Néma gyereknek… avagy a beszédfejlődésről és -fejlesztésről

A blogposzt apropóját az adta, hogy az „Ugye, Anyu?” facebook csoportba egy anyuka fejlesztős játékot akart venni a kisfiának. Aztán előkerült a megkésett beszéd, am nekem történetesen az egyik vesszőparipámmá vált, nem véletlen, hiszen nagyobbik gyerekemnek 3 éves kora után indul be a beszéde.

Szinte hallom a fülemben csengeni a nyugtató emberek táborát, hogy „minden gyerek egyéniség, nemegyformán fejlődnek, szabad játékot mindenkinek, nincs semmibaja, majd fog beszélni, legyél türelmes” blablabla. Csakhogy ez nem teljesen így van!

A Családinet oldalon olvashatóak a beszédfejlődés szakaszai és az is, hogy bizony 10 hónapos elmaradásnál már gondok lehetnek. A fiúknál itt is elnézőbbek. Régen azt mondták a fiúk lustábbak. Ez azonban nincs így, csupán éretlenebb idegrendszerrel születnek (ez az oka a kisfiúk ördögi módon tomboló hisztijének, már akinél, ugye), és ezért mindenben késhetnek egy „picit”.

A mi megpróbáltatásainkról bőven írok az Anyaság a csillámpónin túl könyv, „Mit tud már a baba?” fejezetben. Voltam én túlfejlesztő anyutól, a gyerek rovására háztartást vezető szaranyuig minden. (mert amúgy, ha nem esz meg a kosz, meg van főtt kaja az tényleg hátrány…). Megkaptam azt is, hogy a gyerek hülyének néz, nyilván egy két és féléves elég okos ilyen gondolatokhoz. „Ne értsd meg!” – mondták sokan. Könyörgöm, soha ne csináljátok amikor a gyerek valamit komolyan kér valamit. A lányom szürcsöléssel jelezte, ha szomjas volt. Ezen felhorkant egy rokonom, hogy ő ugyan tuti nem adna neki, míg szépen kér. Hát persze, mert ha porzik a torka majd megered a nyelve…

Jártunk gyerekprogramok­ra, volt mondókázás, gyerektorna, bár ez utóbbiról kinéztek az anyukák. Konkrétan úgy néztek ránk, mintha valami nagy baj lenne a gyerekemmel, és az övéik el ne kapják a lányomtól a fur­csaságot. Na, és ott volt édesanyám. Mikor mondtam, hogy ide vagy oda viszem a lányomat, ezzel vagy azzal a szakemberrel be­széltem, mindig visszakérdezett: „És mit mondott? Hogy majd beindul magától?” Hát nem, senki nem mondta ezt. Amikor be­töltötte a három évet, ötven szó volt a szókincse. Azaz egy kétéves gyerek szintjén volt. A szívem szakadt bele, mert láttam, hogy mindenféle gondolata van, de nem tudja kifejezni magát.”

 

Páran kérdeztétek, mit csináljatok, merre induljatok, ha felmerül a megkésett beszédfejlődés gyanúja? Nem vagyok szakember, csak a saját tapasztalatainkat tudom elmesélni nektek.

Mi anno TSMT tornával kezdünk. A gyógytornász javaslatára mentünk fül-orr-gégészhez. Konkétan 3 szakembernél is jártunk. A TB-s ellátás kutyfütty, letudta annyival, hogy hisztis a gyerekem, nem tudja megvizsgálni. Érdekes módon a magándokik meg tudták vizsgálni… Savós fülgyulladás és nem meggyógyult arcüreg gyulladás. Ezek így mind némán, se láz, se egyéb jele nem volt. Gyógypedagógus is megnézte e gyereket értelmileg rendben találta, viszont renyhének látta a szájizmokat. Ja, és nem jó mesekönyveink voltak. A gyógyped az Anna, Peti, Gergőt ajánlotta. Ekkor szembesültem vele, hogy ezek aranyárban vannak. Na meg ott van Boribon. Sokan finnyognak rá, de és nagyon szerettem és egy 2-3 éves gyereknek pont a szintjén van. Vagy az is megoldás, ha elmeséli az ember a napját neki. (végül is Bartos Erika se csinált mást az APG könyvekben). A renyhe arcizmokat Dévényes kúrálta ki. Maga a TSMT torna nem használt, nem ott volt a bibi, de igazából hálás voltam, hogy oda mentük, mert onnan jutottunk el mindenfelé.

Amiket még bevetette, a beszédfejlődésért:

  • Mondókázás, ahogy a csövön kifér! Személyes kedvencem a Kerekítő könyvek CD-vel. Simizős, csikizős hőcögtetős mondókák.
  • Hintázás, egyensúlyérzékelésre ható játékok, mint Bilibo vagy a séta az egyensúlyozó félgömbön. Van varázspalló és egyensúlyozó tölcsér ezek ára borsosabb, a tölcsér pedig soka helyet is foglal. Az egyensúlyozós feladatok pedig elvileg a szobatisztaság fejlődésére is hatnak.
  • Falatkák csak szájjal evése. Malackodásnak tűnik, de míg kis alganyaló módra leeszi a gyerek a tányérról a falatot, fejlődnek a beszédizmai.
  • Ugyanúgy izmot fejleszt: buborék vagy gyertyafújás (önmagam védelmében leírom, hogy soha ne hagyd egyedül a gyereket égő gyertyával) puszi dobás és fújás, köpés megtanulása (fürdőkádban)
  • Állathangok utánzása, kártyákkal, a gyerekek nagyon szeretik.
  • Figyeld meg a hallását! Tényleges hallásvizsgálatra nagyon nehéz bejutni, a rosszul halló gyerekek pedig nagyon hamar szájról olvasnak. Halk utasítások, kérések, amikor háttal vagy neki, hirtelen zajok produkálása, figyel-e rá, vagy csak felhívod a környezetben hallható hangokra a figyelmet, esetleg utánozzuk a madarakat, méhecskét, autót.
  • Beszédindításhoz könyvek: Látogatás a beszéd birodalmába (szilvialogopedia) és a Beszédindító könyv Egresi Erikától. utóbbi sok „kézügyesítő” gyakorlatot tartalmaz. Nem véletlen ugyanis…
  • A finommotorikára is érdemes odafigyelni, gyurmázás, vágás (én babaollót adtam nekik 2 éves koruktól, azon kívül, hogy sikerült mindkettőnek egy-egy nadrágot kivágni nem volt sosem baj), homokozás (ez más szenzoros fejlesztés) Szuper gyurmarecepteket és gyurmázó lapokat találsz ITT , de  a Pinteresten is találsz ötleteket.
  • Tanuló kutyus vagy kutyus hugi kislányoknak. Énekel, színeket, testrészeket tanít. Nem mintha ezt egy édesanya nem tudná, de egy színes, világító, zenélő kutyus talán nagyobb vágyat kelt a gyerkőcben a beszédre. (ez csak az én ötletem, végső kétségbeesésemben adtam neki egy esélyt)

Ami a legfontosabb (szerintem): ha te úgy érzed, hogy el van maradva bármiben a gyereked, vidd szakemberhez.

Én azt mondom, inkább keressünk fel feleslegesen egy szakembert, mint hogy figyelmen kívül hagy­junk egy fejlődési problémát.”

És ami ennél is fontosabb: tartsatok ki! Én személyesen egy csodának éltem meg amikor beindult a beszéde. Mintha felszállt volna a gonosz varázslat és a királylány meggyógyult!

 Tudom, hogy unod már hallgatni, hogy csak türelem kell, meg majd beindul a beszéd (vagy bármi más). Hogy a fenébe lehet türelmesnek lenni, amikor nem tudja, hogy meddig kell várni, és azután mire számítson? Tudom, hogy olyan érzésed van, mintha a mélyből próbálna a felszínre úszni, de nem tudod, nem látod, mennyi van még hátra. Néha csak kétségbeesetten vergődünk, és sírni van kedvünk (és meg is tesszük). Tartsatok ki! És bízzatok a gyermekeitekben!

 

Szeretnél még többet olvasni anyukás témában? Iratkozz fel a hírlevelemre: 

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *