Ezek a mai öregek… akinek nem inge, ne vegye…

Sokszor halljuk a kifejezést, ezek a mai fiatalok, ezek a mai gyerekek és néha azt is: ezek a mai anyukák, ezek a mai szülők… Engem eleve zavar az általánosítás, ezért is tettem a cím végére, hogy akinek nem inge ne vegye magára. (Ezt a végén még tovább ragozom)

Szóval 2018-19 még nincs koronavírus járvány. Szállnék fel a buszra babakocsistól, nagytesóstól, jegyem nincs. Itt elő is áll az a hülye helyzet, hogy ahhoz, hogy buszjegyet (tömbjegyet) tudjak venni, előbb buszra kell szállnom. Kikészítem az aprót pontosan. És igen, vagyok annyira pofátlan, gyökér maianyuka, hogy megkérek valakit, hogy vegye meg a jegyem, hogy felszállhassak hátul a babakocsival. Mert egyébként kétfajta szar forgatókönyv van:

A) feltolom hátul a babakocsit, meg a nagyot felültetem, leszállok, előre rohanok jegyet venni, majd megint leszállva hártarohanok, remélve, hogy nem csukja be a sofőr a buszajtót és integethetek a gyerekeimnek, vagy átverekszem magam a tömegen, miközben az antiszoc fiamnak mondogatják, milyen cuki kisfiú vagy

B) a babakocsit lent hagyom, felszállok elől, jegyet veszek, majd hátul megpróbálom feltolni a babakocsit a képződött tömegbe, a fejemben obszcén szavak kíséretében és az utasok szájhúzogatása közepette, hogy miattunk indul 30 másodperces késéssel a busz.

Szóval ezek helyett megkérek egy kedvesnek tűnő embert, hogy vegye már meg nekem a jegyet, kikészítve a pontos összeget, hogy csak át kelljen adnom előre, hogy abból vegyen jegyet, megkockáztatva, hogy lelép a 300 forintommal és jegy nélkül utazok, de ugye ez azért túlzás. Általában segítenek is, sőt idősebb utcánk béli hölgy, akivel összespanoltam, már magától ajánlotta fel, hogy megveszi a jegyet. De ezen a napon nem volt ott. Odaléptem egy jólszituált idősebb hölgyhöz, elnézést kérve, a zsebemben csörgetve az aprót, hogy megvenné-e a jegyet nekem… eddig jutottam a mondókámban, mert elfordulva közölte, hogy nem. Én pedig ott álltam teljesen megsemmisülve és nem bírtam kinyögni, hogy nem azt kértem, hogy fizesse ki, csak, hogy vegye meg! Most komolyan, ennyire csórónak nézek ki? Van autónk, csak egyrészt nem mertem vezetni, másrészt nem ártott a gyerekeknek, hogy lett valami fogalmuk a közösségi közlekedésről. Ok.

Lépjünk tovább. Nénivel szóba elegyedek a buszon. Kint élnek Hollandiában a gyerekei. Ég és föld a két ország. Valamelyik országrészt Mordorhoz hasonlította egy ismim, a Gyűrűk ura alapján, ecsetelem vicceskedve.  A néni: “Nem tudom miről van szó, nem nézek TV-t” Én megsemmisítő csapást mérve: ” Én a könyvre gondoltam.”  Úgy mefagyott a levegő, hogy hálát adtam, hogy a következő megállónál pont leszálltunk.

Másik eset. Kicsi busz egy hellyel ahová kerekesszéket vagy babakocsit lehet parkoltatni. Beülnek a lehajtható ülésre, pedig van máshol is hely. Nem szólok csak nyelek. Lenyelem a rajtunk való nyilvánvaló átnézést, azt, hogy mások szájhúzogatva kerülgetnek leszálláskor, mert az egyetlen helyet ahová leállhatnék a babakocsival, épkézláb emberek foglalták el, más üres ülések ellenére.

Megint más. Tömött déli busz. Beállnak a kurva babakocsi piktogramos helyre huzikocsival, nem baj, immár edzett vagyok, elég egy tekintet és félrehúzódnak annyira, hogy legyen helyünk. De még egy nénike felfarol a huzóstankjával. Mondom, fentebb van még hely, segítek feltenni a kocsit. Úgy néz rám, mintha meg akarnék lépni a Lidlis akciós farháttal, amit a huzikocsiba rejtett, vagy minimum aranyból lenne a fogantyú és a piszkos maianyuka kezem rá mertem tenni. Végül sikerült meggyőzni, hogy fentebb parkoltassa a járgányt és a sajátmagát is. Kiakadtam, írtam is egy verset. Ahogy egy ismim fogalmazott nem “polkorrekt”, nem is nagyon mutogattam eddig.

Ezért előtte jöjjön a ragozás: imádtam nagyanyám! Anyám mellett volt anyám. Sajnos az én gyerekeim már nem ismerhették a dédszüleiket. De a szomszéd nénivel jóban vagyunk, kicsit mintha a jó Isten kárpótolna pótdészülőkkel. Tisztelettudóan viselkedem az idősebb generációval, (még akkor is amikor elémtolakodtak a boltban vagy a patikában). De ez… ez a vers az utolsónak felvázolt buszos eset apropóján kijött. Akinek nem inge, ne vegye magára, de ezek a mai öregek…És gyanítom, hogy a maifiatalok, maigyerekek szófordulatokkal leginkább azok dobálóznak, akik “maiöregek”…

 

A buszon

Tele van a déli busz,

Nem fér fel már még egy szusz

Sem. Anya babakocsival

Nyuggerek meg banyatankkal.

A piktogram hát hiába,

Mehetek a csudába!

Hiába keresi kis szemem,

A helyünket nem lelem

A másik meg leülne

Huzikocsival, ha menne.

“Néni kérem segítek,

Amott feljebb leülhet!”

Néz rám vaj’ mit akarok?

A banyatankkal elfarolok?

Alig meri elengedni,

Hisz könnyű lenne lelépni

Gyerek mellől, tömött buszról,

Mindig is gurulós szatyorról

Álmodtam. Amikor már elhaladt,

Morgok egyet orrom alatt.

Én még mindig útban vagyok!

“Ezek a mai fiatalok…”Kezdené az egyik tankos,

Nem érdekel milyen koros!

“A kép szerint az én helyem!”

Csattanok fel fejemben.

Írok majd a Volánnak,

Kicsi a busz sokunknak!

Kellene egy különjárat,

Banyatankos társaságnak!

 

 

 

 

 

 

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *