Ne piszkáljuk az anyákat a szoptatással!

Előre bocsátom, hogy az egyik gyereket 14+1 hónapig, a másikat 22 hónapig szoptattam. Ez nem vagánykodás, de szükségszerű ahhoz tudni, hogy nem azért írok erről a témáról így, mert nekem nem jött össze és a világba kiabálom a bánatom.
  Azt a célt, hogy az anyatejes táplálás legyen preferálva, elérték. Nincs is ezzel semmi baj, mert tényleg nagyon egészséges, az a legjobb, a legkényelmesebb (én legalábbis a kényelme miatt mindenképp szerettem).  Nem csak én vagyok tisztában az anyatej jótékony hatásaival, hanem szerintem az is betéve tudja, aki még csak TV-ben látott kisbabát. Bár jómagam, a könyvemben írtam néhány tapasztalatot, hogy mégsem olyan csillámpónis az az anyatej, mint ahogy “hirdetve” van, mert nem fogja mindentől “megmenteni” a gyereket. Ezt inkább azért is foglaltam össze pár sorban, ha valakinek nem jön össze, ne ostorozza magát, hogy ez vagy az, az anyatej hiánya miatt alakult ki a gyereknél (például allergia vagy asztma). Úgy érzem, rettenetes terhet pakolunk az anyukákra azzal, hogy azt mantrázzuk szoptatni kell, szoptatni mindenki tud, mert ez egész egyszerűen nincs így. Itt az elvakultan szoptatás pártiak, egyszerűen azzal érvelnek, hogy minden emlős tudja szoptatni az utódját. Nem vicc, olvastam már ilyen véleményt. Megfogalmazója nyilván nem keresett még kutyus vagy cica mellé pótanyát. Szerintem sokkal fontosabb dolog lenne az, hogy levegyük az anyákról ezt a terhet és megfelelő segítségnyújtás mellett – itt gondolok különböző szoptatási- és tejfakasztó praktikákra-, 

de  azt kellene közölni az édesanyák felé, hogy nem, nincsen semmi baj, ha egyszerűen nem jön össze, van ilyen. Ettől, Te nem vagy rossz anya, nem vagy kevésbé jó anya, mint az aki szoptatni tud, mert nem ezen múlik.

Felőlem verheti a tamtamot akárki, hogy, “de így meg úgy a szoptatás, az anyatej meg a stb.” egyszerűen nem normális dolog lelki beteggé tenni egy anyát a szoptatás sikertelensége miatt. Hogy lustaság lenne? Ugyan mondjátok már meg mi a kényelmesebb? Éjjel kettőkor kicsoszogni a konyhába tápszert keverni, kicsit felverni vele az egész családot, vagy magad mellé tenni a gyereket és félálomban szoptatni? Az akarásról pedig annyit, hogy egy anyuka annyira, de annyira akarta és baromi sokat lógott rajta a gyerek a kórházban. Mégis a vége az lett, hogy a baba véreset pisilt, majd a nővér közölte, hogy majdnem kiszáradt, meg éhenhalt, miért nem itatta cukros vízzel ha nincs teje? Persze ezt mind a magas lóról, szoptatás támogatás vagy a szoptatás sikerének követése nélkül… Egyébként mi az, hogy valaki nem akar? Nem hiszem el, hogy a sebesre szívott mellbimbók, az óránként legkevésbé sem élményszámba menő szoptatási kísérletek, a mellszívóval tejfakasztás céljából csutkára szívatott mellek, a rakás tejfakasztó enni és innivaló fogyasztásán és a sok-sok babasíráson túl, rá lehet húzni egy anyukára, hogy nem akarta. (Igaz, olyan is van, aki nem akarja, az ő teste az ő döntése, szíve joga, de ő már kezdetektől nem akarja, vagy nincs rá lehetősége, például gyógyszerszedés miatt, de itt most nyilván nem erről írok.) Szóval, bárhogy is alakult a szoptatás, nem ezen múlik a jó anyaság, a kötődés és még nagyon sok minden nem. Úgyhogy kéretik befejezni az anyák nyúzását a szoptatás miatt!

Ha valaki akkor én pedig mindig ott leszek és megnyugtatlak, bármi alakul másképp, mint ahogy a nagykönyvekben megvan írva vagy ahogy azt elvárják, attól Te még igenis jó anya!  vagy

 

Ha szívesen olvasnál nem a megszokott szemlélettel baba-mama témában, akkor töltsd le az Anyaságról cukormáz nélkül című e-bookot!

50 oldal, több mint 30 téma, egy új megközelítésben!

Néhány témát bőven kifejtek, úgy mint

  • a várandósság alatti lelki érzések, amikor távolról sem harmóniában lebegő kimamaként érzi magát az ember lánya,
  • nem mindenki szereti a kismama hastaperolást, tuti ruha tipp, hogy elkerüld
  • tudtad, hogy néha beszólnak a császáros anyukáknak?
  • a szülés utáni érzések, amikről nem beszélünk
  • a szoptatás néha messze áll a magazinokban átható képektől.
  • a hozzátáplálás az egyik legcifrább, talán a leginkább konfliktushelyzetet teremtő dolog a babanevelésben.

Az e-mail címed és a neved megadása után, automatikusan kapsz egy emailt a letöltési linkkel!

Énidős kérdőív

Ezt a kérdőívet az Anyaság a csillámpónin túl folytatása miatt készítettem, mert állítólag mindent le kell kérdőíveztetni. Nos, az igazat megvallva, egyrészt értek meglepetések, másrészt pedig (sajnos) nem.

Amikor felötlött bennem, hogy írok egy fejezetet az Énidőről, akkor már valahol sejtettem, hogy ezzel a témával bizony gubanc van. Gubanc alatt azt értem, hogy sem a fogalom megértése, sem a fontossága, de még egyes anyatársak hozzáállásával is bajok vannak. Ez utóbbin egyébként meglepődtem, mert az gondoltam maximum a „kívülállók” azok, aki ferde szemmel néznek az énidőre, mert mi a fenét akarunk mi, maikor az egész háztartás modernizálva van és nem kell kézzel mosni, meg fát hasogatni a tűzhöz, hogy tudjunk főzni…

No, először is az énidő fogalma „hivatalosan” az az idő, amit magadra fordítasz, amit feltöltődéssel töltesz. Hivatalosan legalábbis. De jómagam is tudom, hogy egy gyerekmentes takarítás is ki tud kapcsolni, mert nem jön 5 percenként valaki, aki csipogni kezd, hogy inni szeretne, éhes, mutat valami nagyon érdekeset, például egy muslincát, vagy sír mert a tesója ránézett. De azért jobb programot is el tudnánk képzelni a fürdőtakarításnál?

Az énidő definiálása, a Mit jelent számodra az “énidő” kifejezés? kérdésre válaszolók, 44,8% (511) szerint: „Gyerek nélkül töltött idő, legyen az bármilyen tevékenység töltésével.”  és 47,5% (541) akik szerint ez a feltöltődésre való idő (557 egyéni válaszokkal).  Már itt is születtek, olyan válaszok, hogy „luxus”, „álom”, „Az mit jelent?” Igazából a nagy piros körcikkből azt a következtetést tudom levonni, hogy sokaknak már az is kikapcs, mint ahogy fentebb írtam magamról, ha gyerek nélkül vikszolhatja a házat. Igaz nyilván gyerekmentes idő a hancúr a párunkkal, és egy jó szex azért nyilván hozzájárul a testi-lelki kiegyensúlyozottsághoz, kvázi a feltöltődéshez.

Azonban a Mivel töltőd az “énidőt”? kérdésre a sok „nincs” válasz mellett sok „kötelező” tevékenységgel összefüggő válasz érkezett (mosás főzés takarítás, bevásárlás stb.) . (Wow, közben látom valaki rúdtánccol is, gratula anyuka ez aztán vagány!)

Válasz ami nagyon tetszett:

„Anyatárs! Ha úgy érzed, szükséged van némi énidőre, tudd, hogy nem vagy önző és nem vagy rossz anya, pusztán ember, emberi szükségletekkel!!”

Szerintem ez tökéletesen megfogalmazza miért is van szükség énidőre. Talán be kellene ismerni, hogy 0-24-ben összezárva lenni egy gyerekkel, hiába számunkra a világ legcsodálatosabb teremtménye, akkor is kiszipolyozó. Ezt már Vekerdy tanárúr (R.I.P.) is megfogalmazta, aki nekem nem hiszi el nekem vagy más anyáknak, hogy kell feltöltődés az higgye el neki. „A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza.”

Amit én gondolok erről és ami be fog kerülni a folytatásba:

Amikor az ember lánya anyává válik, meg kell tanulnia, hogy onnantól kezdve bármi, amit tesz, avagy nem tesz azt a gyerekéért vagy éppen ellene teszi. Ezt persze nem úgy értem, hogy minden tettedet gondosan elemezni kell, hogy most kinek ártasz vele, vagy kinek használsz. De igenis mérlegelni kell, hogy gyereknek most az a rossz, hogy nincs anyával, van egy kis nyafi, egy kis sírás, te pedig próbálsz kikapcsolni, vagy az, hogy anya idegbeteg, befásult, velőig leszívott anya, de 0-24-ben a gyerekkel van, “mintaanya” módjára. Fel kellene fogni a társadalomnak, mintanya társaknak, hogy ahhoz, hogy lelkileg egészséges gyerekeket neveljenek az anyák, ahhoz nekik is azoknak kell lenniük. Gondolom, nem kell tovább boncolgatnom.„

„Egy kicsit bűntudatom lett a gondolattól, hogy több időt szeretnék magamra fordítani. Leginkább szeretnék nyugodtan feltenni egy arcpakolást és leülni olvasni, kávézni hosszan, ilyesmi. Nem nagy dolgok.” – írta válaszként ez egyik anyuka, köszönet érte példálózni fogok vele a folytatásban. Azt hittem, csak én gondolok így az énidőre néha.

“Ha egy perc énidő sem jut magamra sem baj. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel sem. Csodálatos dolog az anyaság :)” – Nos ezzel kapcsolatban két dolog jut eszembe valószínű, hogy nagyon az elején van az anyuka, ugyanakkor, azt is eltudom hinni, hogy van olyan, akit teljesen kielégít az, hogy ő anya, hogy ez az élete kiteljesedése és semmi másra nem vágyik, de amint a fenti adatok mutatják, ez csak egy maroknyi százalék. És nekik, ahogy én elfogadom, hogy az ő életük kerek így, nekik is el kellene fogadni, hogy ez nem mindenkinek a nonplusultra! Nem csak anyák vagyunk! Ugyanakkor az anyaság akkor szeletet kimetsz belőlünk, hogy igenis jár nekünk egy cikkecske énidő! Már ha vágyunk rá természetesen.

Válaszok amelyek nagyon nem tetszettek:

Mit jelent számodra az “énidő” kifejezés?

“Divatos kifejezés az elégedetlenkedő anyukák szájából”

Mit gondolsz, mennyi lenne az ideális énidő egy anyának?

“Ilyen nincs. Aki gyereket vállal, ezt is vállalja. A válaszadó mindeközben beírta, hogy elég énideje van.” Lelke rajta.

Az összes válaszhoz tartozó excelt itt tudjátok elérni: 

Énidő -válaszok excel

 

Ha még nem töltötted ki, akkor még megteheted: 

Gyerekkel az esüvőn

Itt a nyár, a koronavírus miatti korlátozásokat folyamatosan oldják fel (ezt muszáj volt az utókor miatt leírni) és tombol az esküvőszezon. Felmerül az anyukákban a kérdés gyerekkel pláne kisbabával érdemes-e a menni, hogy érdemes menni vagy inkább nem menni?

Amikor az esküvő-gyerek kombinációról kezdünk gondolkodni beugranak a fejünkben élő elképzelések, a bájos kis koszorúslányokról és a vagány nyakkendős kisfiúkról, pláne ahogy elképzeljük, hogy az lagzin együtt táncolnak, már fel is robbant a cukiságbomba. Ha kisbabáról van szó, pedig fel sem merül bennünk, hogy alváson kívül mást is fog csinálni, pedig nagy valószínűséggel fog!

Bár a kisbabával esküvőre menni kérdéskörben én elsősorban nem is a baba miatt aggódnék. Nagyon pici babával nem is értem mit lehet keresni egy esküvőn. Az anyák szülés után 6 hétig gyermekágyat fekszenek. ne jöjjön nekem senki a nagyanyáink másnap kapáltak dumával, mert az én nagyanyám mást mesélt, biztos vagyok benne, hogy végigpihente azt az időszakot, és elmondása szerint, mikor fiatal lány volt, egy gyermekágyas anyukánál úgy meszelték ki a szobát, hogy az ott fekvő anyukát ággyal együtt mozgatták egyik sarokból a másikba. Ha belegondolunk egy nő mennyire és meddig vérzik a szülés utáni időszakban egyből megértjük, hogy régen amikor nem voltak korszerű betétek meg tamponok, miért is feküdtek a nők, és ugyanakkor felmerül egy szüléstől, vérzéstől pláne éjszakázástól kimerült nőnek van-e keresnivalója egy lagziban? Mert azon kívül, hogy tiszteletét teszi a szertartásokon, mást nem nagyon tudok elképzelni. Persze anyája válogatja. A baba szempontjából azért nem árt alaposan felkészülni, hiszen a kezdeti időszak a “nyakonfosásról” szól, így nem árt egy-két váltásruhát betenni a cuki tüllruhácska mellé. A szoptatás… nos én a múltkor kaptam egy beszólást, hogy nyilvános szoptatás ellenes vagyok. Azért ezt elég durva csúsztatásnak éreztem magammal szemben. Szerintem egyébként ha anyuka be tud fordulni egy sarokba a babával akkor kivitelezhető, vagy vannak szállodák, ahol el lehet vonulni akár egy szobába is. Mondjuk az enyémek az első két hónapban óránként ordítottak, hogy éhesek… ezt mindenki gondolja  tovább.

No, és mi van a nagyobb gyerkőccel, totyogókkal, kisgyerekkel, akiket fentebb említett cuki variációk lehetőségét kecsegtetve elviszünk az esküvőre? Itt megjegyezném, hogy vannak párok, akik úgy döntenek, hogy gyerekmentes esküvőt és lagzik akarnak, mert a gyerek zsibong, felborít, kiborít összetör, kárt csinál, szaladgál, fellöki a pincért, esetleg húzgálja a menyasszony uszályát , belekotyog a nagy igenbe stb. Egyszóval amit lehet elront.  Én azért nem vagyok ilyen szőrösszívű, talán mert több gyerek is volt anno az esküvőnkön és nem tapasztaltam semmit a leírtakból.

Azért arra készüljünk fel (és ezt már szülői szemmel írom, nem csak úgy, hogy voltam gyerekes esküvőn és minden a legnagyobb rendben volt) a gyerek nem robot, de még csak nem is kis felnőtt. Nem fog vezényszóra mosolyogni egy fotó kedvéért, meg egyáltalán nem biztos, hogy épp valamiért (bármiért, vagy akármiért) nem lesz nyűgös. Például, mert kevesebbet aludt, nem aludt, az időjárás miatt stb. Nyilván az ember igyekszik a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetekből és csak a szépet megörökíteni, de azért ne várjunk túl sokat, illetve ne legyünk csalódottak, ha csemeténk az elvárásokkal totálisan szembemegy, esetleg ráfejel egy hisztivel. És az sem valószínű, hogy kedve, türelme lesz a szertartásokhoz, nekem inkább az a tapasztalatom, hogy gyerkőccel inkább “kint” várakoznak. Annál inkább adódhat kínos vagy legalábbis vicces szituáció abból, ha a gyerekre bízunk egy olyan fontos feladatot, mint a gyűrű oltárhoz vitele. Nos, ez sem biztos, hogy a filmekben látottakhoz hasonlóan sikerül megvalósítani. Egy youtube videón láttam, hogy a kisfiúnak kellett volna a gyűrűt odavinni a párnak, egy elektromos kisautóban ülve. A gyerkőcre akkor jött rá a délutáni szieszta feeling, így hol nyomta a pedált, hol bealudt. Persze vicces és aranyos, de azért gondoljunk bele a gyerek helyzetébe! Mi sem szeretünk álmosan, fáradtan “teljesíteni”!

Szóval a gyerekes szülőknek egy esküvő nem olyan, mint a többi vendégnek.  Fél szemmel mindig a gyereket kell lesni. Persze ha akad egy-két segítő nagyszülői kéz, az alapjában véve javíthatja a szülői komfortot.

Mi magunk is készülünk lagziba. Bár megmondom őszintén, nem kis félsz van bennem. Kisfiam nem igazán szereti a tömeget, a szokatlan és váratlan helyzeteket. Most azt hiszem ráedzünk egy kis esküvői videó nézegetéssel…

Ha pedig videó, amivel zárhatom a bejegyzést.  Egy kis humoros youtube-os gyűjtés a gyerek-esküvő kombinációra vonatkozóan.

 

Minta anyák helyett…

A minap az egyik ismerősöm meghívott egy csoportba: Menta anyák! Elsőre csak pislogtam lányos zavarral, hogy ez meg mi, mert a menta hajaz a mintára, minta anyás csoportba, meg eszem ágában sincs belépni.

Még egy hete sem volt hogy nagy hévvel kiléptem elvileg csupa tündéri anyás csoportból, amikor is jó szándékú, segítő kommentemre finom lehurrogást, “énaztúgysemtudom”, “nemisúgyvan”, “ilyetnemondjakmár” válaszokat kaptam. A dolgot az teszi igazán pikánssá, hogy egy felkapottabb könyvből szabadon idéztem, nevelési kérdéssel kapcsolatban. Sanda gyanúm szerint ha leírtam volna, honnan veszem állításom, mentek volna rá a szívecskék, de így a kioktatást kaptam. Jaj cicukáim, nem mentetek át a próbán, pattanok. Bár nyilván nem sokat vesztettek velem, én azonban a kilépéssel csak nyertem.

Aztán most jönnek a Menta anyák.

Rákérdeztem ismimtől mégis mi ez? Megnyugtatott, hogy ez nem az aminek gondolom. Csatlakoztam és meglepetésemre az első feladatok közt szerepelt egy kihívás! Napi 10 perc semmittevés,  napig! WOW! Mindig mindenhol az ömlik ránk, hogyan osszuk be az időnket, nyomjuk a multitaskingot, ne legyen elfecsérelt idő, a gyerekek természetesen az első helyen, mi meg majd kb. a tizediken, de azért közben hangoztatjuk az énidőt, amiről kiderül, csak valami abszolút hasznos dolog lehet, például sport vagy fodrász, hogy nézzünk is ki valahogy. Most azonban arról van szó, hogy abszolút “felesleges”, semmitevést végezzünk. Hát kaptam az alkalmam és hódolni kezdtem régi hobbimnak, ami a mobilos, városépítős játék. Pár nap és úgyis ráunok, amikor végeláthatatlanba nyúlnak a feladatok, addig is kockulok a mobilon. Na, ez az igazi énidő! A mentában pedig az a legjobb, hogy a mojitohoz elengedhetetlen!

Boldog gyerek

A minap láttam egy ismerősöm megosztását: A boldog gyerek ismérvei címmel.

Melyek is ezek az ismérvek? “Zajos, sosem fárad bele a  játékba, szereti felívni magára  szülei figyelmét, , állandóan kérdez, képtelen sokáig egy helyben ülni, érzékletesen fejezi ki magát (toporzékol…), teljes beleéléssel nevet és sír, hangosan beszél, nem szeret egyedül aludni, inkább ugrál és futkározik, mint sétál.”

Dörzsölhetném a tenyerem, hogy juhé a gyerekeim boldogak, mégsem vagyok annyira elfuserált anya, mert kb. minden igaz rájuk, de azért az kötve hinném, hogy a fiam ordítós-takonybubis hisztije a boldogság jele, inkább mondanám azt, hogy egészséges/természetes dolog. Ehelyett, – mert egyébként is ismerem hiányosságaimat szuperanyuság terén – eszembe jutott egy történet. Anno buszoztam két csemetémmel, a nagyobbik elhelyezkedett egy ülésen, a kicsi babakocsiban. Valamiért a buszozások alkalmával teljesen szalonképesen viselkedtek, senki nem hitte el, hogy egyébként idegeim zongoristái. Egy idősebb hölgy meg is jegyezte, milyen rendes gyerekek. Persze beköptem őket viccesen, mire a hölgy panaszkodni kezdett. Hogy az ő unokái, hogy azok mit leművelnek, visítva ugrálnak a medencébe nyáron és ezért a lánya a hibás, mert nem úgy nevelte őket, ahogy kellett volna. Bezzeg a szomszédjukban! Ott három kislány van, de észre se lehet venni, hogy gyerek van. Hát, hogy őszinte legyek, köpni nyelni nem tudtam. Egyrészt, mert nekem természetellenesnek tűnik, hogy három gyereket nem lehet a hangjukból észrevenni (kivéve, ha már egyetemisták és egyik sem lakik otthon), másrészt én nagyon jókat mosolygok (repes a szívem) amikor visítva ugrálnak a medencébe a legjobb videók készülnek és anyukám is csak annyit ír vissza, hogy mennyire élvezik a pancsolást. (Nyilván, vannak olyan helyek, pl. orvosi rendelő, ahol moderálni kell a gyereket.) Azt már hagyjuk is, hogy burkoltan vagy talán nem is annyira burkoltan, leszaranyázta a saját lányát. Még jó, hogy a kis eszmecsere végére leszálltunk a buszról.  Azért, ha még egyszer összefutnék vele, elmesélném a boldog gyerek jellemzőit, kiemelve a “zajost”.

Szaranya státusz: frissítve

Itt van ez a jó kis karantén, megspékelve hómofisszal, két gyerekkel. Igen, baromi hálás vagyok, hogy van munkahelyem, pluszban azért is, hogy egyik gyerekem sem iskolás. És ez utóbbi ami miatt a szaranya státuszom frissíthetem. Mert azt úgy lehet sejteni, hogy vagy a meló vagy a gyerek, hogy a mosás főzés, “kaparjukmárösszeaházatmerhogynézki” extrákat ki ne hagyjam a felsorolásból. Lehetne éjszakáznom. Lehetne, de nem bírom, avagy akkor nappal leszek fos, kb. ugyanazt kapnák a gyerekek, mintha dolgoznék. Nincs házi, nem kell tanulni, viszont ha fellógok a facera, ömlik rám a sok tuti “eztcsináljukagyerekkeldeszuper” poszt.

Kezdetben még lelkesedtem is, aztán szép lassan leesett, hogy nincs kapacitásom megvalósítani. Kicsit úgy éreztem, az egész világ -legalábbis a facebookon dekkoló része – összeesküdött ellenem, hogy az arcomba dörgölhessék, mennyire pocsék anya vagyok, mert nem tartok kézműves szakkört a gyerekeknek meló mellett, (legalábbis annyit tuti nem, mint amennyi poszt van). Az semmi de TV-t is néznek. Nyilván nem egész nap, de egy hangyányit talán többet a kelleténél… egy nagyobb hangyaféléből. Próbálok egy 8 soros anyák napi verset megtanulni a 4 évesemmel, de nemigazán mutat rá hajlandóságot. Köszi szívem, ezt jelzésnek veszem! Nehogy már a “véndióbélbácsi” menjen ez meg ne! Na, mindegy küzdök, küszködök és újfent rájövök, hogy a munka-gyerek-háztartás mellett, után, valamikor magamra is kellene idő, egy hangyányi, megint valami nagyobbféle hangyából. És sejtelmem sincs, hogy csináltam, hogy két gyereket huzigáltam reggelente 2 felé, meg vonatozás, meg BKV. Bár sejtésem szerint a tömegközlekedés adta bambulási, olvasási, úgysem tudok mást csinálni lehetőség, rám meditatívan hathatott. Na, meg kiszabadultam otthonról, nem kellett ebédeltetnem, majd altatnom stb. Hazafelé, meg mondjuk beugrottam a drogériába. Régi szép idők…

Tudom, időt kell adnom magamnak, és menni fog ez a káoszból rend dolog is.. előbb vagy utóbb, addig marad a jó öreg szaranya státuszom.. vagy tréanya, kinek hogy tetszik.

Utóirat: örülök, hogy szesztilalom azért nincs…

Karantén a csillámpónin túl

Maradj otthon a szlogen. És valóban számtalan példa és magyarázat van arra, miért kell otthon maradnunk. Jómaga is homeofficeban tolom, két, kicsi gyerkőc mellett. Hát mit mondjak, isteni… Persze mindenki pozitív akar maradni, mint úgy minden más esetben. Még én is írtam egy bejegyzést arról, mi kell a karantén mentális túléléséhez. De akarva vagy akaratlan az ember, a gyarló és az esendő anya kibukik. Mert a gyerekek a normálisból péntekre fenevadakká váltak, vísítottak, gyepálták egymást, ölembe kucorodtak, nem aludtak és még jöttek a rossz hírek itthonról és  a nagyvilágból. Nincs egy nyugis ebéd, vonaton kifelé bambulás utazáskor, kellemes csevej a kollegákkal, de még a gyereket se viheted el egy épkézláb programra ugyebár. Könnyen befásul az ember lánya, szinte duzzogva pörgeti a facebookot, ahol a maradjotthon szlogen minden második posztban van, vagy az, hogy hejdejó otthon! A francokat! Se otthon nem jó, se a hírek és ki tudja hol a vége? Bassza meg, én kieresztem a gőzt, mert megpukkadok ha állandóan a “csak pozitívan” (néha hazug) szemléletmódban próbálok élni! És morgok és sírok és kétségbeesek és amellett hogy baromi hálás vagyok azért, mert dolgozhatok otthonról, nem tudok nem gondolni azokra, akiknek lehet, hogy összeomlik az életük, mert elküldik őket a munkahelyükről. Nem tudok nem gondolni azokra, akik a belüket kidolgozzák és ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Talán túlbuzog bennem az empátia vagy a franc tudja mi bajom van, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni, csak mert nekünk jó! És mellesleg ki tudja meddig tart és hol a vége és mi jön még? Bizonytalanság, kiszipolyozás szünet nélkül, péntekre úgy éreztem nem bírom tovább, pedig ez csak az első hét volt. Meg sem próbáltam jókedvre derülni vagy mantrázni magamban valami pozitív mondatot. Szerencsémre hétvége jött és kialudtam a frusztráltásgom (pedig még bort sem ittam). Hiába vesszük fel a pozitív állarcot, a könnyek ki fognak folyni alóla. Van ideje a mosolyoknak, az örömnek, a “húdecsodásezazélet” közhelyeknek, de van ideje a szomorúságnak kétségbeesésnek és befelé fordulásnak. És teljesen természetes, ha ezekben a nehéz időkben az utóbbiak kerülnek felszínre. Próbáljuk egymásban tartani a lelket, könnyíteni a másik helyzetén vagy lelkén, mégha csak virtuálisan is, megyünk és tesszük a dolgunkat házon belül ha kell, de nem szégyen, pánikolni, idegeskedni, kiabálni, kimondani, hogy nem bírod és eleged van, pláne nem szégyen sírni! Ki kell engedni azt a bizonyos fáradt gőzt! Megmosni az arcod, megenni egy szelet csokit és ráfogni a gyerekre vagy inni egy pohár bort (azt már ne a gyerekre fogd) vagy sutyiba baileyst önetni a kávédba (mikor lettem én ekkora alkesz?), benyomni egy mesét  a gyereknek, csakhogy bekénhagyjon 10 percig, mert úgyse nézi tovább nyugiban, de legalább addig csak nézhess ki a fejedből… Vége lesz ennek is! Még nem látjuk a fényt a végén, de hinnünk kell benne azokon a bizonyos nagyon szürke, nagyon nyamvadt napokon is! Kitartás a karantén cseppet sem csillámpónis napjaira!

Mit ne mondj egy anyukának aki…

Mit ne mondj egy anyukának aki maga alatt van, aki babybluesos vagy szülés utáni depressziója van? Egy anyukának, aki szomorkás, sírós, boldogtalannak tűnik. Ha olyan kivételes helyzetben vagy hogy mindennek szemtanúja lehetsz, esetleg még panaszkodni mer neked az anyuka, akkor nagyon vigyázz, mit mondasz és a következő fordulatokat kerüld:
– Neked boldognak kellene lenned. Örülnöd kellene amiért…. – Igen ezt ő is tudja. Ha nem tudta, akkor a társadalom valószínűleg már rázúdította hogy egy friss anyukanak illik kedvesnek, mosolygósnak és a lehető legboldogabbnak tűnnie. Nem tehet róla, hogy másképp érez, nem tehet arról, hogy szar napja van, hogy összejöttek a dolgok és ezt nem a legnagyobb boldogsággal és megelégedettséggel fogadja.
– Más a helyedben örülne! Gondolj bele hány nő lenne a helyedben! – Ha bármikor megfogalmazódott benne, hogy érdemtelen az anyaságra akkor ezzel a mondattal aláírtad és 10x alá is húztad neki. Ha nem, akkor most már, neked  köszönhetően úgy érzi, érdemtelen rá.
– Nem értem mi bajod van? Ezt akartad! – Igen, csak nem így képzelte. A szülés utáni hormonalis változások pedig, egy galamblelkű nőt is meg tudnak borítani.
– Nehogy már depis legyél! – Ez nem választás kérdése. Lehet neked úrizalásnak, feltűnési viszketegségnek tűnik vagy kitalált betegségnek gondolod a depressziót, de nem az!
– Ne sírj annyit! – Ne nevess, ne legyél éhes, ne érezz! Ilyeneket is meg szoktál tiltani az ismerőseidnek? Inkább vigasztald meg.
– A babára nagyon rossz hatással van, ha ilyen szomorú az anyukája. – Ezt már valahol ő is sejti, de ettől a mondattól sem lesz boldogabb. Sőt!
Na, jó, de akkor mit mondj vagy tegyél?
Hallgasd meg! Ne szakítsd félbe. Ha igény van rá segíts be a babával (ha épp ott vagy és nincs fizikai korlátja a dolognak). Biztosítsd arról, hogy nincs egyedül az érzéseivel és ez nem helytelen, nem elítélendő ahogy érez, sőt sok anyuka átesik rajta. Bátorítsd, hogy a férjenek/párjának is beszéljen róla, vagy más családtagnak, pláne egy védőnőnek! Ne próbálj a háta mögött intézkedni, beszélni valakivel az érdekében az nagyon rosszul is elsülhet. Ha azt veszed észre (ha van rá lehetőséged és észreveheted), hogy tartósan 6-8 hétnél tovább fennáll az állapota akkor mindenképpen bíztasd arra hogy, szakemberhez forduljon.
Az anyaság nem csillámpónis vágta. Az anyák 65-70% a szülés utáni babyblueson átesik. 15%-a pedig szülés utáni depresszióban szenved. Ezt azt jelenti hogy az anyáknak csupán 15%-a az, aki zökkenőmentesen veszi az anysággal járó akadályokat, aki tényleg felhőtlenül boldog. Megértés, törődés, elfogadás! Ezekre van aszüksége egy anyukának nem arra, hogy a fejére olvassák, hogyan is kellene éreznie!

Szülés utáni nemi élet – Interjú Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyásszal

Vannak kérdések amelyekre mindenki tudni szeretné a választ, de vagy nem merjük feltenni a szakembernek, vagy ráhagyatkozunk a barátnők, ismerősök tanácsaira, esetleg elveszünk az internetes rengetegben. Ha pikáns a téma, mint a szülés utáni nemi élet, akkor még inkább a fent leírt mondat igaz! Én most megkérdeztem a témáról Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyászt a Budai magánorvosi centrum orvosát, aki maga is két gyermek édesanyja, így véleménye jóval túlmutat a száraz szakmai könyveken.

– Amikor a klinikáról elengedtek, annyi tájékoztatást kaptam, hogy 6 hétig tilos a házasélet. Jómagam ezt betartottam, de volt, aki azt mondta, annyira nem kell szigorúan venni. Mennyire kell komolyan venni és miért?

L.M. – Picit más a hüvelyi szülés és a császár után, de alapvetően kettő oka van. Hüvelyi szülés után, akár volt gátmetszés, spontán repedés, akár történt varrás akár nem, sebek, sebfelületek mindenképp vannak. Áthaladt a szülőcsatornán a magzat, mechanikai sérüléseket akkor is okoz, ha nincs szükség öltésekre.

Amennyiben gátmetszés vagy repedés történt, öltések is vannak akkor annak is meg kell gyógyulnia. Ha azt újabb mechanikai hatás éri, akkor az a seb részben vagy egészben szétszakad, újra össze kell varrni.

 

Nyílván nem feltétlenül 6 hét ameddig egy ilyen gátseb meggyógyul, de átlagosan ennyi idő szükséges ahhoz, hogy biztosan „állja” a nemi élet okozta mechanikai hatást. Illetve a 6 hetes időszak után történik egy orvosi ellenőrző vizsgálat. Ilyenkor megnézzük, van-e olyan sérülés, egyéb eltérés, bármi probléma amivel foglalkozni kell, vagyis ez egy felszabadító vizsgálat. Miért pont 6 hét? Nyilván egy didaktikusan meghúzott időpont. Ha valaki jól érzi magát és van hozzá kedve a hatodik hét előtt valamivel, nem feltétlenül fog bajt okozni vele.

 

Másik ok, hogy a méhszáj a szülés alatt kitágul, hüvelyi szülés esetén „eltűnik”… ennek a folyamatnak a regenerációja 6 hét. Ez alatt éri el szülés utáni végelegesnek tekinthető állapotát tehát közel zárt lesz és addig a felszálló fertőzéseknek is szabad az útja. Továbbá heteken keresztül távozik a lochia (vörösvértestek, fehérvérsejtek, hámsejtek…), tehát higiéniailag sem ajánlatos ennél előbb nemi életet élni.

Császár után, ezenkívül pedig történt egy nagy hasi műtét, és a méh falát is öltéssor (ok) zárja(ák) össze, ahogy a hasfal rétegeit is. Amennyiben a császármetszést vajúdás előzte meg a méhszájra vonatkozó fentiek itt is igazak.

 

  • És ugyanúgy távoznak a dolgok…

 

L.M. – Így van és a lochia ugyanúgy távozik. Nagyon kevés nőt ismerek, aki ennél hamarabb vágyik házas életre. A férfiak lehet, de ez egy másik kérdés.

 

– Tehát akkor végül is nem kell mindenképpen, ha az anyuka úgy éri, de minimum az egy hónap, ami mindenféleképpen.

 

L.M. – Minimum, de azért is van a 6 hetes javaslat, mert akkor ellenőrzi az orvos.

 

  • Egy pár dolgot felsoroltál, hogy mi történhet például sebszakadás, de milyen problémát okozhat a szülés utáni, túl korai házasélet?

 

L.M. – Felszálló fertőzést. A pénisz nem egy steril szerv, mindig van rajta kórokozó és a szülés során mindig van hámsérülés. Okozhat a hüvelyben, gáton sebfertőzést, illetve magasabbra is feljuthat, lehet belőle fertőzés a méhtestben, amely egyébként is a végbement jelentős változások miatt fogékonyabb arra, hogy infekció alakuljon ki. És megtörténhet a gátseb repedése, ha néhány héten belül a szüléshez képest él nemi életet. Volt sajnos olyan a praxisomban, hogy szülés után két héttel kellett újra összevarrni egy anya gátsebét.

 

  • Említetted a péniszen lévő baktériumokat, de gondolom a gumióvszer sem steril.

 

L.M. – Nem, az sem steril, és a mechanikai hatás ugyanúgy megtörténik. Általában a síkosítás sem megfelelő még ilyenkor a megváltozott hüvelyviszonyok és a pszichés tényezők miatt sem, ez még inkább megnehezíti a dolgot.

 

  • Mi van akkor, ha a nőgyógyász mindent rendben talál a 6 hetes vizsgálaton, az anyukának mégsem minden jó az együttléteken, sőt kifejezetten negatív élményei lesznek? Mi a teendő? Melyek azok a tünetek, amelyekkel mindenképpen orvoshoz kell fordulni és mi az, ami csak türelem és az újra egymásra találás kérdése?

 

L.M. – Általában türelem és újra egymásra találás kérdése. Ha a hathetes vizsgálaton minden rendben volt nem valószínű, hogy fizikai probléma okozná azt, hogy valami nem kellemes. Helyre kell állni a rendszernek. Ez egy hormonális, pszichés és fizikai változás csomag, amit együttesen kell megélni. A szexualitás maga is összetett. Nem „segít”, hogy nem alszunk eleget (vagy egyáltalán nem), minden gondolatunk a gyerek körül forog. Nehéz ettől elrugaszkodni, elengedni magunkat. Eközben óriási fizikai és hormonális változások zajlottak le, ezek együttese eredményezi, hogy nagyon kevesen vannak, akiknél minden flottul megy. Legalábbis az ritka, hogy minden úgy megy, mint ahogy abbahagytuk előtte. Fél év vagy akár egy év is ameddig visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba. A szoptatás szerepe is fontos, mert a magasabb prolaktin szint az negatívan befolyásolja a libidót is. A  prolaktin is hozzájárul ahhoz, hogy nincs meg a megfelelő kedv. Ha nincs kedv, akkor nem lesz megfelelő a síkosság sem, ami további kellemetlenségeket okoz.

Tehát az esetek túlnyomó többségében ennek nem fizikai oka van, csak türelem kérdése!

 

  • Mi a helyzet az intimtornával? Mennyire hasznos? Mindenképpen oktató kell hozzá, vagy megfelelőin instrukciókkal (internet, DVD) könnyen elsajátíthatjuk a megfelelő mozdulatokat, könyvekből például, mert ugye egy kisbabás anyukának fontos, hogy az elején ne nagyon kelljen kimozdulni.

 

L.M. – Abszolút elsajátítható könyvekből. Végül is itt az oktató sem tudja megmutatni, hogy mit kell csinálni. Jó könyvek és jó oktató anyagok vannak. Nagyon jó dolog az intim torna minden szempontból. Nem feltétlenül azért, hogy jobb legyen a szex ebben az időszakban. Általában nem az a probléma, hogy valamilyen az intim tornával helyrehozható probléma az oka, hogy nem élvezzük a nemi életet, hanem sokkal inkább a pszichés tényezők. Maga az intim torna nagyon jó dolog, szülés után fennmaradó inkontinens panaszokra vagy idegentest érzése esetén, vagy ha úgy érzi a kismama, mintha lesüllyedt volna a méh. Ezekre a panaszokra akkor is jó lehet a torna, ha az orvos látható elváltozást nem talál. És persze gyönyörfakasztásra, fokozásra is jó, de azt gondolom az első időszakban, amiről most beszélgetünk elsősorban a türelem az, ami segít. Bele kell rázódni, bele kell törődni abba, hogy ideiglenesen a baba került az első helyre. Az anyukának türelmes és támogató partnerre van szüksége, aki azt el tudja fogadni. Ahogy telik az idő egyre többször lesz hozzá kedvünk, ideális esetben.

 

  • Igen, ideális esetben. Ezek szerint legyenek az anyukák türelmesek magukhoz, és a testükhöz, az apukák pedig az anyukákhoz. Kicsit minden új és szokatlan, újra fel kell fedezni egymást egymásra hangolódni. Nem könnyű ez sem, ahogy megtalálni az egyensúlyt az anya és a feleség szerep között. De tudjuk, hogy a türelem, rózsát terem!

Szülés utáni depresszió – Interjú Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyásszal

A szülés utáni depresszióval kapcsolatban még mindig azt érzem, hogy hatalmas tabu. Bár az, hogy egy anyuka, vagy bárki más pszichológushoz, jár egyre elfogadottabb kezd lenni, mégis a szülés utáni depressziót sokszor nehéz felismerni, és sokan, akár maga, az érintett anyuka vagy  a családtagjai inkább figyelmen kívűl hagyják. Sok ember fejében az van, hogy lehet egy újdonsült anyuka szomorú, pláne depressziós, hisz az élet legnagyobb ajándékát kapta, illetve az, hogy nem tudják egyesek, jó dolgukban mit csináljanak? Pedig nagy szükség lenne a felismerésre és hogy időben szakemberhez forduljon az anyuka. A témában most Dr. Laky Marcellával, a Budai Magánorvosi Centrum szülész-nőgyógyászával beszélgettem.

– Emlékszem mindkét gyermekem születése utáni napokban bejöttél a “kórterembe” megkérdezni, hogy vagyok, mi újság van velem, illetve velünk. A kisfiamnak tüdőgyulladása lett szülés után. Mondtam, hogy sokkal nehezebb a császár utáni lábadozás és Te erre azt válaszoltad, minden bizonnyal közre játszanak a lelki tényezők is. Gondolom szülészként, nem csak felhőtlenül boldog anyukákat láttál.  Véleményed szerint mi válthat ki szülés utáni depressziót egy anyukánál?

L.M.- Vannak hajlamosító tényezők, amikre oda kell figyelni. Gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek van alap pszichés betegségük (depresszió, pánik szindróma…), akiknek nem megfelelő a szociális hátterük, nincs támogató család, nincs támogató partner, nagyon fiatal, vagy idősebb életkorban vállalt gyereket, ha valakinél nem kívántan indul a terhesség, akkor is gyakrabban,ha valami szövődmény lép fel a terhesség vagy a szülés kapcsán- ahogy például Te is mondtad, hogy tüdőgyulladása volt a kisfiadnak .

– Vagy ha nem úgy „sikerül” a szülés, mint ahogy azt anyuka eltervezte…

L.M. – Így van! Például szeretett volna hüvelyi úton szülni, de császármetszésre került sor és ezt nem tudja feldolgozni, az is hajlamosít a depresszióra. És nagyon sokszor a fent felsoroltak közül egyik sem teljesül és mégis lehet depressziós az anyuka. Szerepet játszanak a  hormonok, egyéni adottságok. Azt kell kiszűrni, ki az az érintett populáció, aki fokozottan veszélyeztetett, rájuk még jobban oda kell figyelni.  A baj az, hogy gyermekágyban általában 3-4 napot töltenek az anyukák, és ezalatt nem feltétlenül jelentkeznek a tünetetek. de hogyha bárkinél úgy látjuk, hogy másképp reagál egy kicsit, többet sír többet aggódik…, akkor igenis oda kell küldeni hozzá a pszichológust, akinek ez a szakterülete, fel tudja mérni azt, hogy ez egy átlagos reakció szélsőségesebb megnyilvánulása, vagy egy kezdődő depresszió.

– Akkor ezek szerint volt olyan, hogy egy anyuka, aki nálad szült, esetleg elpanaszolta a tüneteit és Neked kellet elmondani, hogy ezek bizony depresszióra utaló tünetek?

L.M. – Nem feltétlenül nekem kell megmondani, de célzok rá, hogy esetleg ez szélsőségesebb reakció, mint ami normális. Nyilván nem küldhetem oda a pszichológust anélkül, hogy ezt nem hozom szóba. Sokszor azonban nem csapódik le nálunk.  Még egyszer mondom,  3-4 napot vannak szülés után az intézményben és 6 hét múlva jönnek vissza. Ráadásul 6 hét múlva, amikor visszajön a kismama, találkozom vele egy negyed órát akkor, amikor általában készül az orvoshoz, igyekszik a legjobb formáját hozni. Sokszor inkább kellene a gyerekorvosnak, a védőnőnek és a családnak észrevenni ezeket a dolgokat, mint  a szülész-nőgyógyásznak.

– Igen erre én is gondoltam, hogy a felismerésben nagy szerepe lehet a védőnőknek!  Van valamilyen tapasztalatod arról, hogy állnak a témához a családtagok, barátok, ismerősök?

L.M.- A mai világban kezd egy kicsit elfogadottabb lenni. 5-10 évvel ezelőtt még nagyon tabutéma volt az, hogy valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járjon.  Ahogy a könyvedben is írtad, a több generáció együttélése, ahol sokkal többet tudtak egymásnak segíteni, ahol legalább wc-re el tudtál menni nyugodtan, vagy volt kihez szólnod napközben, vagy adott esetben, ha éppen olyan kisbabát kaptál, aki nem alszik hónapokon vagy éveken keresztül akkor is volt aki segítsen, kevesebb ilyen betegség volt. Ma már az anyák sokszor nagyon egyedül vannak. Ezzel szerencsére egyre többet foglalkozik a média, így elfogadottabb lehet az is, hogy ezek nem „luxusbetegségek”. 

– Milyen tünetek esetén forduljon az anyuka szakemberhez?

L.M. – Nyilván az első időszakban picit nehéz meghúzni a határt a nagyon fáradt vagyok, nagyon ingerlékeny és sírós vagyok és a kórós reakciók között. Nagyjából azt kell elmondani, hogy ha valakinek több héten túl tart ez az időszak és átmenetileg sincsenek jobb napjai vagy jobb kedvű időszakai vagy olyan gondolatai vannak rendszeresen, hogy nem tudja ellátni a csecsemőt, esetleg bántani akarja vagy téveszméi vannak, akkor mindenképp. De még egyszer mondom néha nehéz meghúzni a határt, hiszen tudjuk, hogy az első időszakban nincs olyan anya, aki nem borulna ki egyszer-kétszer…

– Igen ez a babybluesos időszak. Mikor beszélünk babybluesról és szülés utáni depresszióról?

L.M. – Nehéz leegyszerűsítve megmondani, hogy hol a határ, de körülbelül a tüneteknek a tartósságán múlik. Tehát általában a babyblues néhány hét alatt megszűnik. a depresszió pedig nem megszűnik, hanem inkább még erősödik is az idő múlásával és egyre komolyabbak lesznek a tünetek.

– Az előbb említetted, hogy az is depresszióra hajlamosít, ha valaki nem kívánt gyermeket vár. Mi van akkor, ha valaki már a terhessége során depressziós? Mi a teendő? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonsággal alkalmazhatók terhesség során?

L.M.- Vannak persze. A terhesség alatti gyógyszereléstől minden orvos rettenetesen fél, de azt tudni kell, hogy a legtöbb gyógyszert azért nem javasolják, mert nem végeznek várandósokon kísérleteket, már csak etikai okokból sem. De ha valaki depressziós és  szüksége van gyógyszerre, akkor gyógyszert kell szednie! Nyilván minél kevesebb gyógyszert kell szedni terhesség alatt, de ha kell gyógyszer, akkor kell, mert ezzel akár tragédiákat lehet megelőzni és a legtöbb antidepresszáns adható terhesség alatt.

– A szülés utáni depresszió kezelésénél szóba kerülhetnek gyógyszerek? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonságosan alkalmazhatók szoptatás alatt?

L.M.- Ugyanezt tudom elmondani, hogy nem optimális, de ami nem kifejezetten  kontraindikált, – ezt a megfelelő szakemberek pontosan tudják, – az adható. Nyilvánvalóan itt mérlegelni kell, hogy akinek eleve szülés utáni depressziója van annak nem biztos, hogy jó a szoptatás. Hiszen a szoptatás megint egy olyan téma hogy iszonyatosan nagy nyomást tesz az anyákra. A szoptatásnak egyre több jótékony hatását fedezzük fel, de annak, aki eleve depressziós lehangolt, fáradt ingerlékeny és még szoptatás sem úgy megy, adott esetben a szoptatás elhagyása vagy az ablaktálás sokszor szóba jön, mert ronthat a betegségén.

– Tehát ha mérlegelni kell, hogy a szoptatás jótékony hatásai vagy az anya mentális egészsége akkor nyilván az utóbbi mellett tesszük le  a voksunkat…

L.M.- Így van!

– Mit mondanál egy anyukának, aki szülés utáni depresszióval küzd? Mint orvos mint szakember és mint anya?

L.M.- Sajnos az  a baj, hogy ezt nem nagyon panaszolják el. Talán még családon belül sem. Itt kezdődik a probléma  aki depressziós az nem panaszkodik erről vagy akár még lelkiismeret-furdalása is van vagy generálja a környezete is a  lelkiismeret-furdalást hogy nem rettenetesen boldog attól hogy van egy szép kisbabája. Ha mégis valaki tanácsot kér, akkor orvosként azt mondom, hogy fel kell keresni egy pszichológust, ez nem tabutéma, azért vannak a pszichológusok, vannak nagyon jó szakemberek és döntsék el ők mennyire komoly a baj. Anyaként pedig azt kell mondani, hogy hullámvasút a gyereknevelés hogy ki kell tartani a nehéz időszakokban, mert egymilliószorosan megéri a jó időkért és néha a rossz idők naponta néha óránként néha pedig percenként változnak, de egy idő után megtanulja az ember a jót élvezni és abból feltöltődni a nehéz időkben.  És megtanulja, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Lehet néha rendetlen a lakás és rendelhetünk akár pizzát is…