Ne piszkáljuk az anyákat a szoptatással!

Előre bocsátom, hogy az egyik gyereket 14+1 hónapig, a másikat 22 hónapig szoptattam. Ez nem vagánykodás, de szükségszerű ahhoz tudni, hogy nem azért írok erről, mert nekem nem jött össze és a világba kiabálom a bánatom.
  Azt a célt, hogy az anyatejes táplálás legyen preferálva, elérték. Nincs is ezzel semmi baj, mert tényleg nagyon egészséges, az a legjobb, a legkényelmesebb (én legalábbis a kényelme miatt mindenképp preferáltam).  Nem csak én vagyok tisztában az anyatej jótékony hatásaival, hanem szerintem az is betéve tudja, aki még csak TV-ben látott kisbabát. Bár jómagam, a könyvemben írtam néhány tapasztalatot, hogy mégsem olyan csillámpónis az az anyatej, mint ahogy “hírdetve” van, mert nem fogja mindentől “megmenteni” a gyereket. Ezt inkább azért is foglaltam össze pár sorban, ha valakinek nem jön össze, ne ostorozza magát, hogy ez vagy az anyatej hiánya miatt alakult ki a gyereknél (például allergia vagy asztma)  Úgy érzem, rettenetes terhet pakolunk az anyukákra azzal, hogy azt mantrázzuk szoptatni kell, szoptatni mindenki tud, mert ez egész egyszerűen nincs így. Itt az elvakultan szoptatás pártiak, egyszerűen azzal érvelnek, hogy minden emlős tudja szoptatni az utódját. Nem vicc, olvastam már ilyen véleményt. Megfogalmazója nyilván nem keresett még kutyus vagy cica mellé pótanyát. Szerintem sokkal fontosabb dolog lenne az, hogy levegyük az anyákról ezt a terhet és megfelelő segítségnyújtás mellett – itt gondolok különböző szoptatási- és tejfakasztó praktikákra-, 

de  azt kellene közölni az édesanyák felé, hogy nem, nincsen semmi baj, ha egyszerűen nem jön össze, van ilyen. Ettől, Te nem vagy rossz anya, nem vagy kevésbé jó anya, mint az aki szoptatni tud, mert nem ezen múlik.

Felőlem verheti a tamtamot akárki, hogy, “de így meg úgy a szoptatás, az anyatej meg az stb.” egyszerűen nem normális dolog lelki beteggé tenni egy anyát a szoptatás sikertelensége miatt. Hogy lustaság lenne? Ugyan mondjátok már meg mi a kényelmesebb? Éjjel kettőkor kicsoszogni a konyhába tápszert keverni, kicsit felverni vele az egész családot, vagy magad mellé tenni a gyereket és félálomban szoptatni? Az akarásról pedig annyit, hogy egy anyuka annyira, de annyira akarta és baromi sokat lógott rajta a gyerek a kórházban. Mégis a vége az lett, hogy a baba véreset pisilt, majd a nővér közölte, hogy majdnem kiszáradt, meg éhenhalt, miért nem itatta cukros vízzel ha nincs teje? Persze ezt mind a magas lóról, szoptatás támogatás vagy a szoptatás sikerének követése nélkül… Egyébként mi az, hogy valaki nem akar? Nem hiszem el, hogy a sebesre szívott mellbimbók, az óránként legkevésbé sem élményszámba menő szoptatási kísérletek, a mellszívóval tejfakasztás céljából csutkára szívatott mellek, a rakás tejfakasztó enni és innivaló fogyasztásán és a sok-sok babasíráson túl rá lehet húzni egy anyukára, hogy nem akarta. (Igaz, olyan is van, aki nem akarja, az ő teste az ő döntése, szíve joga, de ő már kezdetektől nem akarja, vagy nincs rá lehetősége, például gyógyszerszedés miatt, de itt most nyilván nem erről írok.) Szóval, bárhogy is alakult a szoptatás, nem ezen múlik a jó anyaság, a kötődés és még nagyon sok minden nem!  

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *