A szülés utáni depresszióval kapcsolatban még mindig azt érzem, hogy hatalmas tabu. Bár az, hogy egy anyuka, vagy bárki más pszichológushoz, jár egyre elfogadottabb kezd lenni, mégis a szülés utáni depressziót sokszor nehéz felismerni, és sokan, akár maga, az érintett anyuka vagy a családtagjai inkább figyelmen kívűl hagyják. Sok ember fejében az van, hogy lehet egy újdonsült anyuka szomorú, pláne depressziós, hisz az élet legnagyobb ajándékát kapta, illetve az, hogy nem tudják egyesek, jó dolgukban mit csináljanak? Pedig nagy szükség lenne a felismerésre és hogy időben szakemberhez forduljon az anyuka. A témában most Dr. Laky Marcellával, a Budai Magánorvosi Centrum szülész-nőgyógyászával beszélgettem.
– Emlékszem mindkét gyermekem születése utáni napokban bejöttél a „kórterembe” megkérdezni, hogy vagyok, mi újság van velem, illetve velünk. A kisfiamnak tüdőgyulladása lett szülés után. Mondtam, hogy sokkal nehezebb a császár utáni lábadozás és Te erre azt válaszoltad, minden bizonnyal közre játszanak a lelki tényezők is. Gondolom szülészként, nem csak felhőtlenül boldog anyukákat láttál. Véleményed szerint mi válthat ki szülés utáni depressziót egy anyukánál?
L.M.- Vannak hajlamosító tényezők, amikre oda kell figyelni. Gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek van alap pszichés betegségük (depresszió, pánik szindróma…), akiknek nem megfelelő a szociális hátterük, nincs támogató család, nincs támogató partner, nagyon fiatal, vagy idősebb életkorban vállalt gyereket, ha valakinél nem kívántan indul a terhesség, akkor is gyakrabban,ha valami szövődmény lép fel a terhesség vagy a szülés kapcsán- ahogy például Te is mondtad, hogy tüdőgyulladása volt a kisfiadnak .
– Vagy ha nem úgy „sikerül” a szülés, mint ahogy azt anyuka eltervezte…
L.M. – Így van! Például szeretett volna hüvelyi úton szülni, de császármetszésre került sor és ezt nem tudja feldolgozni, az is hajlamosít a depresszióra. És nagyon sokszor a fent felsoroltak közül egyik sem teljesül és mégis lehet depressziós az anyuka. Szerepet játszanak a hormonok, egyéni adottságok. Azt kell kiszűrni, ki az az érintett populáció, aki fokozottan veszélyeztetett, rájuk még jobban oda kell figyelni. A baj az, hogy gyermekágyban általában 3-4 napot töltenek az anyukák, és ezalatt nem feltétlenül jelentkeznek a tünetetek. de hogyha bárkinél úgy látjuk, hogy másképp reagál egy kicsit, többet sír többet aggódik…, akkor igenis oda kell küldeni hozzá a pszichológust, akinek ez a szakterülete, fel tudja mérni azt, hogy ez egy átlagos reakció szélsőségesebb megnyilvánulása, vagy egy kezdődő depresszió.
– Akkor ezek szerint volt olyan, hogy egy anyuka, aki nálad szült, esetleg elpanaszolta a tüneteit és Neked kellet elmondani, hogy ezek bizony depresszióra utaló tünetek?
L.M. – Nem feltétlenül nekem kell megmondani, de célzok rá, hogy esetleg ez szélsőségesebb reakció, mint ami normális. Nyilván nem küldhetem oda a pszichológust anélkül, hogy ezt nem hozom szóba. Sokszor azonban nem csapódik le nálunk. Még egyszer mondom, 3-4 napot vannak szülés után az intézményben és 6 hét múlva jönnek vissza. Ráadásul 6 hét múlva, amikor visszajön a kismama, találkozom vele egy negyed órát akkor, amikor általában készül az orvoshoz, igyekszik a legjobb formáját hozni. Sokszor inkább kellene a gyerekorvosnak, a védőnőnek és a családnak észrevenni ezeket a dolgokat, mint a szülész-nőgyógyásznak.
– Igen erre én is gondoltam, hogy a felismerésben nagy szerepe lehet a védőnőknek! Van valamilyen tapasztalatod arról, hogy állnak a témához a családtagok, barátok, ismerősök?
L.M.- A mai világban kezd egy kicsit elfogadottabb lenni. 5-10 évvel ezelőtt még nagyon tabutéma volt az, hogy valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járjon. Ahogy a könyvedben is írtad, a több generáció együttélése, ahol sokkal többet tudtak egymásnak segíteni, ahol legalább wc-re el tudtál menni nyugodtan, vagy volt kihez szólnod napközben, vagy adott esetben, ha éppen olyan kisbabát kaptál, aki nem alszik hónapokon vagy éveken keresztül akkor is volt aki segítsen, kevesebb ilyen betegség volt. Ma már az anyák sokszor nagyon egyedül vannak. Ezzel szerencsére egyre többet foglalkozik a média, így elfogadottabb lehet az is, hogy ezek nem „luxusbetegségek”.
– Milyen tünetek esetén forduljon az anyuka szakemberhez?
L.M. – Nyilván az első időszakban picit nehéz meghúzni a határt a nagyon fáradt vagyok, nagyon ingerlékeny és sírós vagyok és a kórós reakciók között. Nagyjából azt kell elmondani, hogy ha valakinek több héten túl tart ez az időszak és átmenetileg sincsenek jobb napjai vagy jobb kedvű időszakai vagy olyan gondolatai vannak rendszeresen, hogy nem tudja ellátni a csecsemőt, esetleg bántani akarja vagy téveszméi vannak, akkor mindenképp. De még egyszer mondom néha nehéz meghúzni a határt, hiszen tudjuk, hogy az első időszakban nincs olyan anya, aki nem borulna ki egyszer-kétszer…
– Igen ez a babybluesos időszak. Mikor beszélünk babybluesról és szülés utáni depresszióról?
L.M. – Nehéz leegyszerűsítve megmondani, hogy hol a határ, de körülbelül a tüneteknek a tartósságán múlik. Tehát általában a babyblues néhány hét alatt megszűnik. a depresszió pedig nem megszűnik, hanem inkább még erősödik is az idő múlásával és egyre komolyabbak lesznek a tünetek.
– Az előbb említetted, hogy az is depresszióra hajlamosít, ha valaki nem kívánt gyermeket vár. Mi van akkor, ha valaki már a terhessége során depressziós? Mi a teendő? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonsággal alkalmazhatók terhesség során?
L.M.- Vannak persze. A terhesség alatti gyógyszereléstől minden orvos rettenetesen fél, de azt tudni kell, hogy a legtöbb gyógyszert azért nem javasolják, mert nem végeznek várandósokon kísérleteket, már csak etikai okokból sem. De ha valaki depressziós és szüksége van gyógyszerre, akkor gyógyszert kell szednie! Nyilván minél kevesebb gyógyszert kell szedni terhesség alatt, de ha kell gyógyszer, akkor kell, mert ezzel akár tragédiákat lehet megelőzni és a legtöbb antidepresszáns adható terhesség alatt.
– A szülés utáni depresszió kezelésénél szóba kerülhetnek gyógyszerek? Vannak olyan készítmények, amelyek biztonságosan alkalmazhatók szoptatás alatt?
L.M.- Ugyanezt tudom elmondani, hogy nem optimális, de ami nem kifejezetten kontraindikált, – ezt a megfelelő szakemberek pontosan tudják, – az adható. Nyilvánvalóan itt mérlegelni kell, hogy akinek eleve szülés utáni depressziója van annak nem biztos, hogy jó a szoptatás. Hiszen a szoptatás megint egy olyan téma hogy iszonyatosan nagy nyomást tesz az anyákra. A szoptatásnak egyre több jótékony hatását fedezzük fel, de annak, aki eleve depressziós lehangolt, fáradt ingerlékeny és még szoptatás sem úgy megy, adott esetben a szoptatás elhagyása vagy az ablaktálás sokszor szóba jön, mert ronthat a betegségén.
– Tehát ha mérlegelni kell, hogy a szoptatás jótékony hatásai vagy az anya mentális egészsége akkor nyilván az utóbbi mellett tesszük le a voksunkat…
L.M.- Így van!
– Mit mondanál egy anyukának, aki szülés utáni depresszióval küzd? Mint orvos mint szakember és mint anya?
L.M.- Sajnos az a baj, hogy ezt nem nagyon panaszolják el. Talán még családon belül sem. Itt kezdődik a probléma aki depressziós az nem panaszkodik erről vagy akár még lelkiismeret-furdalása is van vagy generálja a környezete is a lelkiismeret-furdalást hogy nem rettenetesen boldog attól hogy van egy szép kisbabája. Ha mégis valaki tanácsot kér, akkor orvosként azt mondom, hogy fel kell keresni egy pszichológust, ez nem tabutéma, azért vannak a pszichológusok, vannak nagyon jó szakemberek és döntsék el ők mennyire komoly a baj. Anyaként pedig azt kell mondani, hogy hullámvasút a gyereknevelés hogy ki kell tartani a nehéz időszakokban, mert egymilliószorosan megéri a jó időkért és néha a rossz idők naponta néha óránként néha pedig percenként változnak, de egy idő után megtanulja az ember a jót élvezni és abból feltöltődni a nehéz időkben. És megtanulja, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Lehet néha rendetlen a lakás és rendelhetünk akár pizzát is…
Hogy biztos ne maradj le egyetlen érdekes cikkről sem, iratkozz fel a hírlevelemre! Most ajándékot is találsz a köszöntő emailben! Kattints és tudd meg mi az!
Gyerünk, nézzük meg ezt a feliratkozást!