Neked is van nemtörődöm anyuka ismerősöd?

Az Anyaság a csillámpónin túl könyvben sokszor bíztattam arra az anyukákat, hogy hallgassanak az ösztöneikre, ezzel együtt pedig számos fejezetben kiparodizáltam az örökké kötekedő embereket. Egyes helyeken talán átestem a bizonyos ló másik oldalára (talán ez leginkább olvasófüggő), bár igyekeztem mindig egyensúlyt találni.
Az igazság az, hogy tényleg sok kéretlen tanácsot és beszólást kapunk, de sajnálattal tapasztalom, hogy a jóindulatból, kedvesen megfogalmazott, gyengéd útmutatásokat is sokan inkább figyelmen kívül hagyják. Mert azért valjuk be, a kötekedős hangnemet, a piszkálódást, ami csak a bosszantásunkra megy ki vagy arra, hogy sajat magát jobb színben tüntesse fel valaki, azért az esetek többségében el lehet különíteni egy tényleg jóindulatú, segítőkész, tisztelettel megfogalmazott tanácstól.

Mire is gondolok pontosan? Például arra mikor a gyerekpulmonólógián “wellnesseltünk” a fiammal, mert 4 hónaposan tüdőgyulladást kapott, a szobatársam, akinek csKnegy pár nappal volt idősebb fia, megkérdezte adtam-e már a gyerekemnek enni valamit, az anyatejen kívül, mert ő adott a fiának túró rudit, de kiköpte. Én meg lányos zavaromban annyit bírtam kinyögni, hogy betartom a hozzátáplálási irányelveket. Ugyanez az anyuka később azon viccelődött, hogy hogy gondolja a védőnő, hogy neki bármit is megmagyaráz, hiszen neki már van egy nagyobb gyereke. Hm… azért talán nem ártott volna hallgatni rá, néha egy kicsit…
Egy óvónő ismerősöm megdöbbentő vallomása, hogy már ódzkodik jelezni a szülőknek, ha problémát lát egy gyereknél, mert sokan sértésnek veszik és felháborodnak. Mivel feltételezem egy nagyon nem kezdő óvónő látott már egy pár gyereket, talán mégis jobb lenne ha nem a homokba dugná a szülő a fejét. Továbbá belegondolna abba kivel is cseszik ki? (bocs az alpáriságért, de nem tudom és akarom szebben írni) A saját gyerekével, meg önmagával!
Továbbá vannak laikusok akik egy-egy adott témában sokat olvastak vagy hallottak más anyáktól és bátorokodnak szólni egy anyukának, hogy “talánesetlegelképzelhető” hogy jó lenne ha látná ilyen-olyan szakember a gyereket, csak a biztonság kedvéért. De az önérzetes anyuka nem reagál! Hogy nem tud, vagy nem akar különbséget tenni az értelmetlen piszkálódás és a teljesen jóindulatú tanács közt az egy jó kérdés. Hogy miért jó hosszú hónapokig úgy csinálni mintha nem lenne probléma, úgy csinálni, mintha ura lenne a helyzetnek, miért csinálni úgy, mintha nem létezne a probléma azt ő tudhatja, de szerintem már ő sem. Értem én hogy nehéz beismerni hogy imádott gyerekünkkel probléma van, de azért annak az elgyászolási időnek is végesnek kell lenni.
Persze én itt a másik parton állok, mert kelletlen kénytelen voltam más sokszor belátni, hogy ide szakmai segítség kell. Talán már szuperfejlesztő anyuvá avanzsáltam (ez pedig nem dícséret, inkább irónia) vagy paramami vagyok és túl nagy jelentőséget tulajdonítok bizonyos dolgoknak, de még mindig azt az elvet vallom, inkább egy felesleges kör egy vizsgálaton, mint többéves kiesés a fejlesztésben/terápiában. Itt ugye nem is a bizonytalan anyukákkal van a gond, hanem a szó szerint vakító önbizalommal, de inkább önfejűséggel megáldott édesanyákkal. Szép dolog, hogy a saját gyereked a legtökéletesebb számodra, hogy bízol benne, meg magadban, hogy rendben lesz, nem is volt semmi baja stb., de ha másért nem, akkor azért vidd már el a gyereked nevelési tanácsadóhoz, gyógypedagógushoz, pszichológushoz, szakorvoshoz, hogy nyugtázhasd, semmi baja és az orra ál dörgöld a szakvéleményt a másiknak, miszerint rémeket látott. Legalábbis reméljük, hogy csak rémeket látott mindenki, a védőnő, a gyerekorvos, az óvónő, az ismerős anyuka a nagymama és mindenki más is…

Ha úgy gondolod van olyan anyuka aki homokba dugja a fejét ahelyett, hogy elindulna és a megfelelő kivizsgálásra elvinné a gyerekét oszd meg ezt a cikket, hátha jobb belátásra tér…

És készüljetek, mert most finom voltam és nőies, de a folytatásban bekeményítek! Csak ne felejtsétek el, hogy a gyerekekért teszem!

MEGOSZTOM FACEBOOKON

 

Ha pedig mégtöbb anyukáknak szóló, de nem szokványos témában olvasnál, iratkozz fel a hírlevelemre és azonnal megkapod a MINI Túlélőkalauz anyukáknak e-bookot!



 

 

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *