Boldog gyerek

A minap láttam egy ismerősöm megosztását: A boldog gyerek ismérvei címmel.

Melyek is ezek az ismérvek? “Zajos, sosem fárad bele a  játékba, szereti felívni magára  szülei figyelmét, , állandóan kérdez, képtelen sokáig egy helyben ülni, érzékletesen fejezi ki magát (toporzékol…), teljes beleéléssel nevet és sír, hangosan beszél, nem szeret egyedül aludni, inkább ugrál és futkározik, mint sétál.”

Dörzsölhetném a tenyerem, hogy juhé a gyerekeim boldogak, mégsem vagyok annyira elfuserált anya, mert kb. minden igaz rájuk, de azért az kötve hinném, hogy a fiam ordítós-takonybubis hisztije a boldogság jele, inkább mondanám azt, hogy egészséges/természetes dolog. Ehelyett, – mert egyébként is ismerem hiányosságaimat szuperanyuság terén – eszembe jutott egy történet. Anno buszoztam két csemetémmel, a nagyobbik elhelyezkedett egy ülésen, a kicsi babakocsiban. Valamiért a buszozások alkalmával teljesen szalonképesen viselkedtek, senki nem hitte el, hogy egyébként idegeim zongoristái. Egy idősebb hölgy meg is jegyezte, milyen rendes gyerekek. Persze beköptem őket viccesen, mire a hölgy panaszkodni kezdett. Hogy az ő unokái, hogy azok mit leművelnek, visítva ugrálnak a medencébe nyáron és ezért a lánya a hibás, mert nem úgy nevelte őket, ahogy kellett volna. Bezzeg a szomszédjukban! Ott három kislány van, de észre se lehet venni, hogy gyerek van. Hát, hogy őszinte legyek, köpni nyelni nem tudtam. Egyrészt, mert nekem természetellenesnek tűnik, hogy három gyereket nem lehet a hangjukból észrevenni (kivéve, ha már egyetemisták és egyik sem lakik otthon), másrészt én nagyon jókat mosolygok (repes a szívem) amikor visítva ugrálnak a medencébe a legjobb videók készülnek és anyukám is csak annyit ír vissza, hogy mennyire élvezik a pancsolást. (Nyilván, vannak olyan helyek, pl. orvosi rendelő, ahol moderálni kell a gyereket.) Azt már hagyjuk is, hogy burkoltan vagy talán nem is annyira burkoltan, leszaranyázta a saját lányát. Még jó, hogy a kis eszmecsere végére leszálltunk a buszról.  Azért, ha még egyszer összefutnék vele, elmesélném a boldog gyerek jellemzőit, kiemelve a “zajost”.

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *