Posts in category: Uncategorized

Vannak kérdések amelyekre mindenki tudni szeretné a választ, de vagy nem merjük feltenni a szakembernek, vagy ráhagyatkozunk a barátnők, ismerősök tanácsaira, esetleg elveszünk az internetes rengetegben. Ha pikáns a téma, mint a szülés utáni nemi élet, akkor még inkább a fent leírt mondat igaz! Én most megkérdeztem a témáról Dr. Laky Marcella szülész-nőgyógyászt a Budai magánorvosi centrum orvosát, aki maga is két gyermek édesanyja, így véleménye jóval túlmutat a száraz szakmai könyveken.

– Amikor a klinikáról elengedtek, annyi tájékoztatást kaptam, hogy 6 hétig tilos a házasélet. Jómagam ezt betartottam, de volt, aki azt mondta, annyira nem kell szigorúan venni. Mennyire kell komolyan venni és miért?

L.M. – Picit más a hüvelyi szülés és a császár után, de alapvetően kettő oka van. Hüvelyi szülés után, akár volt gátmetszés, spontán repedés, akár történt varrás akár nem, sebek, sebfelületek mindenképp vannak. Áthaladt a szülőcsatornán a magzat, mechanikai sérüléseket akkor is okoz, ha nincs szükség öltésekre.

Amennyiben gátmetszés vagy repedés történt, öltések is vannak akkor annak is meg kell gyógyulnia. Ha azt újabb mechanikai hatás éri, akkor az a seb részben vagy egészben szétszakad, újra össze kell varrni.

Nyílván nem feltétlenül 6 hét ameddig egy ilyen gátseb meggyógyul, de átlagosan ennyi idő szükséges ahhoz, hogy biztosan „állja” a nemi élet okozta mechanikai hatást. Illetve a 6 hetes időszak után történik egy orvosi ellenőrző vizsgálat. Ilyenkor megnézzük, van-e olyan sérülés, egyéb eltérés, bármi probléma amivel foglalkozni kell, vagyis ez egy felszabadító vizsgálat. Miért pont 6 hét? Nyilván egy didaktikusan meghúzott időpont. Ha valaki jól érzi magát és van hozzá kedve a hatodik hét előtt valamivel, nem feltétlenül fog bajt okozni vele.

Másik ok, hogy a méhszáj a szülés alatt kitágul, hüvelyi szülés esetén „eltűnik”… ennek a folyamatnak a regenerációja 6 hét. Ez alatt éri el szülés utáni végelegesnek tekinthető állapotát tehát közel zárt lesz és addig a felszálló fertőzéseknek is szabad az útja. Továbbá heteken keresztül távozik a lochia (vörösvértestek, fehérvérsejtek, hámsejtek…), tehát higiéniailag sem ajánlatos ennél előbb nemi életet élni.

Császár után, ezenkívül pedig történt egy nagy hasi műtét, és a méh falát is öltéssor (ok) zárja(ák) össze, ahogy a hasfal rétegeit is. Amennyiben a császármetszést vajúdás előzte meg a méhszájra vonatkozó fentiek itt is igazak.

• És ugyanúgy távoznak a dolgok…

L.M. – Így van és a lochia ugyanúgy távozik. Nagyon kevés nőt ismerek, aki ennél hamarabb vágyik házas életre. A férfiak lehet, de ez egy másik kérdés.

– Tehát akkor végül is nem kell mindenképpen, ha az anyuka úgy éri, de minimum az egy hónap, ami mindenféleképpen.

L.M. – Minimum, de azért is van a 6 hetes javaslat, mert akkor ellenőrzi az orvos.

• Egy pár dolgot felsoroltál, hogy mi történhet például sebszakadás, de milyen problémát okozhat a szülés utáni, túl korai házasélet?

L.M. – Felszálló fertőzést. A pénisz nem egy steril szerv, mindig van rajta kórokozó és a szülés során mindig van hámsérülés. Okozhat a hüvelyben, gáton sebfertőzést, illetve magasabbra is feljuthat, lehet belőle fertőzés a méhtestben, amely egyébként is a végbement jelentős változások miatt fogékonyabb arra, hogy infekció alakuljon ki. És megtörténhet a gátseb repedése, ha néhány héten belül a szüléshez képest él nemi életet. Volt sajnos olyan a praxisomban, hogy szülés után két héttel kellett újra összevarrni egy anya gátsebét.

• Említetted a péniszen lévő baktériumokat, de gondolom a gumióvszer sem steril.

L.M. – Nem, az sem steril, és a mechanikai hatás ugyanúgy megtörténik. Általában a síkosítás sem megfelelő még ilyenkor a megváltozott hüvelyviszonyok és a pszichés tényezők miatt sem, ez még inkább megnehezíti a dolgot.

• Mi van akkor, ha a nőgyógyász mindent rendben talál a 6 hetes vizsgálaton, az anyukának mégsem minden jó az együttléteken, sőt kifejezetten negatív élményei lesznek? Mi a teendő? Melyek azok a tünetek, amelyekkel mindenképpen orvoshoz kell fordulni és mi az, ami csak türelem és az újra egymásra találás kérdése?

L.M. – Általában türelem és újra egymásra találás kérdése. Ha a hathetes vizsgálaton minden rendben volt nem valószínű, hogy fizikai probléma okozná azt, hogy valami nem kellemes. Helyre kell állni a rendszernek. Ez egy hormonális, pszichés és fizikai változás csomag, amit együttesen kell megélni. A szexualitás maga is összetett. Nem „segít”, hogy nem alszunk eleget (vagy egyáltalán nem), minden gondolatunk a gyerek körül forog. Nehéz ettől elrugaszkodni, elengedni magunkat. Eközben óriási fizikai és hormonális változások zajlottak le, ezek együttese eredményezi, hogy nagyon kevesen vannak, akiknél minden flottul megy. Legalábbis az ritka, hogy minden úgy megy, mint ahogy abbahagytuk előtte. Fél év vagy akár egy év is ameddig visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba. A szoptatás szerepe is fontos, mert a magasabb prolaktin szint az negatívan befolyásolja a libidót is. A  prolaktin is hozzájárul ahhoz, hogy nincs meg a megfelelő kedv. Ha nincs kedv, akkor nem lesz megfelelő a síkosság sem, ami további kellemetlenségeket okoz.

Tehát az esetek túlnyomó többségében ennek nem fizikai oka van, csak türelem kérdése!

• Mi a helyzet az intimtornával? Mennyire hasznos? Mindenképpen oktató kell hozzá, vagy megfelelőin instrukciókkal (internet, DVD) könnyen elsajátíthatjuk a megfelelő mozdulatokat, könyvekből például, mert ugye egy kisbabás anyukának fontos, hogy az elején ne nagyon kelljen kimozdulni.

L.M. – Abszolút elsajátítható könyvekből. Végül is itt az oktató sem tudja megmutatni, hogy mit kell csinálni. Jó könyvek és jó oktató anyagok vannak. Nagyon jó dolog az intim torna minden szempontból. Nem feltétlenül azért, hogy jobb legyen a szex ebben az időszakban. Általában nem az a probléma, hogy valamilyen az intim tornával helyrehozható probléma az oka, hogy nem élvezzük a nemi életet, hanem sokkal inkább a pszichés tényezők. Maga az intim torna nagyon jó dolog, szülés után fennmaradó inkontinens panaszokra vagy idegentest érzése esetén, vagy ha úgy érzi a kismama, mintha lesüllyedt volna a méh. Ezekre a panaszokra akkor is jó lehet a torna, ha az orvos látható elváltozást nem talál. És persze gyönyörfakasztásra, fokozásra is jó, de azt gondolom az első időszakban, amiről most beszélgetünk elsősorban a türelem az, ami segít. Bele kell rázódni, bele kell törődni abba, hogy ideiglenesen a baba került az első helyre. Az anyukának türelmes és támogató partnerre van szüksége, aki azt el tudja fogadni. Ahogy telik az idő egyre többször lesz hozzá kedvünk, ideális esetben.

• Igen, ideális esetben. Ezek szerint legyenek az anyukák türelmesek magukhoz, és a testükhöz, az apukák pedig az anyukákhoz. Kicsit minden új és szokatlan, újra fel kell fedezni egymást egymásra hangolódni. Nem könnyű ez sem, ahogy megtalálni az egyensúlyt az anya és a feleség szerep között. De tudjuk, hogy a türelem, rózsát terem!

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

A szülés utáni depresszióval kapcsolatban még mindig azt érzem, hogy hatalmas tabu. Bár az, hogy egy anyuka, vagy bárki más pszichológushoz, jár egyre elfogadottabb kezd lenni, mégis a szülés utáni depressziót sokszor nehéz felismerni, és sokan, akár maga, az érintett anyuka vagy  a családtagjai inkább figyelmen kívűl hagyják. Sok ember fejében az van, hogy lehet egy újdonsült anyuka szomorú, pláne depressziós, hisz az élet legnagyobb ajándékát kapta, illetve az, hogy nem tudják egyesek, jó dolgukban mit csináljanak? Pedig nagy szükség lenne a felismerésre és hogy időben szakemberhez forduljon az anyuka. A témában most Dr. Laky Marcellával, a Budai Magánorvosi Centrum szülész-nőgyógyászával beszélgettem.

– Emlékszem mindkét gyermekem születése utáni napokban bejöttél a „kórterembe” megkérdezni, hogy vagyok, mi újság van velem, illetve velünk. A kisfiamnak tüdőgyulladása lett szülés után. Mondtam, hogy sokkal nehezebb a császár utáni lábadozás és Te erre azt válaszoltad, minden bizonnyal közre játszanak a lelki tényezők is. Gondolom szülészként, nem csak felhőtlenül boldog anyukákat láttál.  Véleményed szerint mi válthat ki szülés utáni depressziót egy anyukánál?

L.M.- Vannak hajlamosító tényezők, amikre oda kell figyelni. Gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek van alap pszichés betegségük (depresszió, pánik szindróma…), akiknek nem megfelelő a szociális hátterük, nincs támogató család, nincs támogató partner, nagyon fiatal, vagy idősebb életkorban vállalt gyereket, ha valakinél nem kívántan indul a terhesség, akkor is gyakrabban,ha valami szövődmény lép fel a terhesség vagy a szülés kapcsán- ahogy például Te is mondtad, hogy tüdőgyulladása volt a kisfiadnak .

– Vagy ha nem úgy „sikerül” a szülés, mint ahogy azt anyuka eltervezte…

L.M. – Így van! Például szeretett volna hüvelyi úton szülni, de császármetszésre került sor és ezt nem tudja feldolgozni, az is hajlamosít a depresszióra. És nagyon sokszor a fent felsoroltak közül egyik sem teljesül és mégis lehet depressziós az anyuka. Szerepet játszanak a  hormonok, egyéni adottságok. Azt kell kiszűrni, ki az az érintett populáció, aki fokozottan veszélyeztetett, rájuk még jobban oda kell figyelni.  A baj az, hogy gyermekágyban általában 3-4 napot töltenek az anyukák, és ezalatt nem feltétlenül jelentkeznek a tünetetek. de hogyha bárkinél úgy látjuk, hogy másképp reagál egy kicsit, többet sír többet aggódik…, akkor igenis oda kell küldeni hozzá a pszichológust, akinek ez a szakterülete, fel tudja mérni azt, hogy ez egy átlagos reakció szélsőségesebb megnyilvánulása, vagy egy kezdődő depresszió.

– Akkor ezek szerint volt olyan, hogy egy anyuka, aki nálad szült, esetleg elpanaszolta a tüneteit és Neked kellet elmondani, hogy ezek bizony depresszióra utaló tünetek?

L.M. – Nem feltétlenül nekem kell megmondani, de célzok rá, hogy esetleg ez szélsőségesebb reakció, mint ami normális. Nyilván nem küldhetem oda a pszichológust anélkül, hogy ezt nem hozom szóba. Sokszor azonban nem csapódik le nálunk.  Még egyszer mondom,  3-4 napot vannak szülés után az intézményben és 6 hét múlva jönnek vissza. Ráadásul 6 hét múlva, amikor visszajön a kismama, találkozom vele egy negyed órát akkor, amikor általában készül az orvoshoz, igyekszik a legjobb formáját hozni. Sokszor inkább kellene a gyerekorvosnak, a védőnőnek és a családnak észrevenni ezeket a dolgokat, mint  a szülész-nőgyógyásznak.

– Igen erre én is gondoltam, hogy a felismerésben nagy szerepe lehet a védőnőknek!  Van valamilyen tapasztalatod arról, hogy állnak a témához a családtagok, barátok, ismerősök?

L.M.- A mai világban kezd egy kicsit elfogadottabb lenni. 5-10 évvel ezelőtt még nagyon tabutéma volt az, hogy valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járjon.  Ahogy a könyvedben is írtad, a több generáció együttélése, ahol sokkal többet tudtak egymásnak segíteni, ahol legalább wc-re el tudtál menni nyugodtan, vagy volt kihez szólnod napközben, vagy adott esetben, ha éppen olyan kisbabát kaptál, aki nem alszik hónapokon vagy éveken keresztül akkor is volt aki segítsen, kevesebb ilyen betegség volt. Ma már az anyák sokszor nagyon egyedül vannak. Ezzel szerencsére egyre többet foglalkozik a média, így elfogadottabb lehet az is, hogy ezek nem „luxusbetegségek”. 

– Milyen tünetek esetén forduljon az anyuka szakemberhez?

L.M. – Nyilván az első időszakban picit nehéz meghúzni a határt a nagyon fáradt vagyok, nagyon ingerlékeny és sírós vagyok és a kórós reakciók között. Nagyjából azt kell elmondani, hogy ha valakinek több héten túl tart ez az időszak és átmenetileg sincsenek jobb napjai vagy jobb kedvű időszakai vagy olyan gondolatai vannak rendszeresen, hogy nem tudja ellátni a csecsemőt, esetleg bántani akarja vagy téveszméi vannak, akkor mindenképp. De még egyszer mondom néha nehéz meghúzni a határt, hiszen tudjuk, hogy az első időszakban nincs olyan anya, aki nem borulna ki egyszer-kétszer…

– Igen ez a babybluesos időszak. Mikor beszélünk babybluesról és szülés utáni depresszióról?

L.M. – Nehéz leegyszerűsítve megmondani, hogy hol a határ, de körülbelül a tüneteknek a tartósságán múlik. Tehát általában a babyblues néhány hét alatt megszűnik. a depresszió pedig nem megszűnik, hanem inkább még erősödik is az idő múlásával és egyre komolyabbak lesznek a tünetek.

– Az előbb említetted, hogy az is depresszióra hajlamosít, ha valaki nem kívánt gyermeket vár. Mi van akkor, ha valaki már a terhessége során depressziós? Mi a teendő? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonsággal alkalmazhatók terhesség során?

L.M.- Vannak persze. A terhesség alatti gyógyszereléstől minden orvos rettenetesen fél, de azt tudni kell, hogy a legtöbb gyógyszert azért nem javasolják, mert nem végeznek várandósokon kísérleteket, már csak etikai okokból sem. De ha valaki depressziós és  szüksége van gyógyszerre, akkor gyógyszert kell szednie! Nyilván minél kevesebb gyógyszert kell szedni terhesség alatt, de ha kell gyógyszer, akkor kell, mert ezzel akár tragédiákat lehet megelőzni és a legtöbb antidepresszáns adható terhesség alatt.

– A szülés utáni depresszió kezelésénél szóba kerülhetnek gyógyszerek? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonságosan alkalmazhatók szoptatás alatt?

L.M.- Ugyanezt tudom elmondani, hogy nem optimális, de ami nem kifejezetten  kontraindikált, – ezt a megfelelő szakemberek pontosan tudják, – az adható. Nyilvánvalóan itt mérlegelni kell, hogy akinek eleve szülés utáni depressziója van annak nem biztos, hogy jó a szoptatás. Hiszen a szoptatás megint egy olyan téma hogy iszonyatosan nagy nyomást tesz az anyákra. A szoptatásnak egyre több jótékony hatását fedezzük fel, de annak, aki eleve depressziós lehangolt, fáradt ingerlékeny és még szoptatás sem úgy megy, adott esetben a szoptatás elhagyása vagy az ablaktálás sokszor szóba jön, mert ronthat a betegségén.

– Tehát ha mérlegelni kell, hogy a szoptatás jótékony hatásai vagy az anya mentális egészsége akkor nyilván az utóbbi mellett tesszük le  a voksunkat…

L.M.- Így van!

– Mit mondanál egy anyukának, aki szülés utáni depresszióval küzd? Mint orvos mint szakember és mint anya?

L.M.- Sajnos az  a baj, hogy ezt nem nagyon panaszolják el. Talán még családon belül sem. Itt kezdődik a probléma  aki depressziós az nem panaszkodik erről vagy akár még lelkiismeret-furdalása is van vagy generálja a környezete is a  lelkiismeret-furdalást hogy nem rettenetesen boldog attól hogy van egy szép kisbabája. Ha mégis valaki tanácsot kér, akkor orvosként azt mondom, hogy fel kell keresni egy pszichológust, ez nem tabutéma, azért vannak a pszichológusok, vannak nagyon jó szakemberek és döntsék el ők mennyire komoly a baj. Anyaként pedig azt kell mondani, hogy hullámvasút a gyereknevelés hogy ki kell tartani a nehéz időszakokban, mert egymilliószorosan megéri a jó időkért és néha a rossz idők naponta néha óránként néha pedig percenként változnak, de egy idő után megtanulja az ember a jót élvezni és abból feltöltődni a nehéz időkben.  És megtanulja, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Lehet néha rendetlen a lakás és rendelhetünk akár pizzát is…

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

A nők nincsenek bombaformában szülés után. Vannak akik olyan kivételes helyzetben vannak hogy igen, de valljuk be,  a nagy többség nincs. És nincs is ezzel szerintem semmi baj. De a férfi így is szereti és csodálja a nőt, az anyát! Igazából már a szülésnél, ha apás szülés van, ha meg nem, akkor utána, elindul valami a férfiban, aki apa lesz, ami csodálata tárgyává teszi a nőt, az anyát.

Mi nagy vigyorral indultunk neki a szülésnek. Aztán később csak a párom mosolygott… aztán ő sem. Tényleg olyan helyzetben látott amelyekről korábban azt gondoltam, hogy jesszus a föld alá bújnék, de akkor valahogy mással voltam elfoglalva és minden természetesnek tűnt. Az, hogy méri az időt a fájásoknál, hogy áll mellettem míg 20 percig meleg vizes zuhanyt veszek, mert akkor még mindenki azt hitte természetesen fogok szülni. Amikor majdnem fellöktem a fittlabdás vajúdásnál (én voltam 80 kg, ő meg kb. 130 és ahhoz állóképesség is társult), kezdett ráeszmélni mekkora is lehet a fájdalmam. Az is természetesnek tűnt, hogy törli a padlóról utánam a még folydogáló magzatvizet… igen a szülés nem csilli-villi plázás shopping! És amikor délutánra úgy kimerültem, hogy két fájás közt elaludtam, akkor sírt. Próbálta eltitkolni, de észrevettem. Sírt, az áldozatért amit hoztam, amit én természetesnek vettem, sírt, hogy ő ebbe már nem tud többet beletenni. Sírt, amikor végre hallottuk a műtőben felsírni a kislányunkat. Az arca csupa aggódás lett, amikor látta, hogy úgy remegek, mint a kocsonya az érzéstelenítő miatt. Elment spéci bugyit venni, (mert az egyszer használatos amit vittem sz@r volt, mert pont odaért ahol felvágtak) meg a boltba fél literes vizet,  meg sós rágcsát, hogy tudjak inni meg egy két falatot bekapni éjszaka, mert egésznap nem ettem és mert ezt mondták neki a császáros örzőben nővérkék. Sőt második szülés előtt jobban emlékezett mit kell majd bepakolni, mint én. Az őrzőben igazgatta a rajtam a takarót, még akkor is azt hitte, azért reszketek, mert fázom. Mikor hazaindultunk elképedt, hogy csak a papucs megy fel a lábamra, mert ödemásodtam a császár miatt. Otthon felhozta nekem az emeletre a „tejszaporító” rántott levest, hogy kímeljen. Én meg bőgtem, hogy egy semmirekellő vagyok… Elmondta, hogy nagyon nagyot nőttem a szemében. Hiába volt karikás a szemem, elefánt a lábam, sírásra görbülő a szám, úgy látott engem ahogy még soha senkit és ahogy más nem is fog rám nézni! Ilyen amikor gyermek születik, a nőből anya a férfiból apa válik, újjászületünk a picivel együtt!

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

Nagy dilemma a gyerekkel alvás. Együtt vagy külön? Külön szoba vagy csak külön ágy? Esetleg babaöböl? Nekünk volt aki beszólt, hogy hogy lehetünk ilyenek, hogy a lányom külön szobába rakjuk. Egyébként csak egy ajtó választott el, tehát a mi szobánkból nyílt az övé, így ha nem zártuk be (és általában nem), igazából egy légtérben voltunk. Aztán jött a szeparációs szorongásos korszak, amikor is sokat feküdtem a kiságy melletti matracon a gyerekkel együtt. Majd költözés, kistesó és hopp a gyerekszobában találtam magam matracon… a gyerekeimmel egütt.

Tehát most a gyerekeimmel alszom (és mindenki nyugodjon meg, átlopózgatok az apjukhoz egy-egy forró randira). A beste kölkök nem veszik fel a hálózsákot, így éjszaka ha megébredek, ellenőrzöm, be vannak-e takarva? Nyugodtabb vagyok. Kicsik még. A fiamnak ráadásul nagyon kifinomult radarja van arra, hogy az éjszaka közepén ráérezzen, hogy nem vagyok ott mellette. Anno én is nagymamámmal aludtam. Néha úgy érzem, nekem „életidegen”, hogy ilyen pici gyerekek egyedül aludjanak (persze ketten vannak, nem lennének egyedül, de érthető mire gondolok). Van, hogy irigykedve gondolok azokra akik elég következetesek és külön alszanak a gyerektől. Bár, mi is is úgy indultunk, csak másképp alakult. A minap a fiam a napi sokadik hisztije és a zuhany után mellémbújva aludt el. Éreztem a kis szuszogását a bőrömön, ahogy hozzám bújt és pontosan tudtam, hogy neki a bőröm illata nyújtja a megnyugvást, a biztonságot, olyasvalamit, amit szavakkal nem lehet leírni. Kicsit nem figyelek és már ciki lesz neki anyához bújni. Úgyhogy meg lehet kövezni, valószínűleg messze nem vagyok tökéletes anya és magamra kapatom őket, de basszuskulcs jólesik a lelkemnek. Ismerek olyan anyukát, aki elmondása szerint, minden rezzenésükre felriadna és nem tudna nyugodtan, pihentetően aludni, így maradt a különalvás. Az alvás kényes téma. Talán a legklasszikusabb esete annak, hogy a tervezettekhez képest, totál másképp alakul a dolog. Néha én is szívom a fogam, hogy ez így nem a legjobb megoldás, mikor és hogy szokatom le őket erről, aztán emlékeztetem magam, hogy milyen klassz összebújni velük, milyen jó hogy nem esek össze hullafáradtan napközben, mert tíz kört futottam a hálószoba meg a gyerekszoba közt éjszaka és különben is… visszasírom még ezeket az édes együtt alvásokat. Gyanítom, hogy a sok karikatúra, amelyeken a gyerek az ágy közepén, elnyúlva elfoglalja az egész ágyat, apa lerúgva az ágy mellett, anya meg az egyik szélen összekucorodva, nemcsak a fantázia szüleménye.

A fiam még pici baba volt kb úgy 3 hónapos, a láyom ugye 20 hónappal idősebb nála. Elmentem hajat mosni (és bevallom, nem is nagyon siettem), ezalatt férjem vigyázott a gyerekekre, közben a nővérével beszélt telefonon. „Nem tudom az asszony hogy csinálja, de szobrot kellene neki állítani.” Ami fura, hogy ezt a mondatot csak jóval később hallottam vissza a sógornőmtől. Azon gondolkodtam, nekem miért nem mondta a férjem? Kicsit olyan ez, mint a székely viccben, amikor az asszony 20 év házasság után kicsit sértődve vonja kérdőre a férjurát, amiért sosem mondja neki, hogy szereti. A székely meg annyit mond: 20 évvel ezelőtt a templomban mondtam. Ha változás lesz, szólok.

„Soha nem lenne szabad mást mondani, mint hogy jó anya vagy, és jól csinálod! ”
Írta egy anyuka a könyvem molyos értékeléséhez.
Miért nem mondják? Miért nem mondják gyakrabban hogy jó anya vagy? Anyának lenni, néha erőn felüli teljesítményt kíván, mégis természetesnek veszik ezt, mert „teakartad”. Természetesnek veszik, hogy teszed amit kell a gyermekedért, mert az a dolgod. Az anyák a legjobbat akarják a gyermekeiknek, ez a normális. Ösztöneinkre hallgatva próbáljuk mindig a legjobbat kihozni egy adotf szituációból vagy a gyerekből. Aztán a sok elvárt, természetes és normális dolog közben elfelejtenek minket, ha nem is megdícsérni, de legalább egy szóbeli vállonveregetéssel megjutalmazni, miszerint jó anyák vagyunk. Pedig mennyire szükségünk lenne rá! Amikor túl fáradtak vagyunk. Amikor bizonytalanok vagyunk. Amikor hibázunk. Amikor sírunk. Amikor nap mint nap ugyanazokat a csatákat vívjuk a gyerkőccel. És igen akkor is amikor elveszítjük a kontrolt és felemeljük a hangunkat. Akkor amikor mi magunk is úgy gondoljuk, fényévekre állunk a jó anya definiciójától. Sőt! Akkor lenne rá a legnagyobb szükségünk! Ha valaki azt mondaná, jó anya vagy, csak elfáradtál, a tested és a lelked is. Jó anya vagy, csak kibuktál, mert mindent és mindenkit magad elé helyeztél. Jó anya vagy, mert azért hibáztál, mert próbálkoztál. Jó anya vagy amikor sírsz…
Mondjátok, hogy jó anya a másik anyuka! Mondjátok a játszótéren, vagy a boltban hisztiző gyerek anyukájának. Mondjátok az éjszakázástól hullafáradt anyukának. Mondjátok a buszon, mondjátok az oviban, vagy a bölcsiben. Hívjátok fel anyukátokat és mondjátok neki: Jó anya vagy! Azt gondoljátok talán, csak üres szavak ezek, mint a hogy vagy?-jólvagyok párbeszéd. Talán úgy tűnik nem is figyel igazán akinek mondod. De olyan ez, mint a pillangó szárnycsapása, ami a világ másik végén tornádot okoz. Beleül az anya szívébe és ezzel a lelkülettel fogja végigcsinálni a húzós napokat. Jó anya vagyok! Mantrázza magában és mondogathatod magadnak te is. Ha még senki nem mondta ma neked én mondom, mert tudom: JÓ ANYA VAGY!

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

Mikulás előtt történt, hogy először úgy mentem haza a házunkba, hogy csak én voltam otthon. A férjem dolgozott, a gyerekek oviban, bölcsiben voltak. Elkapott a sírás. Tiszta hülyeség, gondoltam, ez az élet rendje. Hogy én ezt már hányszor hallottam! Az ember megfogan, megszületik. Az anyja anyatejjel táplálja (vagy nem) majd leválik. Elhagyja a pelust, a babás dolgokat. Mert ez az élet rendje. Oviba megy és hiába sír minden reggel, ez az élet rendje. A gyerekek felnőnek, kiröpülnek, elmorzsolunk egy könnycseppet, de csak egyet, mert ez az élet rendje.

Nagymamikám mondogatta mindig, aki születik annak halni kell. Ha meghal, valaki gyászolunk, sírunk sajnálkozunk. A halál egy olyan volumenű változással jár, amin gyász nélkül nem lehet túllépni. Pedig mamikám mondása szerint, még a halál is hozzátartozik az élet rendjéhez. (Kegyetlen és fájdalmas, ha túl hamar, ha túl fiatalon ragad el valakit és akkor már nagyon nem mondhatom, hogy ez a rendje!)

Ha meghal valakink, gyászidő van. Idő a szomorúságra, a bánatra. Egyébként tombol a légy pozitív légy boldog légy vidám, örülj mentalitás! A halált,  és a betegségeket, (katasztrófákat, háborúkat) leszámítva, mindenre azt mondhatjuk, ez az élet rendje.

Pedig sokszor úgy érezzük, meghal bennünk egy rész. Véget ér valami, ami már nem tér vissza, ami miatt jogunk van bánkódni, túlzással gyászolni. Amikor az elején voltunk az ovis beszoktatásnak egy anyuka ismerősömnek mondtam, hogy kicsit olyan ez, mint a szülés. Fáj a vajúdás, de itt a vége, nincs mese, ezen így vagy úgy, de túl kell esni. A beszoktatáson is túl kell esni, csak ez lelkileg fáj. Az életünk folyamán rengeteg ilyenen átmegyünk. Tudod, hogy valaminek itt az ideje, tudod, hogy ez az élet rendje, mégis, mintha egy egészen pici darabot kiszakítanának belőled, a lelkedből.  Az az élet rendje, hogy a keserűséget, legyen az bolhányi vagy elefántnyi, megéled. Nem pedig elbagatellizálod. Kezedbe veszed a letépett darabkádat, megsiratod, szeretettel gondolsz rá, tudod, hogy már nem lehet a részed. Megbánsz dolgokat utólag, mert az gondolod, talán lehettél volna jobb. Már mindegy. Sírsz még kicsit, majd a képzeletbeli emlékdobozba teszed a darabkát. Úgy ahogy eltettél egy tincset a gyerek hajából, vagy ahogy nem dobtad ki a kórházi karkötőjét, ennek is helye van. Tudod, hogy egy nap szeretettel gondolsz erre a darabra. Nem fog kísérteni, mert méltón búcsút vettél tőle. Nem fog nyomasztani, mert a gyászidőben a bánattal foglalkoztál, nem pedig pozitív gondolatokkal bombáztad magad. Az élet rendje, hogy ha bánat ér sírunk, ha öröm nevetünk. Egy körforgás, mint az egymásba fonódó yin és yang.  Az élet és az ő rendje, az egyensúly. Ha túl szomorú vagy, ok nélkül azt mondják, baj van veled, depressziós vagy ez így nem jó. És ha túl vidám vagy? Ha túl pozitívan gondolkodó? Akkor te vagy a követendő példa. Pedig majdnem pont annyira rossz, ha a nehéz időkben is magunkra erőltetjük a vidámságot, mint amikor búskomorságba esünk. Mert egyik esetben sincs meg az egyensúly. Az empátia például pont ugyanúgy fog hiányozni a túl pozitív emberből, mint a túl negatívból. A túl pozitív, túl van töltve, ki fog sülni, ki fog égni. A negatív pedig el- illetve lemerül. Az elemnek is van pozitív és negatív oldala. Egyik a másik nélkül nem tud működni. Ahogy a Föld északi is déli pólusai. Ahogy nincs árnyék, fény nélkül.  Aki viszont egyensúlyban van, az megérzi és megérti a másik örömét és bánatát egyaránt. :(:

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

Aki követi a facbook oldalam az láthatta, hogy összeállítottam egy kérdőívet a dackorszakról. Vajon miért? Mert annyi fölös időm  van? Hát, nem éppen.

Először is, megadom az esélyt a könyvem folytatására. Kihagytam a dackorszakot belőle, amit utólag nagyon nem bánok. Először is akkora időszakot ölel fel és olyan változatos lehet a dackorzsak, hogy simán megér egy könyvet. Másodszor a fiam most éli, (én meg tépem a hajam) és kár lett volna a tapasztalataimat kihagyni. 

Azonban, ahogy az első könyvem sem a szokásos babás-mamás támákat írja le, itt sem a hisztikezelésről írnék. Mivel nem vagyok szakember. A kérdőívem utolsó kérdésében, volt válaszadó aki meg is jegyezte, hogy a dackorszakot pusztán a hisztire degradálni hiba volt, pláne hogy a hiszti típusait nem választottam szét, illetve magyaráztam meg. Nos, valóban lehettem volna alaposabb, de tényleg csak egy 5 perc alatt kitölthető kérdőívet akartam. De most megragadom az alkalmat, hogy bepótoljam a mulasztást.

Vida Ági Békés dackorszak hanganyagait hallgattam, közel másfél éve. Elmondása szerint kétféle hiszti van. Az akarnok, (vagy ahogy ő hívja a kis Néró hiszti) és a distressz hiszti. Előbbit nem nagyon kell magyarázni, a gyerek akarata ellenkezik a miénkkel és ez okoz problémát. Utóbbi esetben, hogy úgymondjam elpattan az a bizonyos húr a gyerkőcnél és előjön az ordítós, akár földönfetrengős, hányós hiszti. Számtalan oka lehet, például az akarrnok hiszti is átcsaphat ilyenbe. De lehet simán túlpörgött, fáradt gyerek, aki nem is igazán tudja mi a baja. Mindekttő normális egy dackorzsakban lévő gyereknél. Utóbbi viszont baromi ijesztő és kétségbeejtő tud lenni.

A kérdőívre eddig kapott válaszok alapján, a hisztikezeléssel kapcsolatos gondolataim egy része beigazolódott. Itt leginkább a megdöbbentő tanácsokra gondolok, amelyek között előkellő helyen szerepel a pofon, fenékre csapás és egyéb testi fenyítés. Ezt leginkább idősebb generációtól kapják a szülők. Sajnos a tekintélyelvű nevelés olyan mélyen beitta magát a köztudatba, hogy fel kell még jó pár generációnak nőni mire kikopik. Nincsenek tisztában azzal, hogy egy fetrengő gyerek hisztije mögött mi áll, hiszen sokszor maga a gyerkőc sem tudja, miért zajlik ez le benne. Ha nagymama és nagypapa tudnák, hogy a gyerek idegrendszere éretlen és fejlődik és nem az őrületbe akar kergetni, hanem segítségre van szüksége, aligha mondanák, hogy pofozzuk fel a csemetét. A másik a hideg víz. Hát mit mondjak? Én is kaptam azt tanácsnak, hogy a fáradtságtól ordító lányom dugjam a zuhany alá, én meg csak összeszorítottam a fogam és nyeltem egyet. Viszont a fiam… na ő más. És voltak, vannak olyan pillanatok amikor gyorsan le kellett hűteni…

Kb. 10 hónapos volt amikor annyira akart valamit, hogy a sírása öklendezésbe csapott át. Akkor mondtam a férjemnek, ez a gyerek hányásig fog hisztizni. És bejött a jóslatom (sajnos). Figyelünk, és amikor úgy látjuk, hogy ez így nem megy tovább, akkor megy zuhanyozni. Kezdünk egy kis hideg vizes arcmosással. Volt, hogy a gyerek maga kérte a csapra mutogatva (és nem épp tomboló nyár volt) hogy mossuk még vízzel az arcát. Az elmúlt hetekben azonban olyan irányba mentünk el, ami az egész család, idegrendszerét taccsra vágta. Ha előjön a hiszti, akkor a gyerek a házban szaladgál vísítozva (aki kintről hallja, minumum azt gondolhatja nadrágszíjjal verjük a gyereket, vagy nyúzzuk),  semmi se jó neki, nem reagál semmire. És ez nem 5 percig tart hanem 20-30 percig. A végén teljesen rottyon voltam én is, sírtam, hogy ennek a gyereknek tuti valami baja van, ilyen nincs, a nagy nem csinált ilyet, stb. A fiamnak sem használ ez. Kedves szakember ismerőst felhívtam. Azt mondta, ne hagyjam, hogy percekig menjen a dolog. Zuhany! Nem hideg, testmeleg, nem ruhástól, leöltöztetem és zuhanyzik. Már ha olyan helyen vagyok, ahol ezt megtehetem. Ez nem büntetés a gyereknek, ez segítség! Persze első és legfonotsabb, hogy amikor látom, hogy kezdenek elfajulni a dolgok, akkor maradjak higgadt. Igen, ez a legnehezebb. Magamba kellett néznem és rájönnöm, hogy a hiszti kitörösének első jeleire vagy bepánikoltam, vagy ideges lettem. A gyerek ezt persze érzi. Csórikámban amúgy is végigmennek a maga kis folyamatai, a kis antennáival meg veszi a jeleket, hogy anya pánikol, ideges és ezzel még egy lapáttal dobunk a gyerek frusztrációjára. Szokták mondani a gyermekek tanítani jönnek le hozzánk. Jelenleg ezzel vigasztalódok, önuralmat kell tanulnom, hogy segítsek a fiamnak. Na, meg az, ha épp nincs hiszti akkor egy tündéri, okos, értelmes gyermek. Ok, huncut is, de az belefér. Komolyan, néha úgy érzem Dr. Jekyllel élek és óhatatlanul kitör belőle Mr. Hyde.

Visszakanyarodva miről tervezek írni? A hisztikezelésről, maximum néhány velünk, ismerősökkel megesett történetet írnék le, és azt sem, mint követendő példát aposztofálnék. Inkább arról írnék, mi megy végben az anyákban, hogy lehet ép ésszel, túlélni, végigcsinálni a dackorszakot. Természetesen ugyanabban a humoros, kötetlen, beszélgetős stílusban, amilyenben az első könyvem is íródott! Kiemelt téma lenne a régi, elavult módszerek, mi volt régen, mennyire szelektív a szülők memóriája a dackorszakra visszamenően (látjátok milyen hogy blogolok, ha egyszer azt mondanám az enyémek soha nem hisztiztek, csak elő kell ezt a bejegyzést szednem). Írnék még a szobatisztságról, hiszen ez is ebbe az időszakba esik és van aki tagadja, van aki bevallja nem mindig fáklyás menet az sem.

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!

A „Mit tud már a baba” fejezetben kitérek arra, hogy gyerekünk képességeivel megpróbálni villogni, nem éppen ildomos, hisz csemeténk nem cirkuszi majom. Bevallom, én is sokszor estem ebbe a hibába, ahogy gondolom minden anya. Hiszen, annyira tudunk örülni csemeténk fejlődésének, hogy azt mindenkivel meg szeretnénk osztani. Így van ez, amikor a lurkó megtanul köszönni, puszit dobni és adni. Mivel jön a karácsonyi rokonlátogatásos időszak ez utóbbira hegyezném ki az írásomat.  „Köszönj szépen! Adj egy puszit! Akkor had agyjak én egyet! Nem akarod? Milyen dolog ez?” És a rokonok fejben már le is írták csemetéd neveletlennek, hisztisnek, dacosnak, miközben te megpróbálod rávenni a gyerkőcöt, hogy ugyan, adjon már egy puszit, mert az úgy illik! Miért is? Már jó pár hónapja, hogy olvastam egy cikket erről, hogy mennyire helytelen ez a dolog. Ugyan mi lehet rossz abban, hogy a gyereket arra sarkaljuk, hogy megpusziljon valakit, vagy hagyja, hogy megpuszilják? Egy puszi, ártatlan dolog, ugye? Ezzel azonban pont arra tanítjuk szemünk fényét, hogy minden akarata és ellenkezése ellenére, azt a puszit igen is oda kell adni a pofira, a sajátját odatartani, legyűrni minden elemi ellenszegülést és elfogadni a puszit. Mert az csak egy puszi! Egy rokontól, egy ismerőstől. Nincs abban semmi rossz. Szerintünk. De egy gyerek ezzel pont azt tanulja meg, hogy a testével nem ő rendelkezik, neki meg lehet mondani, hogy mikor, kivel, mit csináljon. Fel lehet horkanni, hogy egy rokonnak adott puszi közt, meg a közt, hogy egy beteg hajlamú ember karmaiba kerül gyermekünk (amibe belegondolni is szörnyű) hatalmas a különbség. Hatalmas. Nekünk. „A jó kislányok puszit adnak. A jó kislányok elfogadják a puszit. Te jó kislány vagy, ugye?” Mondhatja ezt a egy barát, rokon, minden hátsó szándék nélkül. És mi van ha más mondja? Ugye már nem is tűnik olyan ártatlannak az a puszi?! A gyerek köszön, ahogy tanítják neki. (A 2 éves fiam előszeretettel válaszolja a köszönés felszólítására azt, hogy nem. Ez most egy ilyen korszak, nem ragoznám tovább, biztos vagyok benne, hogy majd továbblépünk, felfogja, megérti, miért fontos ez és udvarias felnőtt válik belőle.) A puszi pedig legyen a gyermek döntése, hogy érezze azt a testével kapcsolatban, van joga dönteni. Nyilván, vannak helyzetek, amikor az ő érdekében, felül kell bírálnunk a testével kapcsolatos döntéseket, mint például egy lázcsillapító kúp beadása. Lesznek csúnya tekintetek, „temindentmegengedszneki?” kérdések, „micsodahülyeségez” típusú hozzáállások. Kicsi dolognak tűnik, sőt talán jelentéktelennek. Megbeszélheted vele a rokonlátogatások előtt, mi fog történni, talán nem vált ki olyan volumenű ellenkezést belőle, de ha ott vagytok és nem akarja a puszit akkor nem szabad erőltetni! Nem csak szerintem!

Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!​

Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!