagy szükség lenne a felismerésre és hogy időben szakemberhez forduljon az anyuka. A témában most Dr. Laky Marcellával, a Budai Magánorvosi Centrum szülész-nőgyógyászával beszélgettem.

– Emlékszem mindkét gyermekem születése utáni napokban bejöttél a “kórterembe” megkérdezni, hogy vagyok, mi újság van velem, illetve velünk. A kisfiamnak tüdőgyulladása lett szülés után. Mondtam, hogy sokkal nehezebb a császár utáni lábadozás és Te erre azt válaszoltad, minden bizonnyal közre játszanak a lelki tényezők is. Gondolom szülészként, nem csak felhőtlenül boldog anyukákat láttál.  Véleményed szerint mi válthat ki szülés utáni depressziót egy anyukánál?

L.M.- Vannak hajlamosító tényezők, amikre oda kell figyelni. Gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek van alap pszichés betegségük (depresszió, pánik szindróma…), akiknek nem megfelelő a szociális hátterük, nincs támogató család, nincs támogató partner, nagyon fiatal, vagy idősebb életkorban vállalt gyereket, ha valakinél nem kívántan indul a terhesség, akkor is gyakrabban,ha valami szövődmény lép fel a terhesség vagy a szülés kapcsán- ahogy például Te is mondtad, hogy tüdőgyulladása volt a kisfiadnak .

– Vagy ha nem úgy „sikerül” a szülés, mint ahogy azt anyuka eltervezte…

L.M. – Így van! Például szeretett volna hüvelyi úton szülni, de császármetszésre került sor és ezt nem tudja feldolgozni, az is hajlamosít a depresszióra. És nagyon sokszor a fent felsoroltak közül egyik sem teljesül és mégis lehet depressziós az anyuka. Szerepet játszanak a  hormonok, egyéni adottságok. Azt kell kiszűrni, ki az az érintett populáció, aki fokozottan veszélyeztetett, rájuk még jobban oda kell figyelni.  A baj az, hogy gyermekágyban általában 3-4 napot töltenek az anyukák, és ezalatt nem feltétlenül jelentkeznek a tünetetek. de hogyha bárkinél úgy látjuk, hogy másképp reagál egy kicsit, többet sír többet aggódik…, akkor igenis oda kell küldeni hozzá a pszichológust, akinek ez a szakterülete, fel tudja mérni azt, hogy ez egy átlagos reakció szélsőségesebb megnyilvánulása, vagy egy kezdődő depresszió.

– Akkor ezek szerint volt olyan, hogy egy anyuka, aki nálad szült, esetleg elpanaszolta a tüneteit és Neked kellet elmondani, hogy ezek bizony depresszióra utaló tünetek?

L.M. – Nem feltétlenül nekem kell megmondani, de célzok rá, hogy esetleg ez szélsőségesebb reakció, mint ami normális. Nyilván nem küldhetem oda a pszichológust anélkül, hogy ezt nem hozom szóba. Sokszor azonban nem csapódik le nálunk.  Még egyszer mondom,  3-4 napot vannak szülés után az intézményben és 6 hét múlva jönnek vissza. Ráadásul 6 hét múlva, amikor visszajön a kismama, találkozom vele egy negyed órát akkor, amikor általában készül az orvoshoz, igyekszik a legjobb formáját hozni. Sokszor inkább kellene a gyerekorvosnak, a védőnőnek és a családnak észrevenni ezeket a dolgokat, mint  a szülész-nőgyógyásznak.

– Igen erre én is gondoltam, hogy a felismerésben nagy szerepe lehet a védőnőknek!  Van valamilyen tapasztalatod arról, hogy állnak a témához a családtagok, barátok, ismerősök?

L.M.- A mai világban kezd egy kicsit elfogadottabb lenni. 5-10 évvel ezelőtt még nagyon tabutéma volt az, hogy valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járjon.  Ahogy a könyvedben is írtad, a több generáció együttélése, ahol sokkal többet tudtak egymásnak segíteni, ahol legalább wc-re el tudtál menni nyugodtan, vagy volt kihez szólnod napközben, vagy adott esetben, ha éppen olyan kisbabát kaptál, aki nem alszik hónapokon vagy éveken keresztül akkor is volt aki segítsen, kevesebb ilyen betegség volt. Ma már az anyák sokszor nagyon egyedül vannak. Ezzel szerencsére egyre többet foglalkozik a média, így elfogadottabb lehet az is, hogy ezek nem „luxusbetegségek”. 

– Milyen tünetek esetén forduljon az anyuka szakemberhez?

L.M. – Nyilván az első időszakban picit nehéz meghúzni a határt a nagyon fáradt vagyok, nagyon ingerlékeny és sírós vagyok és a kórós reakciók között. Nagyjából azt kell elmondani, hogy ha valakinek több héten túl tart ez az időszak és átmenetileg sincsenek jobb napjai vagy jobb kedvű időszakai vagy olyan gondolatai vannak rendszeresen, hogy nem tudja ellátni a csecsemőt, esetleg bántani akarja vagy téveszméi vannak, akkor mindenképp. De még egyszer mondom néha nehéz meghúzni a határt, hiszen tudjuk, hogy az első időszakban nincs olyan anya, aki nem borulna ki egyszer-kétszer…

– Igen ez a babybluesos időszak. Mikor beszélünk babybluesról és szülés utáni depresszióról?

L.M. – Nehéz leegyszerűsítve megmondani, hogy hol a határ, de körülbelül a tüneteknek a tartósságán múlik. Tehát általában a babyblues néhány hét alatt megszűnik. a depresszió pedig nem megszűnik, hanem inkább még erősödik is az idő múlásával és egyre komolyabbak lesznek a tünetek.

– Az előbb említetted, hogy az is depresszióra hajlamosít, ha valaki nem kívánt gyermeket vár. Mi van akkor, ha valaki már a terhessége során depressziós? Mi a teendő? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonsággal alkalmazhatók terhesség során?

L.M.- Vannak persze. A terhesség alatti gyógyszereléstől minden orvos rettenetesen fél, de azt tudni kell, hogy a legtöbb gyógyszert azért nem javasolják, mert nem végeznek várandósokon kísérleteket, már csak etikai okokból sem. De ha valaki depressziós és  szüksége van gyógyszerre, akkor gyógyszert kell szednie! Nyilván minél kevesebb gyógyszert kell szedni terhesség alatt, de ha kell gyógyszer, akkor kell, mert ezzel akár tragédiákat lehet megelőzni és a legtöbb antidepresszáns adható terhesség alatt.

– A szülés utáni depresszió kezelésénél szóba kerülhetnek gyógyszerek? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonságosan alkalmazhatók szoptatás alatt?

L.M.- Ugyanezt tudom elmondani, hogy nem optimális, de ami nem kifejezetten  kontraindikált, – ezt a megfelelő szakemberek pontosan tudják, – az adható. Nyilvánvalóan itt mérlegelni kell, hogy akinek eleve szülés utáni depressziója van annak nem biztos, hogy jó a szoptatás. Hiszen a szoptatás megint egy olyan téma hogy iszonyatosan nagy nyomást tesz az anyákra. A szoptatásnak egyre több jótékony hatását fedezzük fel, de annak, aki eleve depressziós lehangolt, fáradt ingerlékeny és még szoptatás sem úgy megy, adott esetben a szoptatás elhagyása vagy az ablaktálás sokszor szóba jön, mert ronthat a betegségén.

– Tehát ha mérlegelni kell, hogy a szoptatás jótékony hatásai vagy az anya mentális egészsége akkor nyilván az utóbbi mellett tesszük le  a voksunkat…

L.M.- Így van!

– Mit mondanál egy anyukának, aki szülés utáni depresszióval küzd? Mint orvos mint szakember és mint anya?

L.M.- Sajnos az  a baj, hogy ezt nem nagyon panaszolják el. Talán még családon belül sem. Itt kezdődik a probléma  aki depressziós az nem panaszkodik erről vagy akár még lelkiismeret-furdalása is van vagy generálja a környezete is a  lelkiismeret-furdalást hogy nem rettenetesen boldog attól hogy van egy szép kisbabája. Ha mégis valaki tanácsot kér, akkor orvosként azt mondom, hogy fel kell keresni egy pszichológust, ez nem tabutéma, azért vannak a pszichológusok, vannak nagyon jó szakemberek és döntsék el ők mennyire komoly a baj. Anyaként pedig azt kell mondani, hogy hullámvasút a gyereknevelés hogy ki kell tartani a nehéz időszakokban, mert egymilliószorosan megéri a jó időkért és néha a rossz idők naponta néha óránként néha pedig percenként változnak, de egy idő után megtanulja az ember a jót élvezni és abból feltöltődni a nehéz időkben.  És megtanulja, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Lehet néha rendetlen a lakás és rendelhetünk akár pizzát is…

 

Fejlesszünk? Ne fejlesszünk?

Az egyik nap láttam egy face hirdetést, egy 2-3 éveseknek szánt fejlesztő lapcsomagról. Gondoltam megnézem a kommenteket. Az egyik anyuka azt írta, ők köszönik szépen, megvannak e nélkül, a gyerek szuper ügyi, segít a házimunkában stb. Más is írta ez mekkora hülyeség, nem kell az ilyen a gyereknek, hisz már rég tudja mindenki, a szabad játék, meg a meseolvasás a nonplusultra.

Bár én nem gondolnám, hogy a mindenféle szinező, vonalhúzogatós, egyszerű feladatmegoldós füzetek a fejlesztés mekkáját jelentik. Egyébként a lányom kimondottan szereti, hozza, hogy csináljuk együtt. És bevallom, nem titkolom, nagyon vártam már ezt az időszakot. Én jómagam is, igaz csak kisiskolás koromtól, de  nyüstöltem a Dörmögő Dömötör feladatait, csak akkor még nem tudtam, hogy ez akár fejleszthet is. A másik dolog az hogy a lányomnak 3 éves kora után már volt logopédiás füzete, mert neki segítség kellett a beszédhez. Úgyhogy igen én nagyon nyomattam a fejlesztést ha így tetszik. A logopédushoz járáshoz két dolog vetett véget: az időhiány és az, hogy a gyerekem nem volt hajlandó otthon azt gyakorolni ami elő volt írva. Igen elég furán hangzik, hogy 3 évesnek gyakorló füzet meg feladatok és vállalom a szitkokat, hogy hülye vagyok, beindult volna a beszéde magától is. És mivel a megkésett beszédfejlődésű gyerekeknél fokozottabb a dislexia esélye, tuti elébe megyek a problémának, ha elég idős lesz hozzá (mivel már dislexia prevenció is van). Persze ezt sem és a logopédiai fejlesztést sem úgy kell gondolni, hogy szenvedünk az asztalnál a gyerekkel, akinek sírásra görbül a szája, mert az anyja már megint szivatja és ő inkább szabadon játszana. Minden játékos, képes, mesés, mondókás formában van. Tehát gyerekhez igazodva. Vagy hétköznapi dolgokba is be lehet ültetni ezt. Például hogy figyelek arra, hogy amikor a kakaót teszi a tejábe akkor mindg balról jobbra tegye, apróság, de vésődik neki hogy merről merre haladunk. A fent említett önkéntes játékok, sehol sincs az angol nyelvű ovihoz, a percre pontosan beosztott napirendhez, hogy legyen tánc, lovaglás, torna, úszás, edzés stb. Egyébként, aki megvan arról győzödve, hogy ezekkel biztosíthatja be a gyereke jövőjét, annak szive joga.  Hol van az arany középút? Fejlesszünk? Ne fejlesszünk? Hiszen már annyiféle játékosan fejlesztő dolog van. Olyan játékok, tevékenységek amelyek közben a gyerek észrevétlenül, mókázva, játszva fejlődik. Ha azt vesszük maga a meseolvasás is fejlesztés, mert a gyerek nyelvi készségeit fejleszti, persze a meséken belül is vannak különböző területkre irányuló mesék (félelem legyőzése, érzelmi inteligencia fejlesztő). Na, meg az hogy a gyerek segít anyának például kiteregetni és használja  csipeszt, az kiváló finommotorika fejlesztő, a borsófejtés szintén, konyhai műveletekkel, például panírozásnál is trenírozzuk a lurkót, mert tanulja a sorrendiséget, plusz a különböző anyagok tapicskolása szenzrosan fejleszt. Igazából, ha kicsit is odafigyelsz a gyerekedre és nem egésznap (de tényleg egésznap) a TV előtt lóg, ha bevonod a házimunkába, ha mesélsz, ha énekelsz, ha mondókáztok fejleszted. Én ezt kiegészítem szinezős, rajzolós, feladatmegoldós lapokkal, mert szeretik. Ötleteket veszek pinterestről, vagy bárhonnan. Játszanak szabadon, játszanak irányítottan. Amíg mindenki élvezi úgy gondolom, hogy nincs baj. Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt és nem mi vagyunk a követendő példa! De azt érzem, a fejlesztés már-már szitokszónak számít kisgyermekkorban. Pedig nem ilyen egyszerű, nem fekete vagy fehér. Szóval ha úgy gondoljátok, hogy játékosan fejlesztettek, vesztek valami füzetecskét, irányítottan játszottok akkor tegyétek, nem lesztek rossz (hajcsár) szülők ha a gyerkőc is játéknak fogja fel és élvezi. Ha pedig úgy gondoljátok, megvagytok ilyenek nélkül, akkor is jók vagytok és nem vagytok hanyagnak nevezhetőek. Mindenki alakítsa a dolgokat magának, illetve a gyereke igényeinek megfelelően!  A többi, jön magától!

