Énidős kérdőív

Ezt a kérdőívet az Anyaság a csillámpónin túl folytatása miatt készítettem, mert állítólag mindent le kell kérdőíveztetni. Nos, az igazat megvallva, egyrészt értek meglepetések, másrészt pedig (sajnos) nem.

Amikor felötlött bennem, hogy írok egy fejezetet az Énidőről, akkor már valahol sejtettem, hogy ezzel a témával bizony gubanc van. Gubanc alatt azt értem, hogy sem a fogalom megértése, sem a fontossága, de még egyes anyatársak hozzáállásával is bajok vannak. Ez utóbbin egyébként meglepődtem, mert az gondoltam maximum a „kívülállók” azok, aki ferde szemmel néznek az énidőre, mert mi a fenét akarunk mi, maikor az egész háztartás modernizálva van és nem kell kézzel mosni, meg fát hasogatni a tűzhöz, hogy tudjunk főzni…

No, először is az énidő fogalma „hivatalosan” az az idő, amit magadra fordítasz, amit feltöltődéssel töltesz. Hivatalosan legalábbis. De jómagam is tudom, hogy egy gyerekmentes takarítás is ki tud kapcsolni, mert nem jön 5 percenként valaki, aki csipogni kezd, hogy inni szeretne, éhes, mutat valami nagyon érdekeset, például egy muslincát, vagy sír mert a tesója ránézett. De azért jobb programot is el tudnánk képzelni a fürdőtakarításnál?

Az énidő definiálása, a Mit jelent számodra az “énidő” kifejezés? kérdésre válaszolók, 44,8% (511) szerint: „Gyerek nélkül töltött idő, legyen az bármilyen tevékenység töltésével.”  és 47,5% (541) akik szerint ez a feltöltődésre való idő (557 egyéni válaszokkal).  Már itt is születtek, olyan válaszok, hogy „luxus”, „álom”, „Az mit jelent?” Igazából a nagy piros körcikkből azt a következtetést tudom levonni, hogy sokaknak már az is kikapcs, mint ahogy fentebb írtam magamról, ha gyerek nélkül vikszolhatja a házat. Igaz nyilván gyerekmentes idő a hancúr a párunkkal, és egy jó szex azért nyilván hozzájárul a testi-lelki kiegyensúlyozottsághoz, kvázi a feltöltődéshez.

Azonban a Mivel töltőd az “énidőt”? kérdésre a sok „nincs” válasz mellett sok „kötelező” tevékenységgel összefüggő válasz érkezett (mosás főzés takarítás, bevásárlás stb.) . (Wow, közben látom valaki rúdtánccol is, gratula anyuka ez aztán vagány!)

Válasz ami nagyon tetszett:

„Anyatárs! Ha úgy érzed, szükséged van némi énidőre, tudd, hogy nem vagy önző és nem vagy rossz anya, pusztán ember, emberi szükségletekkel!!”

Szerintem ez tökéletesen megfogalmazza miért is van szükség énidőre. Talán be kellene ismerni, hogy 0-24-ben összezárva lenni egy gyerekkel, hiába számunkra a világ legcsodálatosabb teremtménye, akkor is kiszipolyozó. Ezt már Vekerdy tanárúr (R.I.P.) is megfogalmazta, aki nekem nem hiszi el nekem vagy más anyáknak, hogy kell feltöltődés az higgye el neki. „A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza.”

Amit én gondolok erről és ami be fog kerülni a folytatásba:

Amikor az ember lánya anyává válik, meg kell tanulnia, hogy onnantól kezdve bármi, amit tesz, avagy nem tesz azt a gyerekéért vagy éppen ellene teszi. Ezt persze nem úgy értem, hogy minden tettedet gondosan elemezni kell, hogy most kinek ártasz vele, vagy kinek használsz. De igenis mérlegelni kell, hogy gyereknek most az a rossz, hogy nincs anyával, van egy kis nyafi, egy kis sírás, te pedig próbálsz kikapcsolni, vagy az, hogy anya idegbeteg, befásult, velőig leszívott anya, de 0-24-ben a gyerekkel van, “mintaanya” módjára. Fel kellene fogni a társadalomnak, mintanya társaknak, hogy ahhoz, hogy lelkileg egészséges gyerekeket neveljenek az anyák, ahhoz nekik is azoknak kell lenniük. Gondolom, nem kell tovább boncolgatnom.„

„Egy kicsit bűntudatom lett a gondolattól, hogy több időt szeretnék magamra fordítani. Leginkább szeretnék nyugodtan feltenni egy arcpakolást és leülni olvasni, kávézni hosszan, ilyesmi. Nem nagy dolgok.” – írta válaszként ez egyik anyuka, köszönet érte példálózni fogok vele a folytatásban. Azt hittem, csak én gondolok így az énidőre néha.

“Ha egy perc énidő sem jut magamra sem baj. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel sem. Csodálatos dolog az anyaság :)” – Nos ezzel kapcsolatban két dolog jut eszembe valószínű, hogy nagyon az elején van az anyuka, ugyanakkor, azt is eltudom hinni, hogy van olyan, akit teljesen kielégít az, hogy ő anya, hogy ez az élete kiteljesedése és semmi másra nem vágyik, de amint a fenti adatok mutatják, ez csak egy maroknyi százalék. És nekik, ahogy én elfogadom, hogy az ő életük kerek így, nekik is el kellene fogadni, hogy ez nem mindenkinek a nonplusultra! Nem csak anyák vagyunk! Ugyanakkor az anyaság akkor szeletet kimetsz belőlünk, hogy igenis jár nekünk egy cikkecske énidő! Már ha vágyunk rá természetesen.

Válaszok amelyek nagyon nem tetszettek:

Mit jelent számodra az “énidő” kifejezés?

“Divatos kifejezés az elégedetlenkedő anyukák szájából”

Mit gondolsz, mennyi lenne az ideális énidő egy anyának?

“Ilyen nincs. Aki gyereket vállal, ezt is vállalja. A válaszadó mindeközben beírta, hogy elég énideje van.” Lelke rajta.

Az összes válaszhoz tartozó excelt itt tudjátok elérni: 

Énidő -válaszok excel

 

Ha még nem töltötted ki, akkor még megteheted: 

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *