Gyalog-túra, tortúra

“Imádok túrázni!” Na, hát ez a mondat se hagyta el még a számat soha, habár részt vettem már jó ki esős időben hegyi túrán. De ma babakocsival kényszerültem egy nagyot sétálni a doktornéninkhez és erre ezen a  csodálatos, borzalmas csöpögős-esős őszi napon került sor. Egyik gyerek babakocsiba, bundazsákba be, a másik a tesófellépőn, esőnadrágban, gumicsizmában. Jómagamon kis átmeneti vízhatlan dzseki, úgyis megizzadok, míg tolom a cirka 40 kg-ot magamelőtt, címszóval, na és persze esernyő.

Nem is lett volna ez a túra tortúra, ha az útviszonyok jók lettek volna. Hol a nyakamhoz szorítottam az ernyőt hol előregörnyedve próbáltam kézben tartani egyszerre az ernyőt meg a babakocsit. A látvány már önmagában megért volna egy misét. Azonban váltogatta egymást a kavicsos-földes út, a frissen lerakott térkő, az itt ott feltüremkedő járdalapok, mindez megbolondítva a lehullott, esőtől nyálkás falevelekkel amelyeken vígan, kissé obszcén kifejezések közepette tviszteltem. Közérzetem kimondottan javította, hogy az ernyőről egyenesen a hátsó fertályamra csorgott a víz. Hát igen a gyerekek beöltöztetve, én meg… Az ilyen apróságok mint a villanyoszlop meg a drótkerítés között megakadó esernyő, és a járdára félig ránövő bokor, a helyenként teljesen hiányzó útburkolatból adódó pocsolyák, mégtovább szinesítették utunkat és kezdtem magam igazi túrázó anyukának érezni. Reméltem, hogy legalább mire hazaindulunk, eláll az eső, de az túl szép lett volna. Most már legalább tudtam, hogy mire számítsak és kitapasztaltam odafelé melyik a legjobb esernyőtartós-babakocsitolós póz. Azért az oszlop meg a kerítés közé megint beakadtam, biztos akartam lenni benne, hogy tényleg nem férünk el, ezután pedig egy kedves “yeti” jött nekem, akinek szívem minden szeretével küldtem a jókívánságokat nemi éltére vonatkozóan.  Már majdnem hazaértünk, amikor elkezdtem érezni valami izomlázszerűt csípőtájékon. És nem szégyelltem arra gondolni, hogy nekem régen a szextől volt izomláz a csípőmben, amikor még  a gyerekeink csak pajzán gondolatok voltak.  Atyaég! Most akkor öregszem vagy mi van? Dehogyis! Legyintettem el a gondolatot. Aki vizes fenékkel szambázik el a gyerekdokihoz, meg vissza és elmereng egy picit a valamikor volt, kellemesebb napokon, az még nem öregszik. Ez csak az anyúzda! Lesz ez még így se!

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *