Tíz dolog, amit senki nem mondott el neked az anyaságról

1. A kismama lét is már felhőtlen öröm… vagy aggódás, az eleje, rosszullétekkel tarkított a közepe (vagy az egész) és félelemmel teljes várakozás a vége. Mégis azt várják, hogy rózsaszín ködben lebegjenek a kismamák. Pedig nem kell! 

 

2. A szülést meg kell tervezni! Igen meglehet, csak körülbelül annyira rugalmasnak kell maradni, mint amikor felújítás van a metróvonalon, de a villamos is kiesik, mert felpúposodott a nyári melegben a sín, pótlóbusz lófütty, mert fele annyi ember sem fél fel rá, közben letörik a cipőd sarka,  a taxis nem fogadja el a bankkártyádat, a telód lemerült és… hát tudod amikor semmi nem úgy jön össze, de természetesen mindig van B verzió és minden megoldódik, de lehet nem úgy, ahogy terveztük.

 

3. Szülés után = boldogság a köbön! Igen valóban az, míg nem szembesülsz a fizikai nehézségekkel és a  hormonális változások is gondoskodnak az érzékeny hangulatról. Nem veled van a baj! Sőt! Senkivel sincs! Azzal sem, aki a kórház folyosóján táncikál és azzal sem akin erőt vesznek a törékenynek tűnő állapottal kapcsolatos érzések.

 

4. A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, meg a legegyszerűbb is… ja, nem. Néha kicsit nehézkes, mire úgy beindul, hogy elég a babának és közbejöhetnek nehézségek, mint a tejláz, de erről csak nagyvonalakban írnak. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi történik velem. Lázas voltam, amit nehezen viselek, a mellbimbóm hólyagosra volt szívva, a mellem masszíroztam, borogattam, már fejre is álltam volna, ha valaki azt mondja az segít. Szakmai csoportban kértem segítséget, már azzal sem törődtem hány férfi kolléga olvassa a nyűgöm. Amikor egy kolleganő írt, hogy ő szoptatási tanácsadó is, még a mellbimbóm is lefotóztam és elküldtem neki, nem-e bleb-em van… amikor egy vadidegen nőnek küldözgetsz ilyen képet, azért már elég kétségbe lehetsz esve… 

 

5. Ahogy tápszert adsz a babának rögtön elkezd apadni a tejed. Vannak esetek amikor szükségszerű valamilyen pótlás én tapaszaltam mindkét gyerekemnél. A lányomnál tápszerrel, a fiamnál lefejt tejjel pótoltam. Egyszerűen hiába raktam a fiam egyik cickóról a másikra, nem aludt, sírt. Na, elő a cumisüveggel. Mire az utolsó kortyokhoz ért már aludt, 22 hónapig szoptattam. Persze szép dolog, hogy mellre teszed amikor kéri, de van, hogy nem ELÉG akárki akármit mond! De az, hogy alkalomadtán pótolsz, nem fog a sikeres szoptatás útjába állni.

 

6. A sírás stresszhormon dömpinget és helyrehozhatatlan károkat okoz a babának. Ezt részben  igaz is, meg nem is. Akkor okoz károkat ha szándékosan és rendszeresen (nevelési célzattal) sírni hagyod és meg sem próbalod megnyugtatni. Hány anyuka tudna mesélni a hosszú körökről, amikor mindent bevetnek, mégsem sikerül megnyugtatni a babát. Ettől nem vagyunk rossz anyák, pláne nem vágtuk tönkre a gyerek jövőjét!

 

7. Napirendet KELL kialakítani! Pont. Kőbevésve egyes ajánlások szerint! Hát persze, mi sem egyszerűbb, mint egy kis ösztönlényt, – akinek nincs más kívánsága, mint hogy tele legyen a pocak, tiszta legyen a pelus és anya elérhető közelségben legyen – időkorlatok közé szorítani. Inkább hallgass az ösztöneidre! A gyerekorvosunk pedig azt mondta 1-1,5 éves korukra kell kialakult bejáratott napirend… az sem kőbevésve.