Ne bámulj! A hiszti nem ingyencirkusz!

A minap a vonaton egy anyuka 3 gyerekkel utazott hazafelé. A két nagyobbik olyan kisiskolás forma, a kicsi kb. a fiammal egyidős dackorszakos 2-3év közötti. Vett neki az anyukája egy duplo legot. Szeretett volna vele játszani, de az anyja azt mondta majd otthon (ami jogos is, mert ha kibontják valószínűleg a vonaton is marad belőle). Ahogy közeledtünk az állomáshoz ahol leszálltak, el is pakolta az anyuka a legot és elkezdett öltöztetni. A kicsi rákezdett, de torka szakadtából. Az én fiam se piskóta, ha hisztiről van szó, de ez tényleg a torka szakadtából sírás volt.  A velem szemben ülő nő, szinte le sem vette róluk a szemét. Igen ő őket bámulta, én lopva őt figyeltem. Nem sok híja volt, hogy odaszóljak a bámészkodónak. Anyuka eközben a legnagyobb nyugalommal tette a dolgát. Vártam mikor szól be a bámészkodó hölgy, hogy de el van kapatva az a gyerek, vagy hogy pofozza fel stb. De nem is kellett mondania, szinte az arcára volt írva a felháborodás, az értetlenség, az ítélet. Mert teljes megrökönyödéssel figyelte a 2 éves hisztist meg az anyukát, aki tette a dolgát. Kereste velem a szemkontaktust, legalább nekem tudta volna mondani, hogy így meg úgy, meg még ilyet meg hogy a mai gyerekek balblabla! Én szándékosan az ablakon kifelé néztem, ha felém fordult.  Pontosan tudtam, hogy, ahogy letolja az anya a gyereket a babakocsival a vonatról, elmúlik a hiszti. Lehet fáradt, frusztrált, csalódott, mert szeretne játszani. Nem érti még, hogy mikor lesz az, hogy otthon lesznek, nem érti, most miért nem lehet. Plusz melege van, mert anya öltözteti hisz menni kell. Na meg a kocsiba is berakja, ő mást akar. Leszállnak ott ahol én is. A kicsi megnyugszik. Legszívesebben gratuláltam volna az anyukának, mert én nem bírtam volna ennyire nyugodtan kezelni a helyzetet.

Tudom milyen az, amikor egy vagonnyi utazóközönség bámul. Üzenem nekik, a hiszti nem ingyencirkusz!

Ne bámulj, ne ingasd a fejed, pláne ne adj tanácsot. Akkor, se ha te sokszoros szülő, vagy nagyszülő vagy.

Ne ítéld el az anyukát, akinek hisztizik a gyereke, életkori sajátság!

Ne ítéld el azt, aki a síró picit nem tudja megnyugtatni, mert néha baromi nehéz kitalálni mit akar?!

Ne ítéld el, ha megemeli a hangját, mert lehet ma már ezer alkalommal volt türelmes.

Ne ítéld el, ha sír, ha szomorú, ha elnyúzott, mert lehet nincs segítsége.

Ne bámulj, ne ítélkezz, hogy te jobb lennél, te jobban tudnád.

Ha mégis úgy látod, érzed „közbe kell avatkozni” akkor csak egyszerűen, lazán kérdezd meg, segíthetsz-e?

Szülés… hogy látja a nőt a férfi? – szerintem

A nők nincsenek bombaformában szülés után. Vannak akik olyan kivételes helyzetben vannak hogy igen, de valljuk be,  a nagy többség nincs. És nincs is ezzel szerintem semmi baj. De a férfi így is szereti és csodálja a nőt, az anyát! Igazából már a szülésnél, ha apás szülés van, ha meg nem, akkor utána, elindul valami a férfiban, aki apa lesz, ami csodálata tárgyává teszi a nőt, az anyát.

Mi nagy vigyorral indultunk neki a szülésnek. Aztán később csak a párom mosolygott… aztán ő sem. Tényleg olyan helyzetben látott amelyekről korábban azt gondoltam, hogy jesszus a föld alá bújnék, de akkor valahogy mással voltam elfoglalva és minden természetesnek tűnt. Az, hogy méri az időt a fájásoknál, hogy áll mellettem míg 20 percig meleg vizes zuhanyt veszek, mert akkor még mindenki azt hitte természetesen fogok szülni. Amikor majdnem fellöktem a fittlabdás vajúdásnál (én voltam 80 kg, ő meg kb. 130 és ahhoz állóképesség is társult), kezdett ráeszmélni mekkora is lehet a fájdalmam. Az is természetesnek tűnt, hogy törli a padlóról utánam a még folydogáló magzatvizet… igen a szülés nem csilli-villi plázás shopping! És amikor délutánra úgy kimerültem, hogy két fájás közt elaludtam, akkor sírt. Próbálta eltitkolni, de észrevettem. Sírt, az áldozatért amit hoztam, amit én természetesnek vettem, sírt, hogy ő ebbe már nem tud többet beletenni. Sírt, amikor végre hallottuk a műtőben felsírni a kislányunkat. Az arca csupa aggódás lett, amikor látta, hogy úgy remegek, mint a kocsonya az érzéstelenítő miatt. Elment spéci bugyit venni, (mert az egyszer használatos amit vittem sz@r volt, mert pont odaért ahol felvágtak) meg a boltba fél literes vizet,  meg sós rágcsát, hogy tudjak inni meg egy két falatot bekapni éjszaka, mert egésznap nem ettem és mert ezt mondták neki a császáros örzőben nővérkék. Sőt második szülés előtt jobban emlékezett mit kell majd bepakolni, mint én. Az őrzőben igazgatta a rajtam a takarót, még akkor is azt hitte, azért reszketek, mert fázom. Mikor hazaindultunk elképedt, hogy csak a papucs megy fel a lábamra, mert ödemásodtam a császár miatt. Otthon felhozta nekem az emeletre a “tejszaporító” rántott levest, hogy kímeljen. Én meg bőgtem, hogy egy semmirekellő vagyok… Elmondta, hogy nagyon nagyot nőttem a szemében. Hiába volt karikás a szemem, elefánt a lábam, sírásra görbülő a szám, úgy látott engem ahogy még soha senkit és ahogy más nem is fog rám nézni! Ilyen amikor gyermek születik, a nőből anya a férfiból apa válik, újjászületünk a picivel együtt!

Alvás, együtt, külön, bárhogy jó!

Nagy dilemma a gyerekkel alvás. Együtt vagy külön? Külön szoba vagy csak külön ágy? Esetleg babaöböl? Nekünk volt aki beszólt, hogy hogy lehetünk ilyenek, hogy a lányom külön szobába rakjuk. Egyébként csak egy ajtó választott el, tehát a mi szobánkból nyílt az övé, így ha nem zártuk be (és általában nem), igazából egy légtérben voltunk. Aztán jött a szeparációs szorongásos korszak, amikor is sokat feküdtem a kiságy melletti matracon a gyerekkel együtt. Majd költözés, kistesó és hopp a gyerekszobában találtam magam matracon… a gyerekeimmel egütt.

Tehát most a gyerekeimmel alszom (és mindenki nyugodjon meg, átlopózgatok az apjukhoz egy-egy forró randira). A beste kölkök nem veszik fel a hálózsákot, így éjszaka ha megébredek, ellenőrzöm, be vannak-e takarva? Nyugodtabb vagyok. Kicsik még. A fiamnak ráadásul nagyon kifinomult radarja van arra, hogy az éjszaka közepén ráérezzen, hogy nem vagyok ott mellette. Anno én is nagymamámmal aludtam. Néha úgy érzem, nekem “életidegen”, hogy ilyen pici gyerekek egyedül aludjanak (persze ketten vannak, nem lennének egyedül, de érthető mire gondolok). Van, hogy irigykedve gondolok azokra akik elég következetesek és külön alszanak a gyerektől. Bár, mi is is úgy indultunk, csak másképp alakult. A minap a fiam a napi sokadik hisztije és a zuhany után mellémbújva aludt el. Éreztem a kis szuszogását a bőrömön, ahogy hozzám bújt és pontosan tudtam, hogy neki a bőröm illata nyújtja a megnyugvást, a biztonságot, olyasvalamit, amit szavakkal nem lehet leírni. Kicsit nem figyelek és már ciki lesz neki anyához bújni. Úgyhogy meg lehet kövezni, valószínűleg messze nem vagyok tökéletes anya és magamra kapatom őket, de basszuskulcs jólesik a lelkemnek. Ismerek olyan anyukát, aki elmondása szerint, minden rezzenésükre felriadna és nem tudna nyugodtan, pihentetően aludni, így maradt a különalvás. Az alvás kényes téma. Talán a legklasszikusabb esete annak, hogy a tervezettekhez képest, totál másképp alakul a dolog. Néha én is szívom a fogam, hogy ez így nem a legjobb megoldás, mikor és hogy szokatom le őket erről, aztán emlékeztetem magam, hogy milyen klassz összebújni velük, milyen jó hogy nem esek össze hullafáradtan napközben, mert tíz kört futottam a hálószoba meg a gyerekszoba közt éjszaka és különben is… visszasírom még ezeket az édes együtt alvásokat. Gyanítom, hogy a sok karikatúra, amelyeken a gyerek az ágy közepén, elnyúlva elfoglalja az egész ágyat, apa lerúgva az ágy mellett, anya meg az egyik szélen összekucorodva, nemcsak a fantázia szüleménye.

Együtt vagy külön? Ne hallgassatok senkire, csak az ösztöneitekre, ahogy nektek és a gyerkőcöknek jó! Jól csináljátok, ha következetesek vagytok, ha mindannyiótoknak úgy pihentető az alvás, ha a gyerek külön van, vagy úgy vagy nyugodt, mert nem rettegsz, hogy ráfekszel. És jól csináljátok akkor is, ha együttalvósók vagytok.

Erre szokasd meg arra! Soha ne hagyd hogy ijesztgessenek!

Már a terhesség során osztják az észt a “szakemberek”, hogy így meg úgy szokasd a gyereket, ne hagyd neki ezt meg azt. Egyes könyvek is tele vannak ilyen jellegű praktikákkal. Ahogy a könyvemben is írtam, vannak hibák amelyekbe szinte óhatatlanul beleesik az ember lánya, egyrészt, mert a gyerkőc leveszi a lábáról, másrészt, mert a hullafáradt anyuka beadja a derekát és mindkettőjük nyugalma érdekében engedi a cicin elalvást, az együtt alvást vagy bármi olyan dolgot amitől óvva intik. És ekkor beléd akarják oltani a félelmet! Mi lesz így? Sose lesz nyugtod! Mi lesz majd vele közösségben? Bla-bla-bla… Olyan mintha az első perctől kezdve katonásan kellene nevelni a gyereket. Nem beszélve arról, hogy egy csecsemő totálisan ösztönlény és nagy eséllyel minden nevelési célzattal bevetett praktikánk csődöt fog mondani. Egy csecsemőt nem nevelni, meg szokatni kell hanem ellátni, szeretni, ápolni. Ha már mindenáron tanítani akarjuk, akkor arra tanítsuk, hogy a világ, ami elenite leginkább az anyját jelenti számára, válaszol az igényeire  és törődnek vele. Ha ez az igény az, hogy érezze az anyja bőrének az illatát és melegségét és hallja a szívdobogását amit hónapokon keresztül hallott és már jól ismeri, akkor fel kell venni vagy összebújni vele. (Olyan baba is van, akinek nem kell a “piszkálás” miközben az anyja a lelkét adná egy közös alvasért.) Együttalvás, sétálgatva altatás, hordozás, cumi, cicin el meg visszaalvás stb. Sorolhatnám azokat a dolgokat amikért szinpadiasan az égre tekintve csapják össze a kezüket épp hogy keresztet nem vetnek, hogy mit követtél el a gyerekkel és magad ellen persze. Mert erről sose fog leszokni és jaj mi lesz.  Nem kell a majré! Én mindig amondó voltam, ha az embernek eléggé kényelmetlen, avagy fájdalmas valami akkor ha összeszorított foggal is, de változtatni fog. Idővel elég okos és inteligens lesz a gyermeked ahhoz, hogy megértse , hogy is működnek a nagyok dolgai. A  gyerek csak gyerek nem hülye. Levágja a szitut és észreveszi, hogy a nagyinál másak a szabályok mint anyáékkal. Ugyanígy azt is, hogy egy közösségben nem ő a kiskirály, mint otthon. Konkrét példát is olvastam már anyukától, hogy reggel meg este még szoptatja a gyerekét, de a bölcsiben elalszik magától. Ahogy cseprednek a gyerekek és nyiladozik a kis értelmük érezni fogod azt, hogy mi az amit tanítani kell, mi az amire nevelni kell, illetve te ismered a saját fizakai korlátaid és el tudod dönteni mi az amiben engedsz és miben nem. (Például amikor a kistesó vártam egy csapásra leszoktattam a lányom a sétáltatva-cipelgetős alvásról magam is meglepődtem milyen könnyen ment). Szóval nem kell kétségbeesni, senkinek ne hagyjátok hogy megrémítsen benneteket, hogy rosszul nevelitek vagy a kedvenc szófordulatom szerint, elkapatjátok a babátokat! Ha mégis elkényezetetitek, akkor sem vagytok rossz szülők, és azon is lehet változtatni. Sok-sok példát lehetne felhozni,bár alapjában bármire vagy bármiről akarja az ember a gyereket szokatni alap a nyugalom, az állandósság (ne költözés kellős közepén akard szobatisztaságra szoktatni vagy le a cumiról) és igen a következetesség. Szóval ne parázzatok, élvezzétek az időket amikor korlátlanul tutujgathatjátok a babát, mert hamar elmúlik, kár izgulni rajta!