Erre szokasd meg arra! Soha ne hagyd hogy ijesztgessenek!

Már a terhesség során osztják az észt a “szakemberek”, hogy így meg úgy szokasd a gyereket, ne hagyd neki ezt meg azt. Egyes könyvek is tele vannak ilyen jellegű praktikákkal. Ahogy a könyvemben is írtam, vannak hibák amelyekbe szinte óhatatlanul beleesik az ember lánya, egyrészt, mert a gyerkőc leveszi a lábáról, másrészt, mert a hullafáradt anyuka beadja a derekát és mindkettőjük nyugalma érdekében engedi a cicin elalvást, az együtt alvást vagy bármi olyan dolgot amitől óvva intik. És ekkor beléd akarják oltani a félelmet! Mi lesz így? Sose lesz nyugtod! Mi lesz majd vele közösségben? Bla-bla-bla… Olyan mintha az első perctől kezdve katonásan kellene nevelni a gyereket. Nem beszélve arról, hogy egy csecsemő totálisan ösztönlény és nagy eséllyel minden nevelési célzattal bevetett praktikánk csődöt fog mondani. Egy csecsemőt nem nevelni, meg szokatni kell hanem ellátni, szeretni, ápolni. Ha már mindenáron tanítani akarjuk, akkor arra tanítsuk, hogy a világ, ami elenite leginkább az anyját jelenti számára, válaszol az igényeire  és törődnek vele. Ha ez az igény az, hogy érezze az anyja bőrének az illatát és melegségét és hallja a szívdobogását amit hónapokon keresztül hallott és már jól ismeri, akkor fel kell venni vagy összebújni vele. (Olyan baba is van, akinek nem kell a “piszkálás” miközben az anyja a lelkét adná egy közös alvasért.) Együttalvás, sétálgatva altatás, hordozás, cumi, cicin el meg visszaalvás stb. Sorolhatnám azokat a dolgokat amikért szinpadiasan az égre tekintve csapják össze a kezüket épp hogy keresztet nem vetnek, hogy mit követtél el a gyerekkel és magad ellen persze. Mert erről sose fog leszokni és jaj mi lesz.  Nem kell a majré! Én mindig amondó voltam, ha az embernek eléggé kényelmetlen, avagy fájdalmas valami akkor ha összeszorított foggal is, de változtatni fog. Idővel elég okos és inteligens lesz a gyermeked ahhoz, hogy megértse , hogy is működnek a nagyok dolgai. A  gyerek csak gyerek nem hülye. Levágja a szitut és észreveszi, hogy a nagyinál másak a szabályok mint anyáékkal. Ugyanígy azt is, hogy egy közösségben nem ő a kiskirály, mint otthon. Konkrét példát is olvastam már anyukától, hogy reggel meg este még szoptatja a gyerekét, de a bölcsiben elalszik magától. Ahogy cseprednek a gyerekek és nyiladozik a kis értelmük érezni fogod azt, hogy mi az amit tanítani kell, mi az amire nevelni kell, illetve te ismered a saját fizakai korlátaid és el tudod dönteni mi az amiben engedsz és miben nem. (Például amikor a kistesó vártam egy csapásra leszoktattam a lányom a sétáltatva-cipelgetős alvásról magam is meglepődtem milyen könnyen ment). Szóval nem kell kétségbeesni, senkinek ne hagyjátok hogy megrémítsen benneteket, hogy rosszul nevelitek vagy a kedvenc szófordulatom szerint, elkapatjátok a babátokat! Ha mégis elkényezetetitek, akkor sem vagytok rossz szülők, és azon is lehet változtatni. Sok-sok példát lehetne felhozni,bár alapjában bármire vagy bármiről akarja az ember a gyereket szokatni alap a nyugalom, az állandósság (ne költözés kellős közepén akard szobatisztaságra szoktatni vagy le a cumiról) és igen a következetesség. Szóval ne parázzatok, élvezzétek az időket amikor korlátlanul tutujgathatjátok a babát, mert hamar elmúlik, kár izgulni rajta!

Add a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *