Kezdődik a mit vegyek a gyereknek karácsonyra című őrület. Különböző csoportokban együtt lehet ötletelni, ám van, akinek elég konkrét elképzelése van és már csak a konkrét típus kiválasztásában kér segítséget. Így akadtam bele abba a posztba, amelyben anyuka azt kérdezte milyen tabletet vegyen 5 éves gyereknek? Gondolom mondanom sem kell, hogy elkezdték oltogatni, hogy mi a fenének egy 5 évesnek tablet? Egy kommentelő egyenes azt állította, hogy a kütyüzés miatt mindenféle kárt fog szenvedni a gyerek…
Mi a helyzet a kütyükkel? Mennyire és hány éves korban engedjük a gyereknek? Ez nem a szakértő válaszol rovat. Ez annál lazább lesz és a csillámpóni folytatásában is kivesézem majd.
Alapjában véve azt gondolom elég széles a skála aközt, hogy csak alvásnál bírom kicsavarni a gyerek kezéből a tabletet, telefont, meg aközt, hogy totálisan tiltom neki a kütyüzést. Tulajdonképpen ez is olyan, mint az egészséges étkezés. Hiába akarom én, hogy a gyerek belapátolja a spenótot, ha én hamburgert eszek sültkrumplival. Hiába nem akarom, hogy kütyüzzön a gyerek, ha én sem bírok leszakadni róla és mondjuk könyvet az életben nem lát a kezemben. A másik pedig az, hogy kütyüzéssel tanulni is lehet. Jó, persze mi is tanultunk kütyük nélkül, felnőttünk stb. De az akkor volt, most meg most van. Másrészt, anno totál ki voltam készülve, hogy a lányom 2 évesen nem tudta a formaberakót. Napi 20 perceket gyakoroltuk, de azt kurva kört se találta meg hova kell dugni! Én már a hajam téptem, amikor jött az ötletem, hogy formaberakós játékot töltök le és játszatok vele telón. (Egyébként én nem pártolom a „kössük le mindig digitálisan a gyereket csak csendben legyen” programot. Nem szoktak kütyüzni, de tv-t nézni igen, nem álszenteskedem) Szóval a lányom és a telós formaberakó: a kezdeti nehézségek ellenére, hamar belejött. Amikor láttam, hogy jól megy, elővettem a hagyományos formaberakót. És ment neki! Tudta, értett csinálta, örült neki, eljátszott vele. Atelefonos játékot nem sokkal később töröltem, de nem is vinnyogott érte a gyerek. Mindenki azt szűr le ebből, amit akar, de egyértelmű volt számomra, hogy egy kis digitális segítség kellett a gyereknek. (Nem, nem tudom mi lett volna 30-50 évvel ezelőtt, valószínűleg felnőtt korában megpróbálná a kocsi hátsóülésére gyömöszölni a 160×200-as matracot)
Az ominózus poszt alatt, nagyon okosan megjegyezte valaki, hogy a mostani helyzetben, 6-7 évesek digitálisan tanultak/tanulnak otthonról. Miért ne lehetne a gyereknek ismerkedni a technikával már 5 évesen? Milyen igaz, erre nem is gondoltam.
Az, hogy mikortól vesz a szülő kütyüt a gyereknek, úgyis az ő döntése (az ajánlásokat figyelembe véve, vagy figyelmen kívül hagyva) ahogy az is az ő döntése lesz, mikor és mennyit hagyja kockulni a gyereket. Igazából ez akár egy jó gyakorlása lehet a szabályok meghozatalának és betartásának, a határok meghúzásának. Ha továbbmegyünk akkor a jogok és kötelességek ízlelgetésének (tabletezhetek x ideig, de csak miután megtettem azt, ami a kötelességem).
Csemetéink szinte óhatatlanul a digitális világban nőnek fel. Nem nevelünk kockazombit azért, mert néha engedjük a digitális szórakozást. Nem tudjuk kiiktatni teljesen, kivéve, ha kiköltözünk tanyára vagy egy lakatlan szigetre, ahol petróleummal világítunk. Ahelyett, hogy teljesen kihagynánk az életükből, inkább a helyes használatára tanítsuk meg őket! Hogy 2 évesen kezded egy formaberakóval vagy 5 évesen egy logikai játékkal az meg rajtad, meg a gyereken áll.
Add a Comment