Vannak dolgok amikre nem lehet felkészülni. Gondolom te is belevetetted már magad mindenféle olvasmányba, ami az anyaságról szól! Senkit nem akarok megijeszteni, de van amire nem lehet felkészülni! Mert mindnyájan mások vagyunk, másképp éljük meg a várandósság szépségeit és nehézségeit, ahogy a szülést és a szülés utáni állapotot. Hibát követnek el, amikor általánosítanak, pláne amikor nem beszélnek a nehézségekről vagy elbagatellizáljak azt!
1. A kismama lét is már felhőtlen öröm… vagy aggódás, az eleje, rosszullétekkel tarkított a közepe (vagy az egész) és félelemmel teljes várakozás a vége. Mégis azt várják, hogy rózsaszín ködben lebegjenek a kismamák. Pedig nem kell!
2. A szülést meg kell tervezni! Igen meglehet, csak körülbelül annyira rugalmasnak kell maradni, mint amikor felújítás van a metróvonalon, de a villamos is kiesik, mert felpúposodott a nyári melegben a sín, pótlóbusz lófütty, mert fele annyi ember sem fél fel rá, közben letörik a cipőd sarka, a taxis nem fogadja el a bankkártyádat, a telód lemerült és… hát tudod amikor semmi nem úgy jön össze, de természetesen mindig van B verzió és minden megoldódik, de lehet nem úgy, ahogy terveztük.
3. Szülés után = boldogság a köbön! Igen valóban az, míg nem szembesülsz a fizikai nehézségekkel és a hormonális változások is gondoskodnak az érzékeny hangulatról. Nem veled van a baj! Sőt! Senkivel sincs! Azzal sem, aki a kórház folyosóján táncikál és azzal sem akin erőt vesznek a törékenynek tűnő állapottal kapcsolatos érzések.
4. A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, meg a legegyszerűbb is… ja, nem. Néha kicsit nehézkes, mire úgy beindul, hogy elég a babának és közbejöhetnek nehézségek, mint a tejláz, de erről csak nagyvonalakban írnak. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi történik velem. Lázas voltam, amit nehezen viselek, a mellbimbóm hólyagosra volt szívva, a mellem masszíroztam, borogattam, már fejre is álltam volna, ha valaki azt mondja az segít. Szakmai csoportban kértem segítséget, már azzal sem törődtem hány férfi kolléga olvassa a nyűgöm. Amikor egy kolleganő írt, hogy ő szoptatási tanácsadó is, még a mellbimbóm is lefotóztam és elküldtem neki, nem-e bleb-em van… amikor egy vadidegen nőnek küldözgetsz ilyen képet, azért már elég kétségbe lehetsz esve…
5. Ahogy tápszert adsz a babának rögtön elkezd apadni a tejed. Vannak esetek amikor szükségszerű valamilyen pótlás én tapaszaltam mindkét gyerekemnél. A lányomnál tápszerrel, a fiamnál lefejt tejjel pótoltam. Egyszerűen hiába raktam a fiam egyik cickóról a másikra, nem aludt, sírt. Na, elő a cumisüveggel. Mire az utolsó kortyokhoz ért már aludt, 22 hónapig szoptattam. Persze szép dolog, hogy mellre teszed amikor kéri, de van, hogy nem ELÉG akárki akármit mond! De az, hogy alkalomadtán pótolsz, nem fog a sikeres szoptatás útjába állni.
6. A sírás stresszhormon dömpinget és helyrehozhatatlan károkat okoz a babának. Ezt részben igaz is, meg nem is. Akkor okoz károkat ha szándékosan és rendszeresen (nevelési célzattal) sírni hagyod és meg sem próbalod megnyugtatni. Hány anyuka tudna mesélni a hosszú körökről, amikor mindent bevetnek, mégsem sikerül megnyugtatni a babát. Ettől nem vagyunk rossz anyák, pláne nem vágtuk tönkre a gyerek jövőjét!
7. Napirendet KELL kialakítani! Pont. Kőbevésve egyes ajánlások szerint! Hát persze, mi sem egyszerűbb, mint egy kis ösztönlényt, – akinek nincs más kívánsága, mint hogy tele legyen a pocak, tiszta legyen a pelus és anya elérhető közelségben legyen – időkorlatok közé szorítani. Inkább hallgass az ösztöneidre! A gyerekorvosunk pedig azt mondta 1-1,5 éves korukra kell kialakult bejáratott napirend… az sem kőbevésve.
8. Táblázatok, táblázatok mindenhol! Növekedés, gyarapodás, hozzátáplálási táblázat, percentilis kalkulátor stb. amelyek ajánlanak, nyomonkövetnek leginkább pedig az anyukák idegeire mennek. Már a lányom is túltápláltnak minősült, az egyik népszerű babaápolási márka kalkulátora szerint, a fiam adatait meg be sem mertem írni. Ki tudja ezt nyomon követni? Szerencsés vagy ha van egy rendes, aranyos védőnőd vagy egy őszinte barátnőd akik felhomályosítanak, a babák nem papírforma szerint működnek.
9. Nincs olyan, hogy tökéletes anya! A társadalom tesz róla. Ha még egy-egy szuperanyu ki is kiáltja magát tökéletes anyának többségünk csak valahol a sor végén kulloghat, és bármit tesz mindig hibázik valahol. Túl korán/ későn jön a kistesó, túl korán/későn mész vissza dolgozni, kezded a hozzátáplálást, bízod a nagyszülőre, veszel neki fejlesztő játékot… a végtelenségig ragozható! Én pedig azt mondom ez a gyerek téged választott Édesanyjának. És ennek oka van! Számára tökéletes vagy a hibáiddal együtt!
10. Az anyuka lét felhőtlen öröm. Az anyaság csodálatos, boldognak kell lenned 0-24-ben és ne panaszkodj, mert te akartad a gyereket. Az igazság az, hogy az anyaság piszoknehéz és fárasztó tud lenni, van hogy egyre-másra jönnek a gondok és a megoldandó problémák, amitől a legkevésbé sem vagyunk csillámporos hangulatban. Ilyenkor pedig jogunk van panaszkodni vagy segítséget kérni, mint bárki másnak! Mert akármilyen életet is választottál, akármilyen hivatást, nem mindig mennek a napok szupergördülékenyen és rózsaszín csillámmal meghintve. Vajon miért várják az anyáktól, hogy mindenhez jópofát vágjanak